Mit jelent számára a Csemadok? A kérdésre Szárazné Manczal Erzsébet, a Csemadok Nagyfödémesi Alapszervezetének elnöke azt válaszolta, hogy örömet és felelősséget.
„Örömet, hiszen nekem és látom, a rendezvényeinken résztvevőknek is milyen barátságos érzést és lelki feltöltődést jelent egy-egy esemény. Vonatkozik ez a műsorokra, megemlékezésekre, ünnepségekre, koncertekre, író-olvasó találkozókra. Na és ott a felelősség is, hogy színvonalasak legyenek a rendezvényeink, amelyek az emberek épülését szolgálják, tanuljanak belőlük vagy éppen kellemes kikapcsolódást jelentsenek. És felelősség az is, hogy odafigyeljünk a jövőre, szem előtt tartsuk a tagság létszámát, bevonjuk a fiatalokat a szervezet életébe, ahogy annak idején velem is már tizenöt éves koromban megtették.”
Mint hozzátette: „Emlékszem az első élményemre, kilencedikesként vettem részt a Csemadok által szervezett Ki mit tud versenyben egy szavalattal. Azóta vagyok állandó kapcsolatban a közösséggel, a tagsággal, a vezetőséggel.
Hiszem és tapasztalom is, hogy a mai fiatalok szintén kaphatók a közösségi munkára, persze az természetes, hogy más az ízlésük és mások az elvárásaik, mint az előttük járó nemzedéké.”
„Én azonban elmondhatom, hogy nagyon elégedett vagyok a helyi fiatalokkal. Rendkívül jó a Csemadok alapszervezete és a helyi Borsos Mihály Alapiskola kapcsolata. Radványi Adél igazgatónővel és a tantestület tagjaival egyeztetünk a rendezvényekről, részt veszünk a szervezésben, ahol tudjuk, segítjük egymást. A kilencedikesek rendszeresen műsort adnak az évzárókon és ekkor kerül sor a felvételükre is a sorainkba. A pedagógusok a vetélkedőinken zsűrizést vállalnak, mi pedig ajándékokkal kedveskedünk az elsősöknek és a távozó kilencedikeseknek. Számunkra természetes az együttműködés, hiszen mi Csemadok-tagok a pedagógusokkal együtt valljuk, hogy kötelességünk a fiatalok nevelése, jó útra terelése, a kulturális értékeink feltárása és bemutatása számukra” – vélekedett.
Szárazné Manczal Erzsébet hosszas vezetőségi tagság, eredményes kultúrmunka után 2002-ben vette át az elnöki tisztséget. Szervezetüknek ma mintegy hétszáz tagja van, fiatalok, idősebbek egyaránt.
Az évek során rendszeres munkával, kitartó szervezéssel elérték, hogy a Felvidék egyik legeredményesebb tevékenységet felmutató helyi szervezete lettek.
A kulturális tevékenység folyamatos munka számukra, ezt bizonyítják a nagyszabású, az egész járást és környéket megmozgató rendezvények, de a helyi jellegű események hosszú sora is. Sorolhatjuk a március 15-i megemlékezést, az augusztus huszadikai ünnepséget, a Mátyusföldi Fesztivált, az őszi ételkóstolóval egybekötött tökfesztivált, a versenyeket, vetélkedőket, kulturális ünnepségeket. A legtöbb rendezvényük színhelye a kultúrház, de gyakran szerveznek koncerteket a Kálvária udvarán, közösségi találkozókat a Tájháznál, és hogy programjaikba minden korosztály bekapcsolódik igazolja, hogy azokon gyakran fellépnek az Aranyeső nyugdíjas klub éneklő csoportjának tagjai is.
Az elmúlt év számukra is rendkívüli volt. Néhány tervük megvalósult, néhányról fájó szívvel le kellett mondaniuk. Jóleső érzéssel állapíthatták meg, hogy nagy sikert aratott a Messzi idegenben című könyv bemutatója és annak szereplőjével illetve szerzőjével Kántor Zoltánnal szervezett beszélgetés, aki leventeként élte át a második világháború borzalmait és még az azt követő meghurcoltatást is.
Több mint százan vettek részt a templomban és a templom előtt megtartott Nemzeti összetartozás napi megemlékezésen, Ugyancsak nagy érdeklődés mellett került sor a Szent István-napi és kenyérszentelési alkalmon. Több tervük azonban megvalósítatlan maradt. Így a havi rendszerességgel sorra kerülő győri színházi látogatások is, ahová mintegy 46 taggal évek óta eljárnak. De le kellett mondani számos értékes programot is, amelyet nagyon vártak a falu és a környék lakói.
A remény azonban nem hagyta el sem a szervezet elnöknőjét, sem a tagságot. Bíznak benne, hogy a járványhelyzet javul, a szigorítások feloldásával pedig lehetőség lesz nagyobb összejövetelek megvalósítására.
A község első írásos említésének nyolcszázadik évfordulóját ünnepelnék az idén. Ebből az alkalomból komoly terveik vannak. Az emlékünnepségen kívül kiállítást rendeznének a falu múltjáról, jelenéről, bemutatót a községről készült monográfiáról, orgonakoncertet, irodalmi műsort. Továbbá sort kerítenének egy tartalmas beszélgetésre is Poór Józseffel, a köztük élő íróval-utazóval és elképzeléseik szerint pótolnák legalább részben azokat az eseményeket, amelyekről tavaly le kellett mondaniuk. Ha az intézkedések engedik, akkor már március 15-én a temetőben levő két 1848-49-es honvéd sírjánál, amelyet szépen rendben tartanak, megvalósulhat a megemlékezés.
Eseménydús évet terveznek, persze minden a körülményektől függ. Szárazné Manczal Erzsébet azonban bizakodó, bízik benne, hogy legalább részben pótolni tudják a település lakóinak az elmaradt élményeket.
