Ludger Schwienhorst-Schönberger: A keresztény misztika és Jób könyve

A tapasztalat könyvéből – A keresztény misztika és Jób könyve (1. rész)

A keresztény misztikában jól látható párhuzamokra bukkanunk Jób könyvével. A lélek sötét éjszakája című írásában Keresztes Szent János többször is kitér Jóbra és tapasztalataira. Fejtegetései révén mélyebben megérthetjük a Jób könyvében bemutatott folyamatot. János szövegeit olvasva hamar ráébredünk: a szerző nem olvasmányaiból meríti a tudását, hanem saját tapasztalataiból. Ahogyan az Énekek énekéről mondott beszédeiben Clairvaux-i Szent Bernát is említi, a hitbeli megismerésnek három forrása van, három könyv, amelyet mindenkinek meg kell tanulnia olvasni: a természet könyve, a Szentírás könyve és saját tapasztalataink könyve.

János is tapasztalatból mondja, amit mond. A nagy misztikusok közé soroljuk. Az az út, amelyet nagy műveiben bemutat, valójában nem rendkívüli, hanem olyan út, amelyet általában be kell járnia az embernek, ha el akar jutni az Istennel való egyesülésre. És Jób könyve is ilyen útról számol be.

A bibliai könyvben arról olvasunk, hogy szenved egy igaz ember, vagyis olyasvalaki, aki nem követett el bűnt. Jób barátai szemében ez teljesen érthetetlen. Csak annyit tudnak, hogy a szenvedés az emberi bűn következménye.

Keresztes János is tudja, hogy szenvedést okozhat, ha az ember bűnt követ el, azaz elfordul Istentől. A sötét éjszakában átélt szenvedés azonban nem a bűn következménye, hanem abból fakad, hogy Isten megérinti, hogy Isten szeretetének sugara eltalálja az embert, s ezzel megkezdődik a tisztulás, az érés útja.

Ennek az útnak célja van: az, hogy a lélek szeretetben egyesüljön Istennel.

Jób könyve is felfogható a János által leírt útként. Az első versekben istenfélő és igaz embert ismerünk meg. Két súlyos sorscsapás mindentől megfosztja: a vagyonától, tíz gyermekétől, az egészségétől. Sötét éjszakába kerül. A könyv nagy részét Jób panaszai és barátaival folytatott vitái teszik ki. Jób alakjából meg lehet érteni, hogy mi a sötét éjszaka. Nem kereste magának a sorscsapásokat. Kívülről nehezedtek rá. A vita további részében viszont

ráébred, hogy alapvetően nincs más lehetősége, mint elfogadni, ami történt vele, és elengedni, amit elvesztett.

A szemlélődés útját János a felnövekedés, a felnőtté válás folyamatához hasonlítja. Egészen természetes, hogy a folyamat nem zajlik fájdalmak nélkül.

Az ember felnőtté válása és a szemlélődés kibontakozása egyaránt az emberség érésének előrehaladását jelenti. Isten kiveszi a pólyából az embert, leengedi a karjából, és hagyja, hogy a saját lábán kezdjen járni.

A kezdőket Isten általában jóérzéssel tölti el, de azért már ez a kezdeti szakasz sem zavartanul folyik. A szemlélődés szakasza, amely ezután kezdődik, és a sötét éjszakába való belemerüléssel indul el, mintegy az előző szakasz hiányosságaiból adódik.

Más szóval: a megrekedés elkerülése érdekében szükség van a következő szakaszra – és ezzel elkezdődik az érés folyamata.

Forrás és illusztráció: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír