A losonci Serly-sírkápolna története
Félő, hogy lassan az enyészetté válik a losonci köztemetőben álló Serly-sírkápolna, amelyet utoljára 1957-ben renováltak. Kívülről viszonylag jó állapotban van, de a padlózata beszakadással fenyeget, ezért felújításra szorulna.
Harangját évtizedek óta már csak különleges alkalomból szólaltatják meg. Utoljára 2018. november 11-én 11 óra 11 perckor kondult meg, az I. világháború befejezése alkalmából rendezett városi megemlékezésen. A temetőbe Böszörményi István nyugalmazott gimnáziumi tanár, helytörténész kísért el, hogy megismertessen a Serly család történetével. Az alábbiakban az ő gondolatai olvashatók.
Sokan ismerik, talán még dalolják is a Kék nefelejcs, kék nefelejcs virágzik a, virágzik a tó partján kezdetű népies műdalt. Azt már kevesen tudják, hogy a zenéjét a Losoncon született Serly Lajos szerezte, aki 80 évvel ezelőtt hunyt el az Egyesült Államokban.
Kívánságának megfelelően hamvait a losonci temetőben álló családi sírkápolnába, a szülei mellé helyezték örök nyugalomra, de csak 1972-ben.
A régi losonci polgárcsalád, Serlyék háza a hajdani Rózsa utcában (ma Sokolská) állt, ennek helyére a pedagógiai szakközépiskola tornaterme épült. Serly Antal fia, Lajos 1855-ben született. Első dalát, a De szomorú a tilinkóm hangja címűt 14 évesen írta még Losoncon. Korán kibontakozó zenei tehetsége fejlesztésére utóbb maga Liszt Ferenc is biztatta. Karnagyi, zeneszerzői tanulmányainak, pályakezdésének fontos állomása Pozsony, Berlin, Kolozsvár. A pesti Nemzeti Színházhoz szerződött. Itt találkozott a két szomszéd város, Losonc és Rimaszombat jeles szülötte, Serly Lajos és Blaha Lujza. A „nemzet csalogánya” számos Serly-dalt népszerűsített – a Kék nefelejcs kezdetűt is, melyet Kazaliczky Antal szövegére 1880-ban komponált Serly Lajos. Petőfi, Csokonai, Pósa Lajos verseit is megzenésítette, amelyek rendkívül népszerűek. Lajos főleg dalokat és nótákat komponált. Az ő nevéhez fűződik a Dal a csikóbőrös kulacshoz, vagy a Megy a juhász a szamáron című dal megzenésítése is.
A Losoncz és Vidéke hetilap figyelemmel kísérte a város neves szülöttének a pályáját. 1893. április 16-án arról számolt be, hogy április 8-án a losonci Vigadóban a Lehár Ferenc vezette katonazenekar hangversenyén „Nagy tetszést aratott Serly Lajos »Palócz rhapsódiája«. Amint a zenekar befejezte a zenedarabot, tomboló tetszésvihar zajlott le, mire a családjával jelen lévő szerző udvariasan meghajtotta magát a közönség felé, a zenekar pedig megújrázta a »Palócz rhapsódiát«”.
Serly karmesterként több színháznál is megfordult, és operetteket írt részükre. Anyagilag is támogatta az óbudai Kisfaludy Színházat, amelybe minden vagyonát belefektette, sajnos bele is bukott. Szintén a Losoncz és Vidéke hetilap tudósított 1898. május 15-én arról, hogy
A veszteséget ugyan kiheverte, de boldogulását ezt követően már külhonban kereste. 1905-ben kivándorolt Amerikába, ott élt sikeres zenekarvezetőként, 1939-ben bekövetkezett haláláig. Az akkor kitört világháború, majd a hidegháborús évek nem tették lehetővé, hogy Serly Lajos fia, Tibor teljesíthesse atyja kívánságát a hamvak hazaszállítását illetően.
Erre csak 1972-ben került sor, amikor Serly Tibor hazahozta a szülők urnáját, hogy a hamvak a pesti és losonci barátok segítségével a végső helyükre kerülhessenek.
Serly Tibor Losoncon született 1900. november 25-én. Ő is a zenét választotta élethivatásul, és apja New York-i zenekarában kezdte a pályafutását.
Zenei képzettséget azonban a budapesti Zeneakadémián szerzett, Kodály tanítványa is volt. A ’20-as, ’30-as években felváltva szerepelt brácsásként és karnagyként Amerikában és Magyarországon. Mikor Bartók Béla kivándorolt, Serly Tibor már elismert karmester, zeneszerző, zenetanár volt, aki felkarolta, támogatta Bartókékat.
Ő fejezte be Bartók halála után a III. zongoraversenyt és a brácsaversenyt.
Serlyék egykori családi háza mára eltűnt, áll viszont a városi köztemetőben a Serly-sírkápolna. Itt helyezték örök nyugalomra Serly Lajos és felesége, valamint fiuk, Tibor hamvait is. A rimaszombati születésű Bartókné Pásztory Ditta, aki fiatal korában első hangversenyét a losonci városházán adta, a Serly család iránti hála és tisztelet jeléül fehér márvány emléktáblát készíttetett Gasztarisz Pavlosz szobrászművésszel. Ezt Sólyom László losonci csemadokos szervező és Volly István budapesti zenetudós 1983. október 31-én helyezte el a losonci sírkápolnában, ahol már ott volt az 1978-ban elhunyt Serly Tibor urnája is. Az emléktábla-avatáson a Csemadok alapszervezetének tagjain és az emlékező Volly Istvánon kívül jelen volt Béres Ferenc Liszt-díjas énekművész, aki természetesen elénekelte a Kék nefelejcset.
Az építtető, Serly Antal végrendelete szerint minden évben, halottak napján meg kellene nyitni a kápolnát, és megkondítani a harangját. Manapság azonban csak külön kérésre nyitja ki a tulajdonos. Akinek sikerül bejutni a kápolnába, annak falán két emléktáblát talál. Az egyik latin nyelvű, az 1873-as építés, illetve az 1957-es renoválás emlékét őrzi. A másikon márványba vésve a Kék nefelejcs című közismert dal első taktusa olvasható.
Fontos lenne, hogy e neves család emlékműve, a Ráday-kriptához hasonlóan megújuljon, és még sokáig hirdesse az ott nyugvók emlékét. Teszi ezt egyébként a 2001-ben alakult Serly Kamarakórus, amely Böszörményi István javaslatára vette fel ezt a nevet. A kórus azon túl, hogy minden helyi és regionális magyar rendezvényen szerepel, minden szeptember végén, a zene világnapján énekkari fesztivált is szervez.
(Forrás és fotók: Böszörményi István)
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/9. számában.
