Fotó: TASR

Újra felpezsdült a tesztelési hullám Szlovákiában. Az erről szóló hírek ömlenek a média csatornáiból. A polgárok már immunissá kezdenek válni, na nem a vírusra, hanem arra a mérhetetlen tájékoztatási káoszra, mely a kormány(tagok) mindennapi nyilatkozataiból ered.

Az egyik legújabb „gyöngyszem” felett viszont nem tudok legyintve elsiklani. A kormányfő kijelentette, hogy az országos tesztelés újabb körét már nem a hadsereg fogja szervezni. Hanem: „Ez most az önkormányzatok terhe lesz, most a polgármesterek megmutathatják, hogy odafigyelnek az emberekre. Én azon vagyok, adjuk nekik parancsba, módosítsuk a törvényt úgy, hogy ilyen helyzetekben ők kötelesek a hadügy- vagy egészségügy- minisztérium utasításait végrehajtani…”

Amikor a fenti sorokat elolvastam, eszembe jutott a novemberi két kör, melyet — ha jól értelmezem a miniszterelnöki nyilatkozatot— a hadsereg szervezett meg. Fogalmazzak finoman: ez így nagyon nem kerek…

Helyben a szervezés oroszlánrészét a települési önkormányzatok végezték el. Adták a helyiségeket, szervezték a segítőket, ezerszám vitték a gumikesztyűt, fertőtlenítőt, arcpajzsot, tárolták az anyagot, adták az ebédet-vacsorát stb. Aki ezt nem látta, látja, az bizony a saját „buborékánák” a csapdájába esett.

Halkan jegyzem meg, hogy ha emlékezetem nem csal, a köztársasági elnök asszony külön kiemelte a tényt, hogy itt bizony a polgármesterek, önkormányzatok hozzáállása nélkül a novemberi két tesztelés már a rajtnál elbukott volna. Az ügy sikere pedig nem holmi szlovák nemzeti felkeléshez hasonlítandó, pusztán a városaink és falvaink munkájának köszönhető.

A fentiek tükrében az ilyen mondatok megfogalmazását egy-egy politikus részéről vagy az önkormányzati rendszer ismeretének teljes hiánya, vagy simán csak a gyermeteg, mindenkit sértegető, öntelt gondolkodásmód okozhatja. Mert ahogy például a tudósok, az orvosok, a betegápolók, az önkéntesek, a magyarok, a cigányok stb., úgy a polgármesterek és az önkormányzati tisztségviselők, alkalmazottak is tiszteletet érdemelnek!

Nem sértegetni kell a társadalom egyes csoportjait, hanem egy vezetőhöz illő módon meg kell kérni őket, hogy segítsenek. Meg fogják tenni!

Csak annyi lenne a kérésem, hogy próbáljanak ott legfelül már olyan döntéseket hozni, melyek akár több napig is érvényben maradnak, mert akkor értelmezni is tudjuk azt, amit mondani/kérni szeretnének. Mert a jelenlegi kormányzati kommunikációs és döntéshozatali gyakorlat mellett nem alakulhat ki a tisztelet sem az önkormányzati vezetők felé, sem a kormány irányba!