Az ima továbbra is összeköt bennünket – Szülőfalujában mutatott be szentmisét Felföldi László püspök

A személyes hangvételű homíliában a nemrég beiktatott püspök saját példáján keresztül bátorított a gyökerekhez való hűségre, az Isten tervét szeretettel megvalósító életre.

A püspök elmondta, nehéz szívvel élte meg, hogy a rendkívüli helyzet miatt a geszterédi emberek nem osztozhattak örömében a pécsi székesegyházban január 6-án bemutatott püspökszentelési és beiktatási szentmisén. Alig egy hónappal e jeles esemény után látogatott Geszterédre, hogy találkozhasson az egyházközség híveivel. A találkozást – mint mondta – elsősorban hálaadásként éli meg, hiszen mindaz, ami az életében történt, Geszterédi gyökereinek is köszönhető.

Amikor felfedezzük, hogy Isten belenyúl a sorsunkba, valóságosan is megmutatja életünkre vonatkozó szándékát, akaratát, azt mindannyiunknak csodaként kell megélnie – fogalmazott a püspök, hangsúlyozva, hogy az emberi élet biztonságát ezen csodák tartják meg. Mint mondta, Isten akaratának két legnagyobb megnyilvánulása az ő számára a papi és a püspöki hivatás ajándéka.

Felföldi László 24 évet szolgált Debrecenben, 9 évet Nyíregyházán. Mindkét, más-más mentalitású városban megtapasztalta a lelkipásztorkodás különböző lehetőségeit, most pedig ismét egy egészen új világgal, a Pécsi Egyházmegye híveivel, életével ismerkedik. Jelenleg a találkozásokra, beszélgetésekre helyezi a hangsúlyt, hiszen szeretne ebben a közegben is otthonra lelni, megerősíteni a jelenlétét.

„Nemcsak kívülről, de belülről is geszterédi vagyok – fogalmazott a püspök.

Életünknek lényegi része, ha tudjuk, kik vagyunk, mert ebbe kapaszkodva egy bizonytalan jövőben, ismeretlen világban is megállhatjuk a helyünket.

Csak akkor találjuk meg önmagunkat, és tudjuk azt életre váltani, ha időnként visszatérünk a gyökerekhez.”

Az új megyéspüspök szentmisén viselt liturgikus öltözete is beszédes volt: 35 éves miseruháját először a pappá szentelésén, majd a szülőfalujában bemutatott első szentmiséjén viselte. A Pécs szimbólumával és Geszteréd címerével ellátott püspöki mellkeresztet a geszterédi hívektől, az infulát pedig az innen elszármazott papoktól kapta a püspökszentelésére.

Felföldi László a vasárnapi evangélium üzenetére reflektálva is a gyökerekhez való visszatérés fontosságát hagsúlyozta: „Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni” (Mk 1,35). Jézus imádságában az Atyával találkozott. Csak néhány órát töltött ott, de szíve mélyén megerősödött. A főpásztor szerint nekünk is vissza-vissza kell térni oda, ahová tartozunk, ahhoz, Akihez tartozunk, meghatározva további életutunkat.

Az imádságban ránézünk arra, honnan jöttünk, mi a feladatunk, mit kell megvalósítanunk, mely értékekkel ajándékozott meg Isten, de fel kell ismernünk hiányosságainkat is, és elfogadni azok valóságát. Mindig arra figyeljünk, ami van, ne pedig arra, ami nincs.”

„Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. Amikor megtalálták, ezt mondták neki: Mindenki téged keres” (Mk 1.36–37). Minden ember a szíve mélyén az élete értelmét, gazdagságát keresi. A választ önmagáról mindenkinek meg kell találnia.

Isten ránk bízott egy üzenetet, szeretetet, jóságot, amit ebben a világban senki másra.

Ezt a krisztusi csodát kell megélni és továbbadni. El kell fogadni ennek valóságát, bele kell állni az életbe, a feladatunkba és ez meg fog erősíteni bennünket. A felszín nem fog boldoggá tenni, nem tölti ki az életünket, ezen dolgozni kell. Ezért is keressük Jézust, hogy segítsen önmagukra találni.”

A tanítványok keresésére Jézus így válaszolt: „Menjünk máshová” (Mk 1,38). Másoknak is vigyük el az evangéliumot, az élet szép üzenetét – hangsúlyozta a pécsi megyéspüspök, hozzátéve, az evangélium hirdetése azt jelenti, hogy nemcsak a közvetlen környezetünkben, hanem a távolabb élőknek is továbbadjuk azt, azoknak, akikkel találkozunk, akik hatottak az életünkre. Ennek nem volt különösebb módszere Geszteréden sem, csak egyszerűen a szeretetnek, a barátságnak, a közösségnek a jó hírét, örömhírét élték át nap mint nap. Ez kitörölhetetlen nyomott hagyott bennünk – mondta Felföldi László, aki arról is szólt, Kaszap Béla volt geszterédi plébános meghatározó személy volt hivatásának születésében.

A geszterédi templom üvegablakainak a motívumait Kaszap Béla készítette a saját kezével – idézte fel a szónok. „Mindnyájan elmondhatjuk: szívünkbe véste tanítását, evangelizálását. Olyan lelke volt, hogy a vas is meghajlott a keze alatt” – fogalmazott a püspök, utalva a különleges technikával készült templomablakokra.

Hinnünk kell abban, hogy az evangélium alatt meghajlik, formálódik, alakul és ott marad a szív. Hajlítgassuk szeretteink lelkét is szeretettel, hittel, bizalommal, hogy amikor nehéz feladat, küldetés előtt állunk, legyen mibe kapaszkodnunk.

Innen indultam, itt vagyok és a gyökereim itt is maradnak. Az itt megtapasztalt szeretettel, jósággal szeretném megtalálni életem valóságát a Pécsi Egyházmegyében is. Imádkozzunk egymásért, mert az ima továbbra is összeköt bennünket. Legyünk egyszerű, hétköznapi, de nagyon élő kapcsolatban egymással és Istennel, hogy ez szebbé, jobbá tegye a mindennapjainkat” – zárta szentbeszédét Felföldi László pécsi megyéspüspök.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír