„X.Y., 7 éves, és rákban szenved. Ha együttérzel vele, akkor lájk, ha segíteni akarsz neki a gyógyulásban akkor oszd meg ezt a bejegyzést” – olvasható egy évek óta keringő fotó alatt a Facebookon. Nem ez az első – és nem is az utolsó – ilyen kép, amelyet tömegek osztanak meg együttérzésből. A képen látható kislány valóban küzdött a rákkal, és átesett kemoterápián is, viszont azóta felgyógyult, és tinédzserként éli napjait, a család pedig – a kislányt is beleértve – soha nem regisztrált a Facebookra, és soha senkitől nem kért ilyen jellegű segítséget.
Mi baj lehet egy ártalmatlan megosztásból, milyen veszteség érhet azáltal, ha valaki így fejezi ki együttérzését – kérdezik sokan. A válasz egyszerű: magunknak árthatunk vele a legtöbbet.
Már néhány ezer forinttól vásárolhatók a követők az indonéz internetes üzletágból.
A közösségi oldal androidos applikációjának frissítése érzékeny dolgokra kényszeríti a felhasználókat.
Ha nem figyelünk oda, a Facebook videós hirdetései rövid idő alatt sok pénzünktől szabadíthatnak meg.
A lájk és a megosztás még soha senkit nem gyógyított meg a betegségből, viszont az együttérzésből fakadó megosztáshullám a jelenkor szociológiai tünetegyüttesének része. A közösségi oldalakra visszaszorult társasági élet szereplői emocionálisan jól mozgathatók, az internet világában kevésbé járatosak, így könnyen manipulálhatók. A Google képkereső mélyéről kihalászott fotóval, és néhány szívbemarkoló képaláírással sok követőt lehet egy oldal alá behúzni. A felületes internetező néhány hét után többnyire nem is emlékszik már arra, milyen oldalhoz csatlakozott vagy hogyan reklámozza őket tartalmai megosztásával, legyen az egy kemoterápiás kezelés alatt álló kisgyermek képe vagy egy cuki pandás fotó.
„Egy átlagos felhasználó nem is sejti, hogy adathalász bűnözők által működtetett oldalhoz csapódott” – mondta el a CNN Technek Tim Senft, az adathalász és etikátlan posztok vadászatára szakosodott Facecrooks.com portál vezetője. „A józan ész azt diktálja hogy ez az egész kamu, de mi van akkor, ha valóban igaz?” – gondolkodik egy oldal láttán az átlagfelhasználó, majd jóhiszeműen követni kezdi.
Gyakran előfordul, hogy a megfelelő mennyiségű követő elérése után az alapító eladja „termékék” egy cégnek. Az új gazda nevet változtat, lecseréli a fotókat, törli a hozzászólásokat, és egy pillanat alatt terméket reklámozó oldallá válik több tíz- vagy százezer követővel, akik teljesen más okból csatlakoztak. A felhasználók többsége nem emlékszik arra, hogy mihez csatlakozott néhány nappal ezelőtt, így észre sem veszi, amikor a rákos kisgyerek megsegítésére alapított oldal átalakul valami egészen mássá.
A példaként említett kislány édesanyja, Amanda Rieth Northampton 2007-ben készített képe 2009-ben jelent meg egy fórumon, majd kezdett el terjedni a Faceookon. „2007 elején, amikor kiderült hogy beteg a kislányunk, a helyi tévén keresztül valóban kértünk segítséget, de ez teljesen más volt. Egy barátunk hívta fel a körlevélre a figyelmünket, és teljesen ledöbbentünk, majd elöntött a düh. Jelentettük az oldal üzemeltetőinek, akik az eredeti bejegyzést le is vették, de a mutációk még évekig tovább keringtek” – mondta el Amanda.
A direkt adathalászati céllal létrejött csalioldalakon keresztül a felhasználó gépére juttatott rosszindulatú szoftver segítségével adatokat, jelszavakat szedhet le a gyanútlan megosztó, követő gépéről, és természetesen az illető Facebook-fiókja is nyitott könyv lehet a hekkerek számára.
Mi a megoldás? A szakértő szerint egyszerű: mindig nézzünk utána, mielőtt megosztunk valamit, és lájkoljunk ésszel. Érdemes racionálisan gondolkodni, mielőtt automatikusan engedelmeskedünk a „ha tetszik a sült krumpli, oszd meg ezt a képet” jellegű triviális butaságoknak vagy követőjévé válunk az „akik utálják a hétfő reggelt” típusú oldalaknak, megosztásért kuncsorgó, állatkínzós és koraszülöttes képekről nem is beszélve.
