Harminc éve kezdődött a Sivatagi Vihar hadművelet
2021. 01. 17.
Harminc éve, 1991. január 17-én kezdődött a Sivatagi Vihar nemzetközi hadművelet azzal a céllal, hogy kiűzzék a Kuvaitot öt hónappal korábban megszálló Szaddám Huszein vezette irak hadsereg csapatait az emírségből.
Szaddám Huszein iraki elnök a nyolc évig vívott háborút Iránnal. Akétmillió halottat követelő, 1988-ban véget ért iraki-iráni hábort az öböl-menti arab államok köztük Kuvait és az Egyesült Államok élén a nyugati hatalmak is támogatták.
A háború miatt za iraki államkincstár teljesen kiürült, az olajban gazdag arab monarchiák hátat fordítottak Szaddam Husszeinnek és a háborús kölcsön visszafizetését dürgették. A nyolc évig tartó háborúban Kuvait egy az Irakkal közös és egyben vitatot területről olaja termelt ki annak ellenére hogy Bagdad tiltakozott ezellen.
A 14 milliárd dollárra duzzadt adósságot Szaddam nem szándékozott teljes egészében visszafizetni hiszen az Iránnal vívott háború közös érdek volt ezért úgy gondolta, hogy a kötlségeit is közösen kell vállalni. A vitatott területek mellett akkoriban sokan Kuvaitra egy iraki tartományként tekintettek, hiszen egykoron a Mezopotámiai terület része volt, és Bagdad csak 1964-ben ismerte el független államként.
Az iraki hadsereg akkor a világon a negyedik legnagyobb volt, amely az Irán elleni háború során tetemes amerikai segélyekben is részesült.
A harcedzett elitegységek 1990. augusztus 2-án éjjel két órakor váratlanul lerohanták Kuvaitot, ahonnan az emírnek éppen csak sikerült elmenekülnie, majd a Huszein által kinevezett bábkormány “kérésére” Kuvaitot 19. tartományként Irakhoz csatolták.
A nemzetközi közösség elítélte az agressziót, az ENSZ Biztonsági Tanácsa kivonulásra szólította fel Bagdadot, majd szankciókat rendelt el, de ezek – akárcsak a diplomáciai nyomásgyakorlás – hatástalanok maradtak.
A BT 1990. november 29-én 678. számú határozatában 1991. január 15-ig adott határidőt Iraknak a kivonulásra, ezután “minden eszköz” (ideértve a katonai erő) alkalmazását megengedte az ENSZ határozatainak betartatása érdekében.
Irak ellen, Kuvait felszabadítására széles körű nemzetközi koalíció jött létre amerikai vezetéssel, amelyben 34 ország – köztük arab államok – katonái szolgáltak.
A koalíció erői 1990 utolsó hónapjaiban a Sivatagi Pajzs (Desert Shield) fedőnevű hadművelet során az Irak által veszélyeztetett, a világ egyik legjelentősebb olajtermelőjének számító Szaúd-Arábiában vonultak fel.
A BT által megszabott határidő lejártakor 625 ezer szövetséges katona (közülük mintegy félmillió amerikai), 1753 repülőgép és 3680 harckocsi állt szemben 550 ezer iraki katonával, 810 repülőgéppel és 5500 harckocsival.
A támadó hadművelet tervét Colin Powell amerikai tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke vezetésével dolgozták ki, a koalíciós erők főparancsnoka a szintén amerikai Norman Schwarzkopf tábornok volt.
A Sivatagi Vihar (Desert Storm) hadművelet a BT által megszabott határidő lejárta után egy nappal, 1991. január 17-én éjjel 00.38 perckor kezdődött.
A teljes légi fölényben lévő koalíció gépei több mint egy hónapon át bombázták az iraki állásokat, válaszul Szaddám Scud rakétákat lőtt ki a szaúdi amerikai állásokra, de néhány rakéta Izraelt is célba vette. Az iraki vezető abban reménykedett, hogy ha a zsidó állam reagál a támadásra, az arab államok Bagdad mellé állnak, de a jeruzsálemi kormány önmérsékletet tanúsított.
A szárazföldi offenzíva február 24-én indult meg. A szövetségesek 100 óra alatt megsemmisítették az iraki haderő jelentős részét, február 27-én Kuvait felszabadult. Jóllehet az előrenyomulást iraki területen is folytatni lehetett volna, az amerikai hadvezetés leállította a hadműveleteket: részben attól féltek, hogy szövetségeseik nem támogatnák Bagdad elfoglalását, de attól is tartottak – mint 2003-ban bebizonyosodott, joggal – hogy Szaddám rendszerének megdöntése anarchiába taszítaná Irakot.
Szaddám Huszein február 28-án feltétel nélkül elfogadta az összes Irakra vonatkozó ENSZ-határozatot, és ezzel az első Öböl-háború véget ért.
A történelem során először a televíziók élő adásban tudósítottak a harci cselekményekről, a nézők az “okos” (önálló célra vezérlő szerkezettel ellátott) bombákra szerelt kamerák révén még azt is láthatták, ahogy a lövedékek becsapódnak. A koalíció erői 42 nap alatt 110 ezer légi bevetést hajtottak végre, ezalatt csak 45 gépet vesztettek.
Elképesztő technikai fölényüknek köszönhetően emberveszteségük 358 fő volt, közülük száznál többen balesetben haltak meg, eltűntnek 66 katonát nyilvánítottak.
Az iraki hadsereg veszteségét 85-100 ezer halottra, 80 ezer hadifogolyra, 97 vadászgépre, 6 helikopterre és 4 ezer harckocsira becsülik.
A polgári halottak száma ismeretlen, de több ezer főre tehető, a visszavonuló irakiak által felgyújtott olajkutakban keletkezett veszteség és a helyreállítás költségei több milliárd dollárra rúgtak. Irak és Kuvait viszonya csak 2003 után indult javulásnak, amikor a második öbölháborúban megdöntötték Szaddám Huszein hatalmát.
MTI nyomán
Az iraki ellenállás az amerikai csapatok azonnali távozását követeli →
Jemen útja a győzelemhez – A NATO veresége →
Az Iraki Ellenállás egységes frontra szólít fel az amerikai megszállása ellen →
