Van egy reklám a Palm Springs Nemzetközi Filmfesztivál vetítései előtt az 1896-ban alapított Agua Caliente Indián Rezervátumról, amelynek a cahuilla indián törzs a tulajdonosa, s mivel ez a terület egybeesik Palm Springsszel, ezért ők tekinthetők a város legnagyobb földbirtokosainak. A reklám arról szól, hogy a terület vízkészletéért nemcsak az indiánok, hanem mindenki felelős, és akárhányszor vetítik, mindig taps kíséri. A dolog nemcsak gesztusértékű, a város határában található Indian Canyon például pedáns gonddal rendben tartott turistaösvény, ahol az indiánok szívesen vezetik körbe az embereket, így a mi csoportunkat is. A vezetésért cserébe mi stílusosan néhány belépőjegyet adtunk át a fesztivál filmvetítéseire, amit őszinte örömmel fogadott az indián ranger.
A film ismét közügy errefelé, meséli a fesztivál igazgatója – az egyébként magyar gyökerekkel is rendelkező kanadai –, Darryl Macdonald. 2003-ban kaotikus fesztivált vett át. Ezt sikerült olyan eseménnyé szervezni, amelyet nemcsak a hollywoodi sztárok tartanak számon, de komoly belföldi és külföldi turizmust is generál: tavaly majdnem 480 vetítést tartottak és 135 ezer nézőt regisztráltak. Még ezzel az eredménnyel is csak a harmadik leglátogatottabb filmes esemény a New York-i Tribeca és a seattle-i filmfesztivál után – meséli szerényen Macdonald. A nagy ötlet viszont, hogy a világ filmgyártását mutassák be, következésképpen feliratos filmeket vetítsenek, bevált, még akkor is, ha a nézőknek van mit bepótolniuk. A pénteki sztárvendég például Paolo Sorrentino volt, aki a fesztivál művészeti igazgatójának, Helen du Toit-nak egyik kedvenceként, a vasárnapi Golden Globe-gálára tartva ugrott be Palm Springsbe, hogy A nagy szépség vetítése előtt köszöntse a közönséget. Ma hajnalban aztán meg is kapta az Arany Glóbuszt.
Paolo Sorrentino
Fotó: Europress/AFP
És bár a fesztiválon korábban vetítették Sorrentino Il divo – A megfoghatatlan és Helyben vagyunk című filmjeit is, az egyik szervező fiatal hölgy például pironkodva ismeri be, hogy neki teljesen új a név, hiába a Golden Globe-jelölés és a néhány hete elnyert Európai Filmdíjak. Ettől még nagy volt a tülekedés az 1100 férőhelyes középiskolai auditórium vetítőjében, és taps fogadta Sorrentinót, aki a rövid bemutatkozás után készséggel állt a Magyar Nemzet rendelkezésére. (A már Golden Globe-díjas Paolo Sorrentinóval készült interjúnk itt olvasható.)
Ezért is volt kellemetlen meglepetés, hogy nem sikerült megnézni a Walking with the Enemyt. A Kultúrgrund is megírta már, hogy az Egyesült Államokban készült egy háborús-romantikus film Horthy Miklósról, akit az Oscar-díjas Ben Kingsley játszik. A fesztiválvetítés viszont eme sorok írójának távozása után zajlott, így merült fel az az egyébként nem rendkívüli kérés, hogy a számunkra fontos téma miatt legyen hamarabb látható a film. Érdekes módon ez inkább zavart és frusztrációt szült, a film készítői érezhetően nem voltak felkészülve arra, hogy egy magyar is megjelenik Palm Springsben.
A fesztivál minden segítsége ellenére néhány napos időhúzás után a film forgatókönyvíró-producere, Randy Williams hívott fel, közölve, hogy nem tudják nekem levetíteni a filmet. Majd egy homályos magyarázkodásba kezdett, hogy az általuk megtörtént eseményeken alapulónak titulált mozi igazából nem is annyira megtörtént eseményeken alapul, és őket közel sem csak a magyar történelem foglalkoztatta. Megtekintés nélkül csak annyit tudtam neki válaszolni, Horthy Miklós azért nem egy fiktív filmes karakter, és ha a kormányzót szerepeltetik egy filmben, akkor az ember nyilván olyan szemmel nézi, mint egy Horthy Miklósról szóló filmben. Akárhogy is, a filmről szóló első magyar kritika sajnálatos módon továbbra is várat magára, s higgyük azt, hogy a film „rejtegetése” gátlásosságnak és nem a minőségének szól.
A fesztivál zárásaképp szombaton tartott díjátadón szerencsére nem a láthatatlan filmeké volt a főszerep. A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége, a Fipresci 76 (!) külföldi film kategóriában Oscarra nevezett alkotást zsűrizett, és közülük hármat díjazott. A versenyfilmek között szerepelt Szász János A nagy füzet című alkotása is, a rendező jelen volt Palm Springsben. A kritikusok a legjobb filmnek a Palm Springs-i közönségkedvenc Alabama és Monroe-t választották. A belga győztes mellett a legjobb színész Mads Mikkelsen lett A vadászat című Thomas Vinterberg-filmben nyújtott alakításáért, a legjobb színésznő Fipresci-díját pedig Bérénice Bejo nyerte a The Past című Asghar Farhadi-filmért. Utóbbi két film a Golden Globe-on is szerepel, Oscarra viszont csak az Alabama és Monroe-nak és A vadászatnak lehet esélye.