Igen a tervezhető életre – A Billings házaspár története

Nézőpont – 2021. február 6., szombat | 19:44

Egy ausztrál házaspár az ’50-es években felfedezte és kidolgozta az egyik legegyszerűbb, leghatékonyabb és legtermészetesebb – sőt a XX. századi orvostudomány egyik legnagyobb felfedezéseként számon tartott – családtervezési módszert, amely világszerte nők és házaspárok millióinak segít a mai napig. Kik is voltak Billingsék, és mit köszönhetünk nekik?

Evelyn (1918–2013) és John (1918–2007) Billingsre a házasság hete újra ráirányítja a figyelmet, hiszen családi életükkel és szakmai eredményeikkel sokak számára váltak példaképpé: módszerük ma is működik, házasságuk példa, életük sikertörténet. Vajon mi lehetett a titkuk? Milyen emberek voltak, és hogyan élték hétköznapjaikat? Hogyan lehet valaki egyszerre jó feleség, édesanya és gyermekorvos, illetve példás férj, édesapa és neurológus?

A Billings Ovulációs Módszert 1953-ban, tudományos kutatásainak eredményeképpen John Billings fedezte fel, később pedig felesége, Evelyn is bekapcsolódott a kutatói és oktatói tevékenységbe. Ezután hosszú éveken át kéz a kézben járták a világot, hogy elmondják mindenkinek: a szerelemben nincs kompromisszum. A módszer 1972-es tudományos elismerését követően az Egészségügyi Világszervezet javaslatára a Billings Ovulációs Módszer nevet kapta.

Kettejük nevéhez fűződik a ma már oly sok keresztény család által ismert és használt, a természetes születésszabályozás érdekében kidolgozott ovulációs módszer, amelyet eredetileg a Melbourne-ben élő katolikus családok igényeire adott válaszként fejlesztettek ki, és amely az egygyermekes politikájáról és abortuszpártiságáról híres Kínában is igazi sikertörténetté vált.

A módszer népszerűsítése érdekében a Billings házaspár missziós buzgalommal osztotta meg tudását India nyüzsgő nyomornegyedeitől kezdve Afrikán, Brazílián át egészen a hidegháborús vasfüggöny mögötti világig.

Három pápa üdvözölte őket személyes barátként. Evelyn és John rendkívüli tudást hagyományoztak az emberiségre a nők reproduktív egészségének védelmében, miközben mindketten orvosi praxist vezettek, kilenc gyermeket neveltek, és rendületlenül publikáltak.

Tanulmányaikat és könyveiket – az egyik több mint egymillió példányban kelt el – a világ számos nyelvére lefordították, mindezt a szexuális forradalom és a fogamzásgátló tabletták bevezetése okozta példátlan társadalmi felfordulás közepette.

Hogy Evelyn és John hogyan tudta összeegyeztetni egymással a szakmai karriert, a klinikai orvosi és tudományos kutatómunkát az egyéni vágyaikkal és a családi élettel? Miként tudtak gondoskodni 11 fős családjukról, időt szánva házastársnak és gyermekeknek egyaránt? Talán éppen azáltal, amit a házasság hete kapcsán is ünnepelünk, és újra és újra átgondolunk.

Egy házasság, a családi élet sikere a tudatos és szeretetteljes igen kimondásával kezdődik – és azzal is folytatódik. Igen az örömökre, sikerekre, de igen a nehézségekre, szenvedésre is.

John és Evelyn 1943. február 6-án kötött szentségi házasságot a melbourne-i Szent Patrik-székesegyházban, és mondott igent mindezekre.


Az elköteleződésre mindketten tudatosan készültek. Evelyn már az egyetemi évek elején megtalálta életre szóló hivatását: anya és orvos akart lenni. Döntése akkoriban különlegesnek számított, 1937-ben 100 férfi mellett csupán 20 nő volt az orvostanhallgatók között. Nem volt feminista, egyszerűen csak szilárd magabiztossággal és elköteleződéssel haladt a kiválasztott úton. Vonzotta a gyermekgyógyászat, a gyermekekről való gondoskodás, miközben saját gyermekekre is vágyott.

John kedves, békés természetű, rendkívül tehetséges fiatalember volt. Figyelt egészségére, aktívan sportolt. Ausztrália egyik vezető neurológusaként tartották számon. Életét az erkölcsi elvek és az igazságossághoz kapcsolódó erények védelmezésének szentelte. Evelyn és John is mindig népes családra vágyott, nyolc sajátjuk mellett egy örökbe fogadott gyermeket is felneveltek. Nem tartottak magukról sokat, úgy vélték, egy átlagos nagycsalád életét élik: dolgoznak, gondoskodva kilenc gyermekükről a nagyszülők segítsége mellett.

Természetesen nehéz időszakokból is kijutott nekik. Fiatal férjként Johnnak a haderőnél végzett munkája miatt (trópusi betegségeket és PTSD-ben, „háborús neurózisban” szenvedő foglyokat kezelt) egy ideig távol kellett élnie családjától, így első gyermeküket csak 11 hónapos korában láthatta, egyik lányuk pedig ötgyermekes édesanyaként 43 éves korában vesztette életét, miközben ők külföldön tartózkodtak. Házasságuk és családi életük alapjai azonban sziklaszilárdak voltak: a szülők minden tekintetben igazi lelki társak voltak.

„Nagyon jó és gondoskodó, szeretetteljes szülők voltak, mindig érdeklődéssel követték az iskolai eseményeket, és rengeteg elfoglaltságuk ellenére mindig számíthattunk rájuk” – mondta szüleiről egy interjúban az egyik fiuk; lelki vezetőjük pedig így emlékszik rájuk:

Az alázat, amely Avilai Szent Teréz szerint az igazság, elengedhetetlen olyan embereknél, akiket Isten arra hívott, hogy olyan hatalmas mennyiségű gyümölcsöt teremjenek, mint ők. Bennük megvolt ez az alázat, és mindig elismerték, hogy amit végeznek, az tulajdonképpen Isten munkája, ők csupán Isten békességének követei.”

Egymás iránti szeretetük és hűségük, kapcsolatuk intenzitása több mint ötven év házasság távlatából is megrendítő hatást gyakorolt családtagokra, barátokra, közvetlen munkatársakra egyaránt, és mindazokra, akik személyesen ismerték, látták, hallották őket együtt.

Forrás: Magyarországi Billings Központ/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Magyarországi Billings Központ, CNS

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria