Ripacsoknak és kibiceknek semmi se drága!
Senki sem állíthatja, hogy írásaimban valamikor is Most-Híd simogató lettem volna. 2009-től kezdve az egész politikai képződményt egy elhibázott, megtévesztő és magyarságunkra közveszélyes cselszövésnek tartottam, amelyet csak öntisztulással, Bugár eltávolításával és az egységesült magyar pártba való beilleszkedéssel lehet felszámolni.
Az öntisztulási folyamat Bugár eltávolításával vette kezdetét, az egységesülés és beilleszkedés is folyamatban van, reméljük, előre meghatározott értékek és feltételek mentén. Ez utóbbi „jó” felvidéki szokás szerint sok mindenkinek szemet szúr, a kákán is csomót kereső szindróma megint virágzik a Felvidéken. Ezért kellene minden egyes politikai megnyilatkozást jól átgondolni, nehogy veszélyeztesse az egységesülést, hiszen az összeférhetetlenségnek szurkolók levadásznak minden ilyen lehetőséget.
Sólymos Lászlónak, a Most-Híd elnökének a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen kialakult helyzettel kapcsolatos FB-os bejegyzését is néhányan rögtön az Orbán-kormánynak szánt hadüzenetként könyvelik el: „Szimpatikus nekem, hogy az intézmény növendékei kiállnak tanáraik mellett…" - jelentette ki többek között a vegyespárt elnöke minden bizonnyal azért, mert Presszeréken kívül számos felvidéki magyar színházi személy – rendező, színész - is kifejezte rokonszenvét a színművészetisekkel. Ebből egyesek rögtön azt a következtetést vonták le, hogy mi keresnivalója van a vegyespártnak a felvidéki magyar egységesülésben, amikor folytatja ezerrel az Orbán-kormány támadását. Bár Sólymos maga is elismeri, nem biztos, hogy a modellváltással van a gond, hanem a kivitelezéssel, mivel megosztja a szakmát és ezzel együtt a közvéleményt is, amely nagy figyelemmel kíséri a történéseket.
Színház az élet! Ezért a színművészeti egyetem is több, vagy inkább más, egy sima egyetemnél, hiszen véleményformálóvá válik a végzős rendezők, filmesek, színészek, művészek által! „Megérdemelték volna (lásd a színművészetisek), hogy érdemben és főleg időben kérdezzék a véleményüket.” - tette hozzá a vegyespárt elnöke.
Mindenki tisztában van azzal, hogy a magyarországi politikai ellenzék hajlamos kihasználni azokat a helyzeteket, amelyekkel feszültséget gerjeszthet a társadalomban. A nemzeti értékeket és érdekeket képviselő kormánypolitika és a nemzetben gondolkodókat megvető balliberális ellenzék között éppolyan szakadék tátong Magyarországon, mint a kultúra értékeiről alkotott felfogásaik között. Az éles konfrontáció oda-vissza alapon működik a politika és a kultúra vonatkozásában is, amelyre viszont nem feltétlen szükséges reagálnia a felvidéki magyar politikának. Van nekünk most elég dolgunk a közös párt létrehozásával, nem azt kell most hangsúlyozni, ami szétválasztott a múltban, hanem ami összeköthet a jövőben!
Egy párt elnökének a közösségi hálón megfogalmazott és közzétett saját véleményét pártjának nézeteivel azonosítják, így van ez a demokrácia és arrogancia vonatkozásában is, amelyről a bejegyzésében szintén szót ejtett Sólymos. Csakhogy aki B-ét mond, mondjon Á-t is! Ilyenkor érdemes visszaemlékezni a demokráciát és tüntetéseket tipró, könnygázt és gumilövedékeket bevető gyurcsányi időkre is, amelynek a sötét arroganciájától még a felvidéki magyarok sem mentesültek.
Minden bizonnyal más, többségünkhöz közelebb álló értékek is érvényesülni fognak a színművészeti egyetemen a működtetésére létrehozott kuratórium irányítása alatt. Itt a hangsúly az is szócskán kell, hogy legyen! A színihallgatóknak és tanáraiknak, hacsak nincs félteni- és vesztenivalójuk, a demokrácia játékszabályai szerint ugyanúgy nem kell rettegniük az eddigiektől eltérő, a hagyományosságon alapuló értékrend megjelenésétől, mint ahogy a kuratóriumnak sem szabad kizárnia teljesen az eddig éveken át uralkodó másságot a színiképzésből és a színpadról.
Hogy a politika ne avatkozzon a kultúrába, csak finanszírozza? Hogy ne térjünk vissza a 3T (Támogatom, Tűröm, Tiltom) időkhöz? Nevetséges, hiszen maga az ellenzék fabrikál látványos politikai helyzetet a diákok megmozdulásából, és valószínű, hogy a 2022-es választási évhez közeledve másból is fog! Gyurcsányék a színművészeti történései kapcsán a Hősök terén fognak színházat játszani, székeken ülő tiltakozást szerveznek oda. A DK elnöke most majd teljesen kiélheti ripacsi hajlamát egy szabadtéri emelvény-színpadon.
Nálunk, a Felvidéken viszont kezdenek lassan letisztulni a magyar dolgok, csitulnak a pártviszályok, bár még mindig akadnak olyanok, akik szítják az ellentüzet. De az lenne a legjobb, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna: a Színház- és Filmművészeti Egyetemen az oktatók tanítanának, a színihallgatók tanulnának, hogy a neves elődök nyomában haladva jól elsajátítsák a mesterséget. A kuratórium a háttérből biztosítaná a képzés feltételeit és fő irányelveit, a politika ripacsai pedig korlátoznák és kulturáltabbá tennék fellépéseiket!
A felvidéki magyar pártok egyesülési törekvéseibe pedig nem szólnának bele áskálódó kibicek, mert tudjuk, azoknak semmi se drága!
