Költözne ide a herceg!
Olyan szép reklámfilmet láttam a brit trónörökössel, hogy a meghatottságtól azóta is sírhatnékom támad. A hercegi szöveg alatt szebbnél szebb tájak, vidékek, műemlékek, vadállatok képsorai peregtek, és Károly herceg arra biztatott, hogy ha a koronavírus miatt nem mehetünk külföldre (gondolom, spárgát szedni Németországba, epret Spanyolországba, elmosogatni Angliába), szabad időnkben fedezzük fel mi is az országot, legyünk büszkék természeti adottságaira, vadvilágára, román hagyományaira, kultúrájára, gasztronómiájára. Mikor bő harminc évekkel ezelőtt útlevél híján nem utazhattam külföldre, nekem is pont ilyen jó szívvel ajánlották a honi látnivalókat, akkor is volt mit nézni, ne mind lófráljunk annyit.
A jó kis reklámfilmben végigmutogatták az országot a Vaskaputól a szász erődtemplomokig, a moldvai kolostorokig. Hál’ istennek, Kálnoky gróf jelenlétén kívül magyar vonatkozású dolgokkal nem kérkedtek, jól is nézett volna ki, ha miközben a herceg nagy őséről, Vlad Țepesről regél, a nem létező Székelyföldet mutogatják. Tapasztalt vendég a mi hercegünk, aki ilyen formán tulajdonképpen visszavezethetné családfáját akár Decebalig és a római császárokig is. Jól tudja ő, hogy itt nem tanácsos magyar felmenőkkel dicsekedni, bizonyára ezzel magyarázható, hogy megfeledkezett Rhédey Klaudia grófnőről, aki édesanyjának, II. Erzsébet királynőnek ükanyja vala, és akit magyar volta miatt jobb elfeledni, mint annyi más magyar vonatkozású dolgot Erdélyben.
Persze, milyen a protokoll, II. Erzsébet is Vlad Țepesre sandíthatott, amikor 1978-ban fogadta a Ceaușescu házaspárt, hintóba ültette, megkocsikáztatta őket Londonban, és meg is vacsoráztatta.
No, de ez már a múlté. Károly herceg nagyon szereti ősei földjét, és második hazájának tekinti a régiót. Bizonyára jót tenne e ragaszkodásnak, ha végleg ide is költözne. Jobban megismerhetné eredeti demokráciánkat és a hagyományos román toleranciát. A Kárpátokban lehetősége nyílna meglátogatni a törvénytelen erdőirtásokat, a folyóvizek partján dagadó szeméthalmokat, megismerhetné a vadkárokat, az összeomló erődtemplomokat, az esténként éhesen lefekvő gyerekek gasztronómiai igényeit... Lehetséges, mindez mégsem lenne szerencsés számára, minthogy a magyar ősök emlegetése sem – könnyen felharsanhatna egy-egy kiáltás: Ki a herceggel (vagy a britekkel) az országból!
Aztán jöhetne a moinești-i ügyészség, hogy ez egy divatos, vendégváró jelszó, nincs benne semmi uszító, ahogy abban sem, ha azt kiabálják, hogy Kifelé az országból a magyarokkal, hisz az is csak egy magyarellenesnek vélt kurjantás. Minthogy remélhetőleg az sem számít majd izgatásnak, ha a roma holokauszt napján a cigányok, zsidó újévkor az izraeliták körül harsog a takarodásra biztatás.
S ha majd a futballbajnokságot is közönség előtt játszhatják, nagyot nézhetnek, ha tiltó szavaikkal szászokat keresnek, s nem mozdul senki, mert már csak egy maradt belőlük, és abból is román lett.
(...)
