„Minden válság lehetőséget kínál a hatalom ellenzékének, és veszélyt jelent a hatalomnak. A kormányzás minden hibája felnagyítódik válsághelyzetekben, mert a kormányzati igazgatás működési zavarai még inkább láthatóvá válnak a lakosság számára. Nem véletlen, hogy a válságok sok kormányt, de olykor még politikai rendszert is el szoktak sodorni.

A 2008-as világgazdasági válság után nemcsak, hogy megbukott az akkori baloldali kormány, hanem 2010-től új politikai rendszer – a NER – kezdte meg működését. Most pedig ez a rendszer került legalább olyan kihívás elé a koronavírus-járvány és a nyomában járó gazdasági válság miatt, mint amilyen a 2008-as válság volt. Ráadásul már túl vagyunk a ciklus felén, és a válságkezelés – ez ma már látszik – akár 2022-ig , azaz a következő választásig is elhúzódhat.

Márpedig válság idején a hatalomnak nem könnyű népszerű intézkedéseket hoznia (inkább a lakosságot sújtó megszorítások a jellemzők), így az ellenzék ölébe hullhat a hatalom. A koronavírus-válság sajátossága, hogy nemcsak a növekvő munkanélküliség, szegénység, hanem az elhunytak miatti gyász, majd düh is az Orbán-rendszer ellen fordulhat. A hullahegyek nem jó ajánlólevelek egy hatalom számára az újraválasztásért folytatott küzdelmében. Ha válság van, ellenzéki győzelem is van. Minél nagyobb a válság, annál nagyobb az ellenzéki győzelem. Ilyen egyszerű ez. Vagy mégsem?”

Az eredeti, teljes írást ]]>itt olvashatja el]]>.

]]>www.mandiner.hu]]>