Hinnünk kell, hogy nem tart már sokáig!
Sokan csak legyintenek, ha a címet olvassák, mert egyre többen vannak azok, akik elvesztették a bizalmukat a kormányban, az intézkedésekben és abban, hogy egyszer visszatérhetünk a járvány előtti életünkhöz. Vélhetően minden nem lesz olyan, mint előtte, de hinnünk kell, hogy mindez nem tart már sokáig.
Március elején lesz egy éve, hogy az első koronavírusos szlovákiai beteget diagnosztizálták. Éppen az új kormány volt alakulóban, de még Peter Pellegrini vezette be az első intézkedéseket, majd jött a nagy reformokat ígérő Igor Matovič irányította kormány. A szigorú zárásoknak meglett az eredménye, az emberek is féltek a járványtól, így Szlovákia európai mintaállam lett a koronavírus elleni harc első hullámában.
A második hullámra viszont nem készültünk fel, ezt el kell ismerni, ahogy azt is, ennek súlyos következményei vannak mindenki életére.
A felelősöket keresni lesz idő a járvány után is, de jó volna végre megérteni, milyen okból magas a napi fertőzöttszám azután is, hogy másfél hónapja még szigorúbb intézkedések vannak érvényben. A mutációk jelenléte persze magyarázat lehet, de a nagy kérdés, miért nálunk fordulnak elő olyan nagy számban, s a halálozási ráta vajon miért magasabb az átlagnál.
A szakemberek tudják a válaszokat a kérdésekre, én nem is akarom elismételni a magyarázataikat, mert a legtöbben sejtjük az okokat ezek nélkül is.
Hiányzik az ország vezetésében a tapasztalat, az átláthatóság, a megfontoltság és a felelős magatartás,
ezért aztán nekünk, egyszerű polgároknak kellene erősebben összetartanunk, hogy jó irányba tudjunk haladni. Elsősorban azzal, hogy tekintettel vagyunk a másikra, s ha nem segítjük, legalább nem nehezítjük meg a másik életét azzal, hogy kockáztatjuk az egészségét akkor sem, ha azt gondoljuk, nem vagyunk fertőzöttek.
Néhány alapvető keresztényi magatartási mintát követve kissé javítani tudunk a helyzeten akkor is, ha az ország vezetőinek csak a saját hatalmuk megőrzése a célja, legyen szó a kormányról, parlamentről vagy éppen a Grassalkovich-palotáról.
A példaértékű magatartásunkkal ugyanis mindenki találkozhat az üzletben, az utcán, ahova még mindig ki vagy éppen el kell mennünk, ha nem is dolgozunk, s egymásra gyakorolt hatásunk lehet az igazi pozitív mozgatórugója a változásnak.
A kórházakban harcolnak az orvosok a betegséggel, s bízzunk benne, hogy az ígéretes gyógyszerek hatékonysága beigazolódik Szlovákiában is. Akkor nem csupán reménykedhetünk, hogy az EU végre valamiben túllép saját árnyékán, és valóban úgy viselkedik a vakcinák beszerzésének ügyében, mint egy nagyhatalom, mert máskülönben csak még gyorsabban dőlnek össze ennek az uniónak is pillérei.
Higgyünk benne, hogy a járvány hozta depresszív időszaknak is véget kell érnie hamarosan,
s ha megpróbálunk a saját kis környezetünkben örömet is sugározni a bezártság és elszakítottság időszakában, akkor az addig tartó hétköznapok is kissé könnyebbé lesznek. Csak együtt megy!
