Egyetlen értékelő szóról vagy jelzőről beszélünk, mely lehet pozitív is, negatív is, attól függően, hogy elsőre mi jut a válaszadó eszébe a Jobbikról. Nem egy zárt listából választottak tehát a válaszadók, hanem maguk írták be az asszociációikat.

Mindezt szófelhőben összesítettük és ábrázoltuk, mely egy olyan statisztikai és grafikai eszköz, ami szemmel láthatóvá teszi a Jobbikkal kapcsolatos szóasszociációk gyakoriságát. Minél nagyobb egy szó a felhőben, annál többen mondták azt a szót. Például az áruló szót 61-szer, a széthullót 48-szor. Ahhoz, hogy a szófelhő összeálljon, a szavakat egyesével át kell vizsgálni, az alapvető helyesírási hibákat, elütéseket javítani, és azonos szótőre és ragra hozni azokat (például „köpönyeg forgatásból” köpönyegforgató, hanyatlásból hanyatló, néppártosodásból néppártosodó).

A felhőből a „köpönyegforgató”, az „áruló”, a „széthulló”, a „rassziszta”, „szélsőségesek”, „megbízhatatlan”, „csalódás” kifejezés szembejön élből (a „semmi” válasza nem feltétlenül azt jelenti, amit annak jelentése takar, hanem inkább a válaszadó érdeklődésének hiányát mutatja, hogy nem kíván a dolgon gondolkodni). Jelen vannak a Fidesznek és világának Jobbik-toposzai, ahogyan a bal- és liberális oldal leírásai is. Ahogyan ott van a szófelhőben a Jobbik utóbbi pár éve: azok számára, akik (szorosabban) követik a politikát, a Jobbik egy a hatalom akarásában elveiben cseppfolyóssá váló, dezintegratív és bizonytalan entitás.