Eddig, és ne tovább!
Addig provokálták az embereket, a természet- és emberellenes bűntettek mára odáig fajultak, hogy nem lehetünk szelídek, nem vonulhatunk vissza, nem hallgathatunk, mert vétkesek közt cinkos, aki néma. Én eldöntöttem: nem fogok tovább hallgatni – mondta a Demokratának Osztie Zoltán atya, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa.
– Nagy vihart kavart a politikai baloldalon múlt heti kijelentése: a Hír TV Civil kör című műsorában azt mondta, kikéri magának, hogy a magyar lobogó mellé kikerüljön a „buzizászló”. Mit gondol, mi zavarja jobban a balliberális véleményformálókat, az, hogy a homoszexualitást nem fogadja el a normalitás részeként, vagy maga a buzi jelző?
– Bizonyára mindkettő, de mégis inkább az utóbbi, a buzi szó miatt kerültem baloldali össztűzbe. Bolgár György úr is felhívott.
– Mit akart?
– A szeretet és a tolerancia jegyében azzal érvelt, hogy a gyermekotthonokban ott vannak azok a szegény gyerekek, akiknek mégiscsak jobb lenne homoszexuális családban, két férfi nevelőszülőnél felnőni, ahol szeretet veszi őket körül…
– Ön mit válaszolt?
– A legtöbbször tragédia vagy akár bűncselekmény vezet ahhoz, hogy egy gyermek kiszakadjon természetes közegéből. Ezt a traumát újabbal fejeljük meg? Azt mondtam, hogy ez nem egyéb, mint a gyerekek elleni bűntett.
– Elég határozottan fogalmazott.
– Megtanultam az elődeimtől, hogy lehetőleg ne arra válaszoljak, amit kérdeznek. Szeretet? Tolerancia? Állandóan csúsztatnak, összemosnak fogalmakat és manipulálnak, a saját ideológiájukat mint megcáfolhatatlan előfeltevést odaállítva, hogy arra legyünk kénytelenek reagálni.
– Például?
– Ők nem mondják, hogy buzizászló. Azt mondják, szivárványos zászló.
– A szivárvány egy gyönyörű fizikai jelenség. Vajon mi köze a genderideológiához?
– Ezt tőlük kell megkérdezni. Én azt tudom, hogy a bibliai hagyomány szerint a szivárvány az Isten és az ember közötti békeszövetség jelképe, és az ószövetségi kinyilatkoztatás szerint Noé akkor látta meg az égen, amikor a vízözön után hálaáldozatot mutatott be Istennek. Noé és családja új életet kezdett, Isten pedig megáldotta őket, és ezt mondta nekik: „Szaporodjatok és sokasodjatok!” Ez elég egyértelmű isteni parancs, ezért nagyon szépen kérjük, hogy a mi jelképeinket adják vissza nekünk, és ne töltsék meg őket más tartalmakkal! Ugyanez vonatkozik a kifejezéseinkre is.
– Mire gondol?
– Egy ilyen fogalom a házasság. A házasság szót a homoszexuálisok közötti kapcsolatra alkalmazni körülbelül olyan, mintha a rollert repülőgépnek neveznénk, de a valóságban attól még nem lesz az.
– Szándékosan használta a buzi szót?
– Szándékosan és tudatosan. Két ok miatt.
– Melyek azok?
– Egyrészt néhány éve még valamennyien ezt a szót használtuk erre az egészségtelen, torzó kapcsolatra. Nem én találtam ki, a buzi szó közismert kifejezés.
– Másrészt?
– Elég volt. Eddig, és ne tovább. Nevezzük nevén a gyereket. Addig provokálták az embereket, a természet- és emberellenes bűntetteik mára odáig fajultak, hogy nem lehetünk szelídek, nem vonulhatunk vissza, nem hallgathatunk, mert vétkesek közt cinkos, aki néma. Én eldöntöttem, nem fogok tovább hallgatni.
– Nagyon elszánt. Nem fél a következményektől?
– A lelkiismeret, a küldetésemmel kapcsolatos felelősség vezérel. Nem rólam van szó, én személy szerint már egy idősödő plébános vagyok.
– Akkor mi a tét?
– Az utánunk jövő nemzedék. Az, hogy a mai felnőttek gyermekeit, unokáit buzinak nevelik az óvodától kezdve, más szóval a „genderideológia szellemében”, az ugyanolyan bűntett az ártatlan, védekezésre képtelen gyerekekkel szemben, mint a pedofília. És ha a pedofíliára igaz, márpedig igaz, hogy törvény szerint is bűncselekmény, akkor a szellemi megrontásnak is megálljt kell parancsolni.
– Térjünk vissza még egy gondolat erejéig a zászlóhoz. Zászlót kitűzni azt jelenti, elfoglalni valamit. Mit fejez ki a szivárványos zászló a közintézményeken? A Városháza elfoglalását?
– Egyértelműen. Az összes balliberális kerületben kitűzték ezt a zászlót. Ha nem veszi le Novák Előd, nekem kellett volna levennem. Sokan vannak ezzel ugyanígy. Sokáig azt hittem, mi mindig csak a liberálisok ideológiai megállapításai után kullogunk, tiltakozunk, kikérjük magunknak a sértegetéseiket. De rá kellett jönnöm arra, hogy valójában épp a fordítottja történik.
– Ezt hogy érti?
– Ahogy a szivárványt tőlünk kölcsönözték, ami egy zsidó–keresztény bibliai jelkép, ugyanígy egy sor egyéb szimbólumot.
– Mondana néhány példát?
(…)
– Mi következik ebből?
– A liberális és a kommunista diktatúra csakúgy, mint a nemzetiszocializmus valójában ugyanabból a gyökérből táplálkozik. Minden totalitárius rendszer alapvetően istentagadó és emberellenes. Itt már rég nem a kereszténységről van szó.
– Hanem miről?
– Inkább kiről. (…)
– Hova vezet mindez?
– Hanyatláshoz, dekadenciához. A nyugati világban lehet ezeket a jeleket a leginkább tetten érni. Szerencsére a magyar társadalom morális állapota ennél jobb: bízom a magyarok józan eszében.
– Ön szerint mik a dekadencia tünetei?
– Például az egyházellenesség. A legnagyobb üldözést szenvedő vallási közösség a kereszténység. Dúl a gyűlölet. A világsajtót bejárta az a nagyon beszédes kép, amikor Németországban a buldózer lerombolja és a földdel teszi egyenlővé a hatalmas katedrálist.
– Továbbá?
– A hazugság. Magyarországon mindenki azt mond, amit akar. Próbálná meg valaki leírni ezeket a gondolatokat, amiket most szavakba öntök, Németországban. Megnézhetné magát.
– Ezt nem lehet vitatni. További tünet?
– A demográfiai tél.
– Mi az oka?
– A jóléti társadalmak életellenessé váltak. Jól mutatják mindezt a család elleni támadások, amelyek valójában emberellenes támadások. A genderideológia és a hozzá tartozó kötelező tolerancia az.
– Mi a gond a toleranciával?
– Az, hogy kizárólag az őáltaluk diktált ideológiával szemben megengedő. Ha a másik ember méltóságának elfogadásáról van szó, akkor nincs feltétel. De ha a tolerancia a gonoszság elfogadása, ki kell jelentsem, hogy ilyen értelemben nem vagyok toleráns.
– Azután?
– A gyűlölet. (…)
– Van még?
– Ne feledkezzünk meg a történelemhamisításról se, aminek a lényegét az Internacionálé szövegében foglalták össze: „A múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk!” Itt van már az új rabszolgahad a migránsok képében, akiket a homoszexuálisokhoz hasonlóan eszközként használnak fel birodalmi ambícióikhoz.
– Mi a módszerük?
– Az Isten- és emberellenes támadások kezdetben mindig észrevétlenek, de végül abszurditásba fordulnak. Az a stratégiájuk, hogy szándékosan provokálnak, káoszt, anarchiát keltenek, törnek-zúznak, majd megjelennek a színen mint rendcsinálók, de már nem az emberhez méltó társadalmi rendet építik, hanem a diktatúrát. Ez épül most is, ez az új világrend. Ám az ilyen birodalmak kivétel nélkül összeomlottak. Erről szól Szent Pál apostol Rómaiakhoz írt levele első fejezetének 21–28. verse: „Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. Isten igazságát fölcserélték a hamissággal és inkább a teremtménynek hódolnak és szolgálnak, mint a Teremtőnek.” […] „Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel váltották fel. Ugyanígy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival űzött ocsmányságot. De el is vették megtévelyedésük megszolgált bérét.”
– Mire gondol?
– Hiszen tudjuk, mi lett a vége: Róma pusztulása, a Római Birodalom bukása. De fontos leszögezni: ez nem a kereszténység csődje.
– Hanem?
– A hitét és identitását megtagadó, a természet törvényeit semmibe vevő, megtévesztett tömegek bukása. A gőgös, önhitt jóléti társadalomnak rá kell döbbennie a sebezhetőségére. A koronavírus-járvány is erre figyelmeztet. Mi, keresztények azonban a remény letéteményesei vagyunk. Bízunk abban, hogy nem csak a statisztika, a szociológia adatai, a látható, kutatható, mérhető folyamatok határozzák meg a jövőt. Mi nem hagyjuk ki a képből Isten gondviselő szeretetét, aki az emberért alkotta a világot, és hisszük, hogy beépít olyan védőmechanizmusokat, amelyek segítségével ellen tudunk állni ennek a pusztításnak.
