120 éve született a felvidéki magyarság példaértékű politikusa, Esterházy János, aki a háború alatt többezer embert menekített meg. Míg Szlovákiában háborús bűnösként tartják számon, addig Lengyelország a boldoggá avatását kezdeményezte. A kommunizmus emléknapja előtti este a köztévé M5-ös csatornáján műsort szenteltek a kommunizmus áldozatául esett mártírsorsú politikusnak. Vajon miért zárkózik el Szlovákia Esterházy rehabilitálásától és miként befolyásolhatja ez a boldoggá avatási per végkimenetelét? – erről szólt az M5 szerda esti „Ez itt a kérdés” című műsora.
A műsorvezető, Gulyás István vendégei a stúdióban Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, páter Cebula Pawel minorita szerzetes, Esterházy János boldoggá avatásának posztulátora és Surján László, a Charta XXI Megbékélési Mozgalom elnöke voltak. Skype-on kapcsolták portálunk működtetője, a Szövetség a Közös Célokért tiszteletbeli elnökét, Duray Miklós írót. A meghívott vendégek arra is keresték a választ, vajon a mai napig miért képezi vita tárgyát Esterházy János élete és politikai állásfoglalásai.
Páter Cebula Pawel emlékeztetett, a lengyel katolikus egyház indította el Esterházy János boldoggá avatási perét, amely jelenleg egyházmegyei szinten van.
„Ebben nagy szerepe volt és van Marek Jędraszewskinek, a krakkói főegyházmegye érsekének, aki a mártírpolitikus újratemetése után kijelentette, ez az ember méltó a boldoggá avatási perre”
– fogalmazott a minorita szerzetes. Hozzátette, Esterházy János nemcsak egy politikus, korának meghatározó történelmi személyisége, de elsősorban Krisztus hű követője volt és maradt haláláig.
Molnár Imre annak a véleményének adott hangot, hogy gróf Esterházy János nemcsak a felvidéki magyarok, de az összmagyar nemzet legmeghatározóbb személyisége a 20. században. „A példa, amit mutatott, nemcsak a korának szólt, hanem a jövőnek, a mának is” – vélekedett.
Duray Miklós elmondta, 1990-ben majdnem megtörtént Esterházy rehabilitálása, amikor Václav Havel elnök tanácsadója, Schwarzenberg herceg javaslatára In memoriam a legnagyobb állami kitüntetést szerették volna adományozni Esterházy Jánosnak.
„Szlovákiából érkezett azonban egy nyomás, ami miatt ezt vissza kellett vonni. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a szlovák népakarat teljesült volna. Nem pontosan meghatározható politikai körök akarata érvényesült”
– jelentette ki.
Mint mondta, az Esterházy-ellenességnek egyértelmű politikai háttere van. „A Moszkvába emigrált szlovák kommunisták magyarellenesek voltak, hiszen az sem véletlen, hogy 1943 decemberében Beneš Sztálinnal egyezett meg a magyarok likvidálásában. Esterházy nemcsak a magyarok és a lengyelek által elfogadott jelkép, de egész Közép-Európában: a háborúellenesség, a zsidógyűlölet megszüntetésének jelképe” – húzta alá.
Surján László hozzászólásában kifejtette: „a csehszlovákok a háború alatt festettek egy képet a magyarokról, ami a velejéig hamis volt. Esterházy János személyisége, tettei, írásai szó szerint cáfolják ezt a hamis képet – ezért kellett eltüntetni” – vélekedett. A volt népjóléti miniszter szerint
azért kellett megsemmisíteni Esterházyt, vagy a hozzá hasonló, a kort meghatározó személyiségeket, nehogy olyan vezető réteg álljon elő ebben a térségben, amely nem hajbókol a globális kommunista hatalomnak,
amely nem tűrte az önállóan gondolkodó politikusokat. A szovjet hatalom által elfoglalt országok összességére ez jellemző volt – jegyezte meg.
Arra, hogy vajon az Esterházy-ügy tisztázását segíti-e a boldoggá avatási per, mely magas szimbólummá emeli a mártírpolitikus személyét, és vajon lehetővé teszi-e szlovákiai magyarság és szlovákság közti dialógust, Duray úgy válaszolt, a legfőbb gond, hogy keveseket érdekel Esterházy személye és a múlt. „Ez leginkább a magyarokat érdekli, a szlovákokat sokkal kevésbé. Azonban, ha a múltat, a vitatható pontokat nem tisztázzuk, vagy az egyértelműekben nem tudunk egyetérteni, akkor a jövőt sem tudjuk közösen megélni” – fogalmazott.
Páter Cebula kiemelte,
Esterházy végig imádkozott ellenségeiért és értük is áldozta fel magát.
Mint mondta, megbocsátás nélkül a múlt sebei sem gyógyulhatnak be. Surján László szerint Esterházy híd lehet a magyarok és szlovákok között.
Molnár Imre zárógondolatként hangsúlyozta, a civilizációs válságban csak a megpróbált értékek maradnak fenn. „Esterházy János szenvedésével, a keresztényi értékekhez való hűségével a szülőföldjéhez, népéhez, nemzetéhez a jövőbe mutat. Utolsó üzenete a népéhez az volt, hogy maradjatok hűségesek két kincsetekhez, Krisztusba vetett hitetekhez és a magyar nemzeti önazonosságotokhoz, mert ezek fognak megtartani benneteket a jövőben” – emlékeztetett a történész.
A teljes adás ide kattintva megtekinthető.
(SzE/M5)
