Mindkét csapat jól kezdett, és leginkább távoli átlövésekből szerezte góljait. A magyarok dolgát az első tíz percben három kiállítás is nehezítette, ráadásul Lékai Máté többször hibázott támadásban. Egy kettős emberelőnynek, illetve a pontosabb támadójátéknak – például a beállók egyre sikeresebb megjátszásának – és a hatékonyabb védekezésnek köszönhetően egy kiváló sorozattal meglépett a magyar csapat. Négygólos hátrányban Alfred Gislason, a németek szövetségi kapitánya időt kért, csapata pedig agresszív, nyitott védekezésre váltott, viszont a magyarok erre jól felkészültek. A német csapat ezt követően sorozatban négyszer talált be, mert kihasználta, hogy a magyarok ugyanúgy elrontották az első félidő hajráját, mint a tavalyi Európa-bajnokság szinte minden meccsén, így szünetben 15–14 volt az állás.

A második félidő elején többször is egyenlítettek a németek, majd Mikler Roland bravúros védéseinek köszönhetően tartotta előnyét a magyar együttes, de ezt követően hat és fél percig nem talált be, így az ellenfél átvette a vezetést (24–23). Johannes Bitter egyre jobban védett, csapattársai mind hatékonyabban védekeztek, ezért a magyaroknak egyre nehezebb dolguk volt támadásban. A hajrában előbb – Mikler és Bánhidi remeklésével – fordított a magyar válogatott (27–26), majd emberhátrányba került. Az utolsó perc döntetlen állásról indult, a magyarok végig támadhattak, és Lékai Máté három másodperccel a vége előtt a hálóba bombázott. A két csapat 31. egymás elleni mérkőzésén három döntetlen és 21 német siker mellett hetedszer győztek a magyarok.

Az A-csoport végeredménye: 1. Magyarország 6 pont, 2. Németország 4, 3. Uruguay 2, 4. Zöld-foki Köztársaság 0 (koronavírus-fertőzés miatt visszalépett).
A középdöntő I. csoportjának állása: 1. Magyarország 4 pont, 2. Spanyolország 3, 3. Németország 2 (71–43), 4. Lengyelország 2 (59–50), 5. Brazília 1, 6. Uruguay 0.