Ferenc pápa: A keresztények megosztottsága botrány – Jézus szeretetközösséget teremt – VIDEÓVAL

Kedves Fivérek és Nővérek, jó napot kívánok! – kezdte katekézisét a pápa. Az egységhetet méltatva megállapította: ez a rendkívül értékes spirituális kezdeményezés az egész keresztény közösséget mozgósítja, immár több mint 100 éve. Ezt az időt a minden megkeresztelt egységéért való imának szenteljük Krisztus akaratának megfelelően: „Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21).

Minden évben a világ egy-egy térségén működő ökumenikus csoport – az Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa vezetésével – javasol egy témát, és elkészíti az imahét segédkönyvét. Idén ezt a feladatot a kanadai egyházak és egyházi közösségek végezték el. Utalnak arra a kérdésre, amelyet Szent Pál tett fel a korinthusi keresztényeknek: „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” (1Kor 1,13).

Természetesen Krisztus nem osztható részekre. Azonban őszintén és fájdalommal el kell ismernünk, hogy közösségeink továbbra is megosztottan élnek, ami botrányt jelent. A közöttünk, keresztények között fennálló megosztottság botrány, nincs rá más szó, botrány! – hangsúlyozta a pápa, majd idézett Pál leveléből: „vannak köztetek, akik azt mondják: Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal” (1,12).

Azok sem vívták ki Pál elismerését, akik azt vallották, hogy Krisztussal tartanak, mert nevét arra használták fel, hogy elkülönüljenek a többiektől a keresztények közösségén belül. Krisztus neve azonban szeretetközösséget és egységet teremt, nem pedig megosztottságot!

Krisztus azért jött el, hogy szeretetközösséget hozzon létre közöttünk, nem pedig azért, hogy megosszon bennünket. A keresztség szentsége és a kereszt a keresztény tanítványság központi elemei. A megosztottságok ezzel szemben gyengítik evangelizáló elkötelezettségünk hihetőségét és hatékonyságát, továbbá azt kockáztatják, hogy a keresztet megfosztjuk erejétől (vö. 1,17).

A pápa megállapította: Pál szemrehányást tett a korinthusiaknak vitáik miatt, de hálát adott az Úrnak. Idézte szavait: „Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, amelynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben” (1,4-5).

Pálnak ezek a szavai nem puszta formalitást jelentenek, hanem annak a jelei, hogy az apostol mindenekelőtt őszintén örül Isten ajándékainak, amelyeket a közösségnek adott. Az apostolnak ez a magatartása bátorítás számunkra és minden keresztény közösség számára, hogy örömmel ismerje fel Isten ajándékait, amelyek a többi közösségben vannak jelen.

A sajnos továbbra is fennálló megosztottságok miatti szenvedés ellenére fogadjuk be Pál szavait, mint felhívást arra, hogy őszintén örüljünk azoknak a kegyelmeknek, amelyeket Isten más keresztényeknek nyújtott. Ugyanabban a keresztségben részesültünk, ugyanaz a Szentlélek adta nekünk a kegyelmeket, ismerjük el ezt és örvendjünk neki.

Szép felismerni a kegyelmet, amellyel Isten megáld bennünket, és még szebb, amikor más keresztényekben találunk valamit, amire szükségünk van, valamit, amit ajándékként fogadhatunk el fivéreinktől és nővéreinktől. A kanadai csoport – az idei egységhét témájának előkészítője – nem arra szólította fel a közösségeket, hogy gondolkozzanak el azon, mit tudnának nyújtani keresztény szomszédjaiknak, hanem arra buzdította őket, hogy találkozzanak egymással, hogy megérthessék, mi az, amit alkalmakként mindnyájan kaphatnak a többiektől.

Ez valami többet igényel. Sok imát, alázatot, elmélkedést és szüntelen megtérést – mondta a pápa, majd a következő rögtönzött szavakkal fejezte be olasz nyelvű katekézisét: „Haladjunk előre ezen az úton, imádkozzunk a keresztények egységéért, hogy vége legyen ennek a botránynak és ne legyen többet közöttünk (megosztottság). Köszönöm szépen!”

Vatikáni Rádió/Rome Reports/CTV/Magyar Kurír