Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
Sipos tanár úr rémtettei

Sipos tanár úr rémtettei

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Hogy lehet, hogy nem tűnt fel nekem semmi??

Megnéztük a Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmet

Volt egy tábor a nyolcvanas években, ahová minden gyerek vágyott. Szerepjátékok, titkos nyelv, mágia és varázslat várta őket nyaranta Szendrőn. Epipó, így hívták a képzeletbeli országot, ahova csak a kiváltságosak, értelmiségi családok gyerekei kerülhettek be. Később derült csak ki, hogy a tábor karizmatikus vezetője, Sipos Pál abuzálta a gyerekeket, akik erről csak hosszú évek után voltak képesek beszélni. Oláh Judit – aki maga is táborlakó volt – dokumentumfilmje azt próbálja megfejteni, a személyi kultusz, a rajongás hogyan homályosíthatja el a realitást, egy precízen kidolgozott rendszer hogyan szedheti áldozatait szinte észrevétlenül.

MM – 061.hu

Epipó egy zárt, misztikus világ, ahonnan nem illik információkat kiszivárogtatni, de e képzeletbeli ország polgárai nem is akarták megosztani a külvilággal, mi történik az itt töltött három hét alatt. Ebbe a táborba nem mehetett akárki, évekre előre várólisták voltak, így azok, akiket beválogattak, igazán kiváltságosaknak érezhették magukat. A filmben el is hangzik, hogy az epipói gyerekek már-már szánakozva nézték a szomszédban táborozó úttörő kortársaikat, mondván mennyivel izgalmasabb és menőbb az, amit ők csinálnak. A szülők nem látogathatták a gyerekeiket, ők pedig hazaérve nem meséltek túl sokat. Jól érezték magukat, elégedettek voltak, így a szülők is, akadtak, akik minden évben visszajártak Szendrőre.

Sipos Pálért valósággal rajongtak, nem csak a gyerekek, a kollégák is. Művelt, markáns személyiség, akire lehetetlen nem figyelni. Amit mond, megkérdőjelezhetetlen, amit kér, visszautasíthatatlan. A játékszabályait mindenki betartja, belefér a seggberúgás és nyilvános megszégyenítés is. Nyavalyogni nem szabad, az büntetést von maga után, a fenékbe billentés olykor olyan jól sikerül, hogy a gyerek több métert repül, a megszégyenítés pedig azért is jár, ha egy kislány rózsaszín ruhát vesz fel. A tanár úr tíz éven át vezeti a tábort, míg nem néhány szülő fellépésének köszönhetően egyik pillanatról a másikra eltűnik. 2014. július 9-én jelent meg az a ]]>leleplező cikk]]>, amelyen Sipos Pál hosszú éveken át tartó szexuális bántalmazásairól számolt be több, név nélküli áldozat. A vallomásokban kulcsfontosságú helyszínként tért vissza a tábor, Oláh Judit a cikk megjelenése után vette fel a kapcsolatot egykori társaival.

Oláh a film rendezőjeként csaknem 25 év után találkozik újra egykori társaival, hogy együtt értsék meg, hogyan él bennük a nyári tábor. A dokuban egy pszichodráma foglalkozás pillanatait láthatjuk, ahol Epipo egykori lakói próbálják felfejteni, mi hogyan történt, ki hol tart a trauma feldolgozásában. A szendrői eseményeken túl képet kapunk arról is, hogy Sipos később ifjúsági tévéműsorok szereplőit is csapdába csalta. (...)

Az eseményeket végig Oláh Judit narrálásában halljuk, aki a kamera előtt is mögött is jelen van, keretet a filmnek pedig az a dilemma ad, hogy Judit elengedje-e 13 éves lányát egy nyári táborba vagy sem. Ez a keret kissé erőltetettnek hat, bár kétség kívül hatásos. A film archív felvételek és személyes beszámolók, élmények felelevenítésével hozza közelebb a nézőt ahhoz a mesevilághoz, amit Epipo jelentett a táborlakóknak. Varázslatos, titkokkal teli, bűnös – lassan, fokozatosan jutunk el a mocsokig, talán csak a film háromnegyede körül kapja el a nézőt a fojtogató érzés, és kérdések tömkelege. A pszichodrámán a táborban szintén felügyelő tanárnő megtörten ül és kérdezgeti magától: Hogy lehet, hogy nem tűnt fel nekem semmi?? Ha tudtam volna…De én nem gondoltam volna…

Közepes – ezt a nevet kapta Oláh Judit a táborban, és lehet, hogy ez mentette meg őt. Nem volt kiemelkedő, nem volt kedvenc. A legtöbb szörnyűség a kedvencekkel, a kiválasztottakkal történt. Akad olyan vallomás, amelyből az derül ki, a történtek nem hatott ki az abuzált későbbi életére, de van olyan is, aki arcát nem vállalva, megtörten, a szavakat nehezen formálva számol be a rettenetes múltról.

Öt évig készült a film, érződik is, hogy a rendező nagyon igyekezett, próbálta minél több aspektusból körbejárni a történteket, a Visszatérés Epipóba azonban megmarad egy személyes történetnek, és elsősorban azoknak szól, akik ott voltak ezekben a táborokban. Nekik segít megérteni, nekik segít feldolgozni mindazt, ami történt.

Képek: HBO

Forrás: ]]>https://nullahategy.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Rejtőzködő magyarország (168) Politika (1582) Gasztronómia (539) Flag gondolja (36) Mondom a magamét (7501) Gazdaság (702) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Egészség (50) Történelem (17) Autómánia (61) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (2778) Kultúra (6) Nagyvilág (1309) Irodalmi kávéház (537) Mozi világ (440) Életmód (1) Szépségápolás (15) Sport (729) Vetítő (30) Heti lámpás (310) Nézőpont (1) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (10) Mozaik (83) Tereb (146)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>