Mi folyik a szlovák sajtóban? Pánik és demagógia

Nyitókép forrása: spectator.com

Még a Kuciak-gyilkosság utáni, igencsak zavaros és feszült hónapokban sem volt ennyire kiélezett a viszony a sajtó és a politikusok között. A szlovák médiában rengeteg részrehajló írás jelenik meg a kormány gazdasági intézkedései kapcsán. Míg a baloldali liberális sajtó egyes miniszterek és államtitkárok kinevezését kritizálja, a gazdasági lapok és különösen a Penta érdekeltségébe tartozó médiumoknak a gazdasági intézkedésekkel vannak elakadva.

Szlovákia egyetlen gazdasági napilapjának internetes kiadása például kizárólag a nagyvállalatok perspektívájából tálalja a kormány intézkedéseit, mintha a kis- és közepes vállalkozásoknak nyújtott több milliárdos csomag és bértámogatás nem is létezne. Amint a kormány elérte az EU-nál, hogy a nagyvállalatok is kaphassanak korlátlan (!) bértámagotást, már az volt a problémájuk, hogy csak a közepes vállalatok és a munkavállalók kaptak lízing- és hitelmoratóriumot.

Csak arról nem írnak a sajtóban (még a baloldaliban sem), hogy kinek az adójából kell megmenteni a nagy cégeket. Merthogy az a Költségvetési Felelősség Tanácsa szerint az adóbevételek 2-3,2 milliárd euróval esnek majd vissza, és ennek zömét nyilván a bérből és fizetésből élőknek meg a helyi kis- és közepes vállalkozóknak kell majd ellensúlyozniuk.

   

Összehasonlítani az összehasonlíthatlant

A SME napilap a Focus-ügynökségtől rendelt felmérést arra vonatkozóan, hogy az emberek Peter Pellegrini volt, vagy Igor Matovič jelenlegi kormányfő intézkedéseivel vannak-e inkább megelégedve. Természetesen Pellegrini jött ki jobban.

Nem számít, hogy olyan tényeket hasonlítottak össze a Focusnál, amelyeket nem lehet összehasonlítani, mert a járvány nem ott tart, ahol tartott Pellegrini idején. Akkor még nem 15 ezer halott volt Olaszországban, és nem 1,25 millió fertőzött volt a világban, a lakosság pedig még csak a korlátozó intézkedések elején tartott.

Mindenki az állását félti

Ma a sajtóban ugyanolyan feszültségek tombolnak, mint a vállalatoknál. A média nagy része a hirdetésekből és nem a lapeladásokból él, jelenleg azonban mindkettő nullához közelít. Márpedig, ha nincs lapeladás és reklámbevétel, akkor nem kell annyi újságíró.

A kormányfő sajtótájékoztatóján a teljes leállás miatt pánikoló sajtósok saját és családjaik megélhetése miatt is aggódhatnak. Támadó kérdéseket fogalmaznak meg a blackoutot emlegető kormányfő felé, mert abban reménykednek, abban akarnak reménykedni, hogy hamarosan enyhítik a korlátozásokat. A most eluralkodó félelem merőben más, mint ami a Kuciak-gyilkosság idején telepedett rájuk – ez általános, és mindenkit egyformán érint. Nem lehet archoz, névhez, kormányzathoz kötni és nem lehet megoldani egy későn jövő kormányváltással.

A Trend gazdasági laptól nemrég nyolc embert küldtek el, magas beosztásból is. A Boris Kollár érdekeltségébe tartozó Fun Media féltucat portált szüntetett meg vagy vont össze, ami egyúttal a szerkesztőségek leépítését is jelenti.

A sajtó érdeke elvált az olvasók érdekeitől

A helyzet azért is paradox, mert közben rekordokat döntöget az olvasottság. Legalábbis azokban a szerkesztőségekben, ahol érdemben követik a koronavírussal és a gazdasággal kapcsolatos híreket. Tehát nem látogatottsági és olvasottsági válságról van szó a legtöbb médiában, hanem gazdaságiról, amit az okozott, hogy közvetlenül nem az olvasóktól, hanem a hirdetőktől függnek. Máshogy fogalmazva: nem az olvasók, hanem a hirdetők céljaiban érdekeltek.

Egyes médiumok viselkedése pontosan megmutatja, hogy szélsőséges körülmények között a sajtó és az olvasó érdeke már nem ugyanaz. A reklámbevételek helyreállításához a járvány elfajulását kell kockáztatni, vagy legalábbis a korábban nagy hirdetési felületeket vásároló vállalatok érdekeit kell sulykolni a józan tájékoztatás helyett.

Pedig a sajtónak éppenhogy inkább az olvasóihoz kellene visszatérnie, rájuk kellene támaszkodnia. Ha az olvasó hajlandó támogatni a lapot vagy portált, az azt jelenti, hogy neki tetsző intellektuális értéket teremt, vagy legalábbis fontosnak tartja a munkáját. Annyira, hogy ne engedje eltűnni. Az így kialakuló kötelék pedig nem engedi az olyan torzulásokat, mint amit ma látni a szlovák térfélen.

Komjáthy Lóránt