Tisztelt Kurucok!
A kárpátaljai helyzettel kapcsolatosan szeretnék írni pár mondatot és felháborodásomnak hangot adni.
Mint azt Ti is megírtátok, a hazaáruló külügyminiszter nem merészel megszólalni évezredes jussunk visszaszerzése érdekében. Ez persze elszomorító, de tőle, illetve tőlük ezt vártuk.
Sokkal inkább érdekel, hogy hol vannak a nemzeti oldal vezérei ilyen helyzetben? Hol vannak a nemzeti gondolkodású történészeink? Hol vannak a nemzeti érzelmű közéleti szereplők? Mindeközben Basescu, Románia elnöke nyíltan beszél Moldova bekebelezéséről, pedig ők ezáltal Oroszországgal konfrontálódnak. Idehaza pedig még a nemzeti vezetők is csendben vannak, amikor igazán lépni kellene.
 Turul-emlékmű, Tiszaújlak |
Örömmel vettem, hogy a lengyel Ruch Narodowy és a Jobbik közösen követel önrendelkezést az ukrán fennhatóság alatt álló lengyel és magyar nemzetrészeknek. Azonban az mégiscsak elkeserítő, hogy a közbeszédben mintegy lehetetlen utópiaként jelenik meg Kárpátalja Magyarországhoz történő visszacsatolása.
Tökéletesen tisztában vagyok a kárpátaljai helyzettel, ismerem az ottani hétköznapokat, kilátásokat, közhangulatot, félelmeket.
Tudom, hogy 10 éve még nem lehetett ukrán zászlót látni egész Kárpátalján, ma már a munkácsi váron is ott van.
Tudom, hogy 10 éve még „kötelező stop” („kishatár” volt) a kárpáti átjáróknál, mert az ukránok idegen területként néztek Kárpátaljára. Ma már sajnos ez nem így van.
 Az ukránok által rendszeresen meggyalázott vereckei emlékmű |
Igaz az is, hogy Kárpátalján nagyon csekély a magyarság részaránya, de ahogy Ti is megírtátok a ruszin bátor népség. Köztudott az is, hogy a ruszinok végtelenül lojálisak a magyarsághoz.
Hála Istennek ezer szállal kötődöm Kárpátaljához, és sok ruszin, magyarul sem tudó barátom van. Gyakran nyilvánítják ki az ukránokkal szembeni ellenérzésüket (lásd 1991-es népszavazás).
Nem szeretném a nemzetért valamit is tévő embereket ostorozni, de arra azért fel kell hívni a figyelmet, hogy sokszor vissza nem térő alkalmak jönnek az életben és ezért egyszerű hazafiként is felelősséggel tartozunk, de még inkább vezetőként, közszereplőként.
A történelem szemétdombjára kerültek azok a vezetők, akik kilencvenes években nem mertek lépni ezredéves hazánk helyreállítása érdekében, amikor az XX. század során összetákolt Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió széthullott. Ez még akkor is igaz, ha jó szándékú, de gyáva emberekről beszélünk.
Ha pedig valaki veszi a bátorságot, hogy Kárpátaljáért kiálljon, felszólaljon, tüntessen, akkor ne Ukrajna követsége elé, hanem a Magyarország Külügyminisztériuma előtt tüntessünk, mert Kárpátalja sorsáért a Magyar Állam inkább felelős, mint a szétszakadó Ukrajna.
Rajtunk múlik, hogy így lesz-e!
Üdvözlettel:
Szabó József
Szabó József
Kapcsolódó:
