Mégsem számít minden fekete élete?
Túl sok fekete férfi hal meg azért, mert nincs apjuk, aki szeresse őket.
Ezt a mantrát nem hallani a Black Lives Matter tüntetésein, de attól még igaz: minden gyermek megérdemel egy szerető apát. A világ sokkal jobb hely lenne, ha a gyermekeket fel is nevelnék azok a férfiak, akik nemzették őket. Ez vezetne valódi forradalomhoz. A remény forradalmához. És a szeretetéhez.
A fekete keresztényeknek különösen be kéne állniuk az üzenet mögé. »Ne ölj!« – áll a Tízparancsolatban. De szerepel az is: »Atyádat és anyádat tiszteld!«. Szomorú, de túl sok fekete férfi öli meg egymást azért, mert nincs apjuk, akiket szerethetnének és tisztelhetnének.
Múlt hétvégén Chicagóban egy hároméves gyermek, Mehki James volt a lövöldözések legfiatalabb áldozata. Szombat este lőtték le, amikor valaki tüzet nyitott az apja autójára. Az apja a West Suburban Medical Centerbe sietett vele, ahol már csak azt tudták kimondani, hogy a fiú meghalt. A 27 éves édesapa horzsolásokat szenvedett. De a szívén esett sebek sosem gyógyulnak meg.
Túl nagyot kérek, ha azt mondom, ne csak George Floydért, hanem Mehki Jamesért is vonuljunk fel? És még fekete férfiak százaiért, akik belvárosi utcákon vesztették életüket tavaly? Túl sokan haltak meg azért, mert nem volt apa, aki szeresse őket. Sokan ülnek börtönben ugyanezért.
Ez egy olyan felvonulás lenne, aminek szívesen az élére állnék. Ez egy olyan felvonulás lenne, ami valódi változáshoz vezethetne. A valódi reményhez, amiért mindannyian imádkoztunk.
