Ferenc pápa vasárnap délben: Az üdvösség felkínált ajándék, mely megtérésünket igényli!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Mk 1,14–20) a „stafétabot átadását” mutatja be: Keresztelő Jánost Jézus váltja. János volt Jézus előfutára, előkészítette számára a talajt és az utat: Jézus most már elkezdheti küldetését, elkezdhetni hirdetni az immár jelen lévő üdvösséget. Ő volt az üdvösség! Igehirdetését a következő szavak foglalják össze: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Egyszerűen ennyi. Jézusra nem volt jellemző a mellébeszélés. Ez az üzenet arra hív, hogy elgondolkodjunk két lényeges témán: idő és megtérés.

Márk evangélistának ebben a szövegében az időt úgy kell érteni, mint az Isten által hozott üdvösség történetének időtartamát; ezért a „betelt” idő az az idő, amikor ez az üdvözítő cselekvés eléri a csúcspontját, teljes megvalósulását: ez az a történelmi pillanat, amikor Isten elküldte Fiát a világba, és országa az eddigi „legközelebbi” lett. Az üdvösség ideje betelt, mert Jézus megérkezett. Mindazonáltal az üdvösség nem automatikus; az üdvösség a szeretet ajándéka, és mint ilyen fel van kínálva az emberi szabadságnak.

Amikor szeretetről beszélünk, mindig szabadságról beszélünk: a szabadság nélküli szeretet nem szeretet; lehet érdek, lehet félelem, sok minden, de a szeretet mindig szabad, és mivel szabad, szabad választ igényel: megtérésünket igényli.

Más szavakkal a gondolkodásmód megváltoztatásáról van szó – ez a megtérés, a gondolkodásmód megváltoztatása –, és az élet megváltoztatásáról: már nem a világ mintáit követjük, hanem Istenét, aki Jézus. Jézust követjük, úgy cselekszünk, ahogy Jézus cselekedett, és ahogy Jézus tanította nekünk. Ez a látás- és magatartásmód gyökeres megváltoztatása. A bűn ugyanis, különösen a világiasság bűne – mely a levegőhöz hasonlóan mindenhová beárad –, olyan gondolkodásmódhoz vezetett, amely önmagunk másokkal – és Istennel – szembeni érvényesítésére hajlik. Ez érdekes… Mi a te identitásod? Sokszor hallhatjuk, hogy az ember valakivel „szemben” fogalmazza meg identitását. A világ szellemében nehéz megfogalmazni identitásunkat pozitívan és üdvösségre utaló szavakkal: az ember szemben áll önmagával, másokkal és Istennel. És e célból a bűn gondolkodásmódja, a világ mentalitása nem átall megtévesztést és erőszakot alkalmazni. Megtévesztést és erőszakot! Lássuk, mi követi a megtévesztést és az erőszakot: kapzsiság, hatalomvágy és nem szolgálat, háborúk, emberek kizsákmányolása… Ilyen a megtévesztés mentalitása, mely biztosan a megtévesztés atyjától, a nagy hazudozótól, az ördögtől származik. A hazugság atyjától, ahogy Jézus nevezi.

Mindezzel szemben áll Jézus üzenete, mely annak elismerésére hív, hogy rászorulunk Istenre és az ő kegyelmére; arra hív, hogy kiegyensúlyozottan viszonyuljunk a földi javakhoz; hogy legyünk barátságosak és alázatosak mindenkivel; hogy a másokkal való találkozásban és a másoknak nyújtott szolgálatban ismerjük és valósítsuk meg magukat. Mindannyiunk számára rövid az idő, amely alatt befogadhatjuk a megváltást: ez életünk időtartama ebben a világban. Rövid. Talán hosszúnak tűnik… Emlékszem, egyszer, amikor szentségeket mentem kiszolgáltatni, a betegek kenetét egy nagyon jóságos, rendkívül jó öreg embernek, ő abban a pillanatban, mielőtt magához vette volna az Eucharisztiát és megkapta volna a betegek kenetét, ezt a mondatot mondta nekem: „Elrepült az életem”, mintha azt mondta volna: azt hittem, örökké élek, de… „elrepült az életem”. Így érezzük mi, idősek, hogy az élet elmúlt. Elmúlik. Az élet Isten végtelen szeretetének ajándéka, de egyúttal arra szolgáló idő is, hogy kimutassuk iránta érzett szeretetünket.

Ezért létünk minden perce, minden pillanata értékes idő, mely arra szolgál, hogy szeressük Istent és felebarátainkat, és így eljussunk az örök életre.

