ország, amely nagyjából
szintén az ország, ennek a
másik országnak a szívében
található,

itt élnek a székelyek, hol nagyobb
tömbben, hol szerte, széjjel,
szétszórtan, de ez nem
hivatalos országuk,

ezért képesek volnának, ha kell,
meg is halni érte, de nem kell ilyesmi
már a mai világban,

úgyhogy itt élnek ők békésen,
többnyire békésen, egyik napot
illesztik a másik után,

dolgoznak reggeltől estig,
látástól vakulásig, főleg fizikai
munkát, főleg a mezőkön,

főleg az állatokkal, no meg főleg
az erdőkön, ahol leginkább otthon
érzik magukat ebben a nagy
Transzilvániában,

jó dolgú emberek, szeretnek
nap mint nap tevékenykedni,
és ha nem tudnák az iskolából,
 
hogy ők egy másik országban élnek,
egy másik országnak a lakói már
legalább száz esztendeje, észre sem

vennék, hogy ez mennyire, de
mennyire így van, mert náluk
még a román rendőr is székely a
faluban, és székelyek az oda
betelepedettek is, még a cigányaik
is székelyek, zsidójuk is az volna,

de az egy jó ideje nincs, csak volt,
még a nagyapáik idejében, bótja is
volt, most nincsen, se bót, se zsidójuk,

vagyis bót van, de az inkább vendéglő,
mert ott, a bótban szoktak iddogálni,
sokszor már délelőtt azok, akik

egyébként mindig ott, ők nem a
dolgosabb fajtából valók, vagy abból,
csak éppen most nincsen munkájuk,

mert most hazajöttek szőlőkacsozásból,
három hónap után, és majd később
mennek vissza, amikor lesz munka,

s addig az a pénz is, amit ott kerestek,
elég lesz nekik, addig elég, s mi az a
napi néhány kupica, amit lehajtanak itt,
 
semmi, úgyhogy amíg nincsen munka,
addig itt töltik a napjaikat, itt legalább
hírek is vannak, jönnek-mennek az
emberek, beszélgetnek, megosztják

a híreket, meghallgatják őket nagyon
figyelmesen, lelki támaszt szolgáltatnak,
olyan lelki izéket, amiért máshol
nagy pénzeket fizethetnének akár,

de itt ők ingyen, bérmentve, és ez jó,
nagyon jó, nekik is, no meg másoknak is...