6 év telt el azóta, hogy Ukrajnában erőszakkal eltávolították a hatalmat.
Ennyi idő bőven elegendő ahhoz, tisztázzuk magunkban: szomszédjával kapcsolatban milyen stratégiát választott Moszkva.
Akkoriban sokan találgatták, hogy miként válaszol majd Putyin.
A vélekedések többsége szerint Putyin be fogja vetni a csapatokat, és elfoglalja Kijevet.
Éppen ettől tartott az ukrán vezetés, tartottak a helyi nacionalisták.
Ezért serényen készülődtek egy védekező háborúra.Putyin, ezzel szemben, módot adott Kijevnek arra, hogy saját problémáiban maga döntsön – miáltal viszályokat és ellentmondásokat keltett az ukrán vezetésen belül.
Ennek eredményeként az oligarchák felosztották maguk között az országot, és a hatalomért folytatott harc során saját intrikáikat szövögették.
Ukrajna kívül találta magát az oroszországi értékesítési piacon, és a saját gazdaságát véreztette ki.
Eközben a nyugati gazdái nem kapkodják el azt, hogy a segítségére siessenek.
A szalonna (1) 90 %-a (ki gondolná?) Lengyelországból, a krumpli és a hagyma pedig Oroszországból érkezik.
A Nyugat pénzügyi segítsége hitelekben merül ki, amelyek csak még több adósságba kergetik az országot.
Putyin a bölcs kínai mondás szerint járt el (2):
Ha sokáig ülsz a folyóparton, megláthatod, amint ellenséged teteme elúszik melletted. (Kiemelés a fordítótól)
Az ukránoknak előbb, vagy utóbb elegük lesz ebből a cirkuszból.
Az oligarchák pedig újra kereskedni akarnak majd Oroszországgal.
És akkor majd olyan politikai erők állnak majd a kormánykerékhez, amelyek képesek produktív kapcsolatokat kiépíteni Oroszországgal.
Nem véletlen, hogy Putyin támogatja – a lakosság 30 %-ának támogatását élvező – ellenzéki blokk élén álló Dmitrij Medvedcsukot.
Ukrajna szegényedik. Sok ukrán már érti, hogy a „Majdan” hiba volt. És igen rövid idő múlva az emberek többsége újra jószomszédi viszonyt akar majd kiépíteni Oroszországgal.
És akkor Putyin kinyújtja majd feléjük a kezét – de a saját feltételei alapján.
Ahogy az a Karabah esetében is történt.
Ahol Örményországnak világosan a tudtára adták, hogy ki felé kell orientálódnia.
Jó, hogy az ukrán tapasztalatok rászorították az orosz vezetést arra, hogy odafigyeljenek saját gazdaságunk fejlesztésére.
A gazdaság nem stagnál – ha apró lépésekkel is, de a szankciók ellenére, fejlődik.
Ami azt jelenti, hogy helyesen választottuk meg az irányt.
Megjegyzések:
(1) A szalonna – afféle nemzeti étel Ukrajnában, nagy a kultusza.
(2) „HA SOKÁIG ÜLSZ A FOLYÓPARTON, MEGLÁTHATOD, AMINT ELLENSÉGED TETEME ELÚSZIK MELLETTED.”
Ebben a „bölcseletben” benne van az orosz elnök és köre, a politikát csináló és irányító moszkvai kamarilla gondolatmenetének lényege.
Nem kell kapkodni, nem kell forrófejűsködni.
MAJD MEGOLDÓDIK MINDEN MAGÁTÓL. HÁTHA TÖRTÉNIK VALAMI. HÁTHA MEG LEHET NYERNI EZT A HÁBORÚT – HÁBORÚ NÉLKÜL IS.
Csikós Sándor
Magyar Tudat
Köszönet illeti meg Csikós Sándort ezért az írásáért (is). Egy aggasztó kérdés azért még megmarad az ukrán problémának az írásból kiolvasható és nagyon kívánatos megoldása után is: a NATO katonai kontingensei bizonyára nem azért állomásoznak az orosz federáció nyugati határai mentén, hogy tétlenül szemléljék ezt a számukra bizonyára nem kedvező fejleményt. És akkor, ráadásul, a hivatalba lépő új amerikai elnök korábban kitudódott ukrajnai tervei még talonban maradnak.
Oroszország még mindig túl nagy fölöslegesen. Tovább kellene bomlania
legalább 2 különböző államra, akár csak a volt Cseh-Szlovákia és a többi hasonló.
A nyugati része lehetne EU tag, a keleti pedig közelebbi kapcsolatba Japánnal
és az USA -val. Ezzel stabilizálódna a válságos gazdasága és rendeződne
a bizonytalan politikai viszonyai is.