APAMENTES EMBERGYÁRTÁSBA KEZDHET FRANCIAORSZÁG
Történelmi jelentőségű változások várhatóak a „szabadság földjén”, ám azok aligha a helyes, emberséges irányba mutatnak.
Ki lehet gyengébb a még meg sem született magzatoknál? És vajon Európa népeinek ereje milyennek találtatik egy ilyen megmérettetésen?
Míg a közvéleményt kellően lefoglalta a vírus, majd a lazítás és nyaralás, a francia nemzetgyűlésben igen fontos törvényeket szavaztak meg a nyáron az emberi reprodukciós eljárásokról. Eddig csak különböző nemű párok vehettek részt a mesterséges megtermékenyítési programban, ha természetes úton nem lehet gyermekük és házasok vagy legalább két éve együtt élnek. Emmanuel Macron elnök egyik választási ígérete ennek a – sokak szerint idejétmúlt – szabályozásnak a radikális megváltoztatása volt.
Az új törvényjavaslatot első olvasatban már tavaly ősszel elfogadta a francia alsóház, ezután azonban folytatódott a heves vita a témával foglalkozó különbizottságban. Július végén – a nyári kánikulában és erőltetett menetben, mindössze 25 órás időkeretben tárgyalva – a nemzetgyűlés másodszor is igent mondott, a végső szó azonban a szenátusé. Elemzők szerint várhatólag jövő év elején születik végleges döntés.
Mit is tartalmaz ez az új szabályozás, amelyet Catherine Michaud, a GayLib LGTB-egyesület elnöke történelmi lépésnek, Sylviane Agacinski baloldali filozófus pedig etikai és antropológiai forradalomnak nevezett?
Az egyik valóban történelmi, de kétes irányba tett lépés az, hogy 43 éves korig minden nőnek, tehát a leszbikus pároknak és egyedülálló nőknek is hozzáférhetővé válik a mesterséges megtermékenyítés, természetesen anonim – de a gyermek 18 éves kora után felfedhető – spermadonorral, de immár egészségpénztári támogatással. Lazít a törvény a béranyaság kérdésében is, két nőnemű partner esetében ugyanis megengedi, hogy az egyik fél mesterségesen megtermékenyített petesejtjét a másik hordja ki. Így egyikük genetikai, másikuk szülőanyának fog minősülni. Mivel saját költségén, engedékenyebb országok magánklinikáin eddig is sok nő élt a lombikprogrammal, ez a változás nem jelent valódi áttörést, viszont tovább növeli az apátlanul születő gyerekek számát. Mindezt annak ellenére, hogy az ENSZ gyermekjogi chartája szerint a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy szüleiket lehetőség szerint ismerjék és velük nevelkedjenek.
A törvény azonban ennél sokkal tágabb kérdéskört szabályoz, alapjaiban új bioetikát fogalmaz meg – amiről szinte nem is hallani a nők reprodukciós szabadságát ünneplő beszámolókban. Franciaország, a forradalmak elindítója, a felvilágosodás dajkája most már végsőkig viszi a a saját magát istenítő, a világ középpontjába állító ember filozófiáját. A szabadság nevében egy új barbárság előtt nyitva utat pszichoszociális indokkal egészen a szülésig engedélyezi az abortuszt, és eltörölve az emberi embriók eddigi védelmét, megengedi az embriók géntechnikai módosítását, őssejtjeikből ivarsejtek előállítását, sőt, emberi őssejtek állati embriókba való beültetését is.
(...)