Életünk történetének két ritmusa van: az egyik mérhető, órákból, napokból, évekből áll; a másik fejlődésünk szakaszaiból áll: születés, gyermekkor, serdülőkor, érettség, öregség, halál. Minden időszaknak, életünk minden szakaszának megvan a maga értéke, és az Úrral való találkozás kiváltságos ideje lehet. A hit segít felfedezni ezeknek az időszakoknak a spirituális jelentését: mindegyikük magában hordozza az Úr hívását, amelyre igenlő vagy elutasító választ adhatunk. Az evangéliumban láthatjuk, hogyan válaszolt Simon, András, Jakab és János: érett emberek voltak, megvolt a munkájuk, halászok voltak, megvolt a családos életük… Mégis, amikor Jézus elhaladt mellettük, és hívta őket, „ők rögtön otthagyták hálóikat, és nyomába szegődtek” (Mk 1,18). Kedves testvérek!

Figyeljünk, és ne engedjük Jézust elhaladni anélkül, hogy be ne fogadnánk. Szent Ágoston azt mondta: „Félek az elhaladó Istentől.” Mitől fél? Attól, hogy nem ismeri fel, nem látja meg, nem fogadja be.

Szűz Mária segítsen abban, hogy minden napot, minden pillanatot úgy éljünk meg mint az üdvösség idejét, amikor az Úr elhalad, és követésére hív bennünket, mindenkit saját életkörülményeinek megfelelően. És segítsen áttérni a világ mentalitásáról, a világ tűzijátéknak számító képzelgéseitől a szeretet és a szolgálat gondolkodásmódjára!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Ezt a vasárnapot Isten igéjének szenteljük. Korunk egyik legnagyobb ajándéka a Szentírás újrafelfedezése az Egyház életében minden szinten. Soha nem volt annyira hozzáférhető mindenki számára a Biblia, mint manapság: minden nyelven, sőt audiovizuális és digitális formában is. Szent Jeromos, akinek nemrégiben emlékeztem meg halálának 16. centenáriumáról, azt mondja, hogy aki a Szentírást nem ismeri, az Krisztust nem ismeri. Aki a Szentírást nem ismeri, az Krisztust nem ismeri (vö. In Isaiam Prol.). És megfordítva: Jézus Krisztus, a testté lett, meghalt és feltámadt Ige az, aki megnyitja elménket a Szentírás megértése előtt (vö. Lk 24,45). Ez különösen a liturgián történik, de akkor is, amikor egyedül vagy csoportosan imádkozunk, különösen az evangéliummal és a zsoltárokkal. Szeretnék köszönetet mondani az egyházközségeknek, amiért folyamatosan dolgoznak azon, hogy képezzék a hívőket Isten igéjének meghallgatására, és szeretném biztatni is őket erre. Sose szűnjön bennünk annak öröme, hogy terjesztjük az evangéliumot! És hadd ismételjem meg még egyszer: tegyétek szokásotokká, hogy mindig magatokkal visztek egy kis evangéliumot a zsebetekben, a táskátokban, hogy napközben elolvashassatok belőle legalább három-négy verset! Mindig legyen velünk az evangélium!

Január 20-án néhány méterre a Szent Péter tértől holtan találtak egy negyvenhat éves, Edwin nevű nigériai hajléktalan férfit, aki halálra fagyott. Története hozzáadódik annak a sok más hajléktalan embernek a történetéhez, akik nemrégiben ugyanilyen drámai körülmények között haltak meg Rómában. Imádkozzunk Edwinért! Legyen figyelmeztetés számunkra, amit Nagy Szent Gergely mondott, aki egy koldus fagyhaláláról hallva azt mondta, hogy aznap nem mondanak miséket, mert olyan nap az, mint a nagypéntek. Gondoljunk Edwinre! Gondoljunk bele, mit érzett ez a negyvenhat éves férfi a hidegben, akit mindenki figyelmen kívül hagyott, mindenki magára hagyott, még mi is! Imádkozzunk érte!

Holnap délután a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában a többi egyház és egyházi közösség képviselőivel együtt mondjuk el Szent Pál megtérése ünnepének vesperását a keresztények egységért tartott imahét lezárásaként. Hívlak benneteket, hogy csatlakozzatok lélekben imánkhoz.

Ma van Szalézi Szent Ferencnek, az újságírók védőszentjének emléknapja is. Tegnap jelent meg Jöjj, és nézd meg! Kommunikáció ott találkozva az emberekkel, ahol és ahogy élnek címmel az üzenet a tömegtájékoztatás világnapjára. Arra kérem az összes újságírót és a kommunikáció területén dolgozókat, hogy „menjenek és lássanak”, ott is, ahová senki sem akar menni, és tegyenek tanúbizonyságot az igazságról.

Köszöntelek mindnyájatokat, akik online kapcsolódtok hozzánk. Szeretnék megemlékezni azokról a családokról, és szeretném imáimról biztosítani azokat a családokat, amelyek nehezebben boldogulnak ebben az időszakban. Kitartás, haladjatok csak előre! Imádkozunk ezekért a családokért, és amennyire lehetséges, lépjünk oda hozzájuk, és segítsük őket!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír