Ferenc pápa elismerte Isten szolgája Giovanni Fornasini atya, egyházmegyés pap (1915–1944) vértanúságát, akit a hit elleni gyűlöletből öltek meg.
A pápa továbbá elismerte a következő hét személy hősies erényeit:
Isten szolgája Michele Arcangelo Maria Antonio Vinti egyházmegyés pap (1893–1943);
Isten szolgája Ruggero Maria Caputo egyházmegyés pap (1907–1980);
Isten szolgálója Mary Joseph of Jesus nővér, világi nevén Elizabeth Prout, a Mi Urunk, Jézus Krisztus Szentséges Keresztje és Szenvedése Nővérei Kongregáció alapítója (1820–1864);
Isten szolgája Giacomo Masarnau Fernández világi hívő (1805–1882);
Isten szolgája Pasquale Canzii szeminarista (1914–1930);
Isten szolgája Jérôme Lejeune világi hívő (1926–1994);
Isten szolgálója Adele Bonolis világi hívő, a Segítségnyújtás és a Társadalmi Megváltás Művének alapítója (1909–1980).
*
A dekrétum jóváhagyása után immár Tiszteletre méltó címmel illethetjük Jérôme Lejeune-t, világhírű genetikust. 1958-ban felfedezte a Down-szindrómát meghatározó kromoszóma-eltérést, ezáltal tudományos bizonyítékokkal elsöpörve azokat az előítéleteket, amelyek az e rendellenességgel élő embereket sújtották. Korábban fertőzőnek hitték a „betegséget”, megbélyegezték a gyerekeket a szülőkkel együtt, akiknek nem megfelelő viselkedését (alkoholizmus, fertőző nemi betegségek) hitték a rendellenesség okának.
Jérôme Lejeune nyíltan vállalta katolikus hitét, határozottan abortuszellenes volt, és képes volt tudományos tényekkel alátámasztani gondolatait, ezzel is bizonyítva, hogy a hit és a tudomány kiegészítik egymást, és nem ütköznek egymással. „Az orvostudomány a kezdetektől fogva mindig is küzdött az egészségért és az életért, a betegségek és a halál ellen: nem változtathat oldalt.”
Ugyanakkor elvei miatt sokat szenvedett. A tudományos világ hátat fordított neki, megvonták kutatásainak finanszírozását, egyes tanácskozásokon nem kapta meg a jogot a felszólalásra. A sebek azonban nem sértették gondolkodását és hitét, továbbment azon az úton, amelyet választott, amelyet az élet iránti szeretet világosított meg, és amelynek az evangélium volt az alapja.
II. János Pál a Pápai Tudományos Akadémia első tagjává és az Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsának konzultorává nevezte ki, majd 1994-ben őt választotta az újonnan létrehozott Pápai Életvédő Akadémia első elnökének. Ezt a tisztet csak két hónapig tudta betölteni, nem sokkal később meghalt.
Öt gyermek édesapja volt; felesége, Birthe, aki tavaly májusban hunyt el, minden küzdelmében mellette állt és népszerűsítette tanúságtételét.
Olyan ember volt, aki össze tudta egyeztetni a tudományt, az orvostudományt, a keresztény hitet és az erkölcsi elkötelezettséget, amelyet az élet szeretete irányított. Átalakította mindezt a betegség vagy fogyatékosság miatt szenvedő élet iránti figyelemmé és gondoskodássá – nyilatkozott Renzo Pegoraro, a Pápai Életvédő Akadémia kancellárja, aki szenvedélyes és irgalmas emberként emlékszik Jérôme Lejeune-re, aki bátran szembenézett a nehéz pillanatokkal is a nyilvánosság előtt. „Egy olyan emberről van szó, aki napjainkban, a terhesség megszakításának számos lehetősége láttán sokat mondhatna az élet értékéről és védelméről.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria