Matolcsy György: Szingapúr felé félúton
Miért is ne vennénk észre, hogy a koronavírus után új világ jön, és nekünk is új jövőképre van szükségünk?
Egy válság tanulságainak levonását nem lehet elég korán kezdeni, mert a kilábalás sikere attól függ, hogy a régi vagy már az új világ felé vesszük az irányt. Aligha kérdéses, hogy a mostani válság után alaposan megváltozik a világ, ezért új magyar jövőképre lesz szükségünk.
Bár még nem látjuk a végét és jelenleg nem tudjuk felmérni a következményeket, de már levonhatunk egy alapvető következtetést az elmúlt hónapok világjárványából és annak kezeléséből. Ott kezelték és kezelik most is jobban a válságot, ahol gyors az államok döntéshozatala, erős a közbizalom, sikeres a gazdaság és hatékonyan működnek a közszolgáltatások, ezen belül az egészségügyi rendszer.
Ma úgy tűnik, hogy Kelet-Ázsia jobban vizsgázik, mint a fejlett nyugati államok, az Európai Unió északi és keleti tagállamai pedig jobban kezelik az összetett egészségügyi, társadalmi és gazdasági válságot, mint a déliek.
Mi eddig Ausztriát tartottuk mintának, ahogy az osztrákok a svédeket. Nemzeti célunk – helyesen – Ausztria fejlettségi szintjének utolérése. A válság utáni új világban azonban egy sor olyan képességre is szükségünk lesz, amiben néhány ázsiai állam jobb, mint a fejlett EU országok.
Új jövőképre van szükségünk, amiben a nyugati fejlettség beérését már nem csupán nyugati, hanem ázsiai politikai, társadalmi és gazdasági megoldásokkal is segítjük.
Miben bizonyult jobbnak a járvány idején – de már az azt megelőző évtizedekben is – néhány ázsiai ország a fejlett nyugati államoknál? A válaszhoz érdemes a megfelelő méretet felvenni, mert nem tanácsos Kína, Japán vagy Dél-Korea sikeres mintáit célba venni. Ami nagyban működik, nem biztos, hogy kicsiben is sikeres.
Miért is ne lehetne a legsikeresebb ázsiai kistigris, Szingapúr az új magyar jövőkép?
Nézzük a szingapúri siker alapjait, amelyek az elmúlt évtizedekben fokozatosan épültek ki, de az alapító/k/ jövőképében már a kezdetektől szerepeltek:
Erős, hatékony és tiszta állami működés.
Nyugati politikai szövetség és keleti piacok.
Kitűnően képzett /brit és amerikai egyetemeken végzett/ politikai és üzleti vezető réteg.
Hosszútávú kiszámíthatóság a politikában és a kormányzatnál.
Kulturális, vallási sokszínűség és társadalmi harmónia.
Külföldi tőkevonzás és szövetség a vezető multinacionális cégekkel.
Logisztikai világközpont felépítése.
Állandóan felfelé lépő színvonalú közszolgáltatások, ezen belül mára világszínvonalú egyetemek.
Általános takarékosság és magas pénzügyi tartalékok.
Okos lakáspolitika, állami támogatással mindenkinek saját tulajdonú otthon.
Tudatos tervezés a versenyképesség terén, ami folyamatosan erősíti az erős pontokat és felszámolja a gyenge láncszemeket.
Állandó, szinte kötelező innováció a gazdaság és a társadalom minden szintjén.
Rugalmas és üzletközpontú gazdaságpolitika.
Magasszintű biztonság az élet minden területén.
Erős védelmi képesség.
A keleti és nyugati kínai diaszpórával hálózatos együttműködés.
Lehetne folytatni a sort, kötelező lenne a legendás alapító, Li Kuan Yun kivételes vezetői erényeit is méltatni. Egy társadalmi modellt azonban nem lehet egészében másolni, így nekünk, magyaroknak Szingapúr sikerének lényegét kell megértenünk, sőt újraépítenünk, itt Európában.
A lényeg egyszerű és követhető. Szingapúr egy kivételes földrajzi helyre épített egy igen vonzó világgazdasági logisztikai központot és folyamatosan fejlesztette működését, így a külföldi tőke, technológia és kereskedelem főszereplői számára egyre vonzóbb lett, végül megkerülhetetlenné vált. A titkok titka az, hogy jöttek ugyan válságok, de a modell receptjén nem változtattak. Javították, de nem cserélgették 4, 8 vagy 10 évenként.
Magyarország számára egy teljesen más 2020-as évtizedben és egészen más földrajzi környezetben megnyílik a lehetőség a szingapúri modell megépítésére Európában. Sőt, ahogy Szingapúrnak voltak kistigris társai, az egész V4 csoport számára megnyílik az európai kistigrissé válás történelmi szakasza.
A globalizáció eddigi, óceáni kereskedelmi utakra alapozott modelljének helyére 4 nagy régió /Amerika, Kína, Európa és India/ belső szárazföldi integrációja lép. Az EU keleti pereme ebben éppen olyan jó helyen van földrajzilag, mint volt Szingapúr az óceáni világkereskedelem szakaszában.
Magyarország az elmúlt 30 évben – ahogy az elmúlt 500 évben – távol volt a nagy tengeri útvonalaktól, most azonban közel kerül a szárazföldi regionális kereskedelmi utakhoz.
Szingapúr 25 év alatt, az 1980-as évek végére felzárkózott a fejlett országokhoz, mi csak az elmúlt 10 évben vettük erre az irányt. Érdemes ezért a 2020-as évet, sőt az egész évtizedet újrakezdésként értékelnünk: legalább annyit kell változtatnunk mai működésünkben, mint amit megőrzünk az elmúlt 30 évből.
A változtatás iránytűje legyen Szingapúr siker modellje, természetesen európai, sőt közép-európai sajátosságokkal.
Ahogy a most már előnyös földrajzi helyzet, a modell másik titka is kiaknázható. A V4, ezen belül Magyarország állandóan javítva működését, tehát a versenyképesség összes tényezőjét, Európa egyik legvonzóbb tőke, technológiai, kereskedelmi, pénzügyi és életminőségi mágnesévé válhat.
Már ma is ez a jövőképünk, de az eszközök közül még kihagytuk a szingapúri sikerrecept jelentős részét.
Minden elemnél legalább 20%-on már teljesítünk, de sehol sincs meg a 100% közeli szint.
(...)
