Tudtommal ma még ez az ország Magyarország
(...) Ez a világ már megérett a pusztulásra. Vajon elgondolkodtak valaha – persze ha egy ilyen polgárjogi idióta gondolkodni tudna –, hogy ha elpusztítják a termelő, őket éltető gazdatestet, nem lesz, akitől rabolni, akit kifosztani lehet, és éhen fognak dögleni? Persze hogy nem. Ők most már ledöntik a szobrokat is, Jefferson, Lincoln, Churchill, Kolumbusz szobrát, lesz majd helyette Michael Jackson meg néhány transzgender. Egy frászt, az sem lesz, mert ezek képtelenek egy gyurmafigurát is készíteni, nemhogy szobrot. Kíváncsi vagyok, Mátyás kolozsvári szobrára mikor festik fel, hogy egy rasszista görény volt. Ahogy ezt a világot elnézem, elkövetkezik. Nem akarok ötleteket adni, de hát van még néhány szobor a hazában: Zrínyi, Wesselényi, Török Bálint. Ja, Árpád és Attila pláne nácik voltak.
És itt eljutunk oda, hogy most, a mai Magyarországon, Budapest szívében, a XII. kerületben a turulszobrot le akarják bontani. Vagy áthelyezni. Vagy átnevezni. Vagy legutóbb: átminősíteni. Ez is egy érdekes formula. Tehát többé nem a második világégésben meghalt hősök emléke lenne, nem, hanem valami szép sztaniolba csomagolt akármi, hogy mindenki boldog legyen, virágozzék ezer virág és hajrá Pride.
Ez a szobor, maga a turul: nemzetünk jelképe. Hogy aki nem magyar, ezt nem érzi, az az ő baja. Tudtommal ma még ez az ország Magyarország, a turul jelkép, és aki hozzányúl, minimum letöröm a kezét. Jómagam a Székelyföldön eddig két turulszobor talapzatára írtam feliratot, Csíkszentkirályon és Sepsiszentgyörgyön. Még rémálmaimban sem gondolok arra, hogy ehhez valaki hozzányúljon. Mert van egy határ. Hungarian lives also matter! (...)
