– kívánja újévi köszöntőjében Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Adjon Isten erőt, mély hitet, egymásra figyelést! Szeretetével lakozzon mindig a teremtett világban és szívünkben! Áldása legyen a világ, nemzetünk, gyülekezeteink életén és munkáján – teszi hozzá. Idei utolsó lapszámunkban a főpásztor gondolataiból szemlézünk útravalóul a jövő esztendőre. Ugyanakkor jelezzük, hogy a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség kitart több évtizedes hagyománya mellett, és szilveszterkor – ezúttal fizikailag nem, de – lélekben és az internet segítségével összekapcsolódva köszönti az új évet.
A környezet nagy méretű szennyezettsége, a nemzetközi színtéren megjelenő terrorizmus, a vallási indíttatású, fundamentalista erőszak fellángolása, a családok, a közösségek felbomlása, az erőteljesen hangoztatott, sokszor már-már megparancsolt individualizmus nagy terhet ró ránk, emberekre. A keresztény ember nem nézheti tétlenül, nem vonulhat félre, látva a világ mostani állását.
Feladatunk foglalkozni korunk égető kérdéseivel, felelősséget kell éreznünk Isten szép, teremtett világa iránt – írja Bálint Benczédi Ferenc. Majd folytatja: Életünket az Istennel és embertársainkkal való kapcsolat határozza meg. Az Istennel kötött szövetség biztosítja az élet kötéltáncához szükséges egyensúlyt. Az Úrral való kapcsolat segít a tisztánlátásban, hogy utunk legyen a felemelkedéshez és nem a lesüllyedéshez. Az embertársainkkal való felebaráti kapcsolat pedig békét, nyugalmat és biztonságot teremt mindenki számára. Ma, a sokat emlegetett gazdasági válság zűrzavarában sokan elbizonytalanodnak. A nyugtalan emberek életébe félelem költözik. Egymást és a világot akarjuk elhasználni, elfogyasztani. Mi adna az embernek erőt, nyugalmat, ha nem az isteni gondviselésbe vetett hit?
A főpásztor a zsoltáríróval kérdi, hol van a mi Istenünk?, s igyekszik válaszolni: ott van bennünk, csak nem halljuk, és nem figyelünk rá! Hiányzik a csend a mindennapi életünkből. Először saját magunknak kell meghallanunk ebben a dobpergető világban a szívünkben lakó, szerető Isten hangját. Először magunkban kell rendet teremtenünk, hogy utána értékelni tudjuk a felebarátot, az embertársat, a testvért, az isteni teremtményt és a bennünket körülölelő szép világot.
A keresztény embernek újév reggelén megfelelő komolysággal kell a megtalált csendben Istenéhez fordulnia. Az imádkozás és zsoltáréneklés közben olyan erőforrás fakad fel szívünkből, amely a mellettünk élők lelki szomját is enyhíteni tudja. (…) Legyenek mellettünk segíteni tudó, jézusi lelkülettel járó embertestvérek, és mi is ugyanígy viszonyuljunk másokhoz, hogy közösen tudjunk vigyázni és megélni azt a szolgálatot, amelyet átvettünk az Úrban, tolmácsolja Pál apostolnak a kolossébeliekhez írott levelét a főpap. Ugyanakkor Péter apostol intését is figyelmünkbe ajánlja: „Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.”
A Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség közli, hogy lelkésze, Kovács István december 31-én éjfélkor áhítatot tart, melyet élőben közvetítenek Facebook-oldalukon (https://www.facebook.com/sztgyue). Évtizedek óta együtt búcsúznak az év utolsó napján, s az új év első perceit együtt köszöntik. A járvány miatt kialakult helyzetben ezt nem tehetik a templom padjaiban. Ezúttal fizikailag nem lehetnek együtt, de lélekben és az internet segítségével kapcsolódnak össze.