Itt van nekünk ez az Amnesty International. Nehéz felfogni, miképpen létezhettünk valaha nélkülük. Most szerencsére már itt vannak velünk, és például most, járvány idején „sorra vették azokat »az emberi jogi aggályokat, amelyekre a járványügyi intézkedések, például a karantén, az utazási korlátozások vagy tilalmak a legnagyobb hatással vannak«”.

Mi egyébre lenne szükség járvány idején, mint erre? S hogy lássák, ez mennyire így van, álljon itt az Amnesty International egyik legfontosabb megállapítása:

„Minden, a járvány megfékezésére adott kormányzati válasznak vizsgálnia kell nemi szempontokat, és biztosítani kell, hogy a lányok, nők és a nem-­bináris identitású személyek is megfelelő gondoskodásban és támogatásban részesüljenek – írja a szervezet, továbbá fokozottabb védelmet követel »a migráns munkavállalók« és a »státus nélküli (irreguláris) bevándorlók« számára.”

Na pupákok, ugye megmondtam!

És csak remélni tudom, hogy ha – Isten ne adja! – kitör a következő háború, nem maradunk itt árván, az Amnesty International útmutatásai nélkül.

– Százados! Megtámadták az országot! Azonnal irányítson két ezredet lőparanccsal a határra!
– Értettem őrnagy úr! De kötelességem jelenteni, hogy még nem kértük ki az Amnesty International állásfoglalását a háború idején alkalmazandó lépésekről a nem bináris identitású személyekre vonatkozólag…
– Azt a kirelejzumát százados! Ez igaz! Az ezredek maradjanak a seggükön a laktanyában, maga pedig rohanjon az Amnestyhez állásfoglalásért!

Másfél óra múlva:

– Őrnagy úr! Jelentem, itt az állásfoglalás! Az Amnesty International szerint nem vezényelhetünk ezredeket a határhoz, mert félő, hogy az éleslőszerrel történő lövöldözés során esetleg megsérülhetnek nem bináris identitású személyek is…
– Köszönöm százados! Jó ezt tudni. Amúgy már mindegy is, ugyanis az ellenség elfoglalta az országot. De legalább egy ratyinak sem esett baja…

Bayer Zsolt -]]> www.magyarnemzet.hu]]>