A szovjet támadás Magyarországon és a főváros Budapest ostroma kulcsfontosságú mérföldkő volt a nácik legyőzésében, írja az Orosz Honvédelmi Minisztérium.
Az ostrom 75. évfordulója alkalmából Oroszország archivált dokumentumokat és fényképeket tárt a nyilvánosság elé, új betekintést adva a vérfürdőbe.
A közlemény szerint Magyarország a náci Németország szövetségese volt, csapatokat és forrásokat biztosítva a háborús erőfeszítésekhez, megosztva a megosztva a katonai erőket és meghódított területeket, valamint együttműködött a háborús bűncselekményekben.
De amikor a front megfordult, a kapcsolat feszült lett szövetségeseivel, mivel a budapesti kormány mérlegelte lehetőségeit és felkészült a tengelytábor elhagyására.
1944 márciusában Hitler német csapatokat küldött szövetségese de facto elfoglalására, a létfontosságú olajkészletek megszerzésért, amikor is Horthy Miklós kormányzót megpuccsolták. Ez a rövid időszak katasztrofális volt a magyar zsidók számára, akiket korábban nemzet szuverenitása által megvédtek az elkövetett népirtás ellen.
Az Erőd
A szovjet csapatok és román (áruló-szerk.) szövetségeseik szeptember végén léptek át Magyarországra, és három hónappal később már ostromolták Budapestet.
A fővárost Horthy utáni vezetése „erődvárossá” nyilvánította, akik azt követelték, hogy védjék meg az utolsó katonáig. A szovjetek által javasolt fegyverletételt nem fogadták el, a németek minden tekintetben a széllel szembe mentek
A két szovjet követet, akik az üzenetet továbbították, a német csapatok megtámadták és megölték. A most kiadott dokumentumok tartalmazzák egy magyar tábornok kihallgatási jegyzőkönyvét, aki szerint január közepére csak a németek atrocitása a magyar katonákkal szemben rendkívül megnőtt.
„A hírre mindenki megrémült, és senki sem akart elhinni” – mondta a szovjet fogvatartóknak.
A budapesti utcaiharcok mindkét oldalra nézve brutálisak voltak.
A kapitulációig, 1945. február 13-án, a németek és a magyarok mintegy 190 000 áldozatot szenvedtek el – mondja az ostrom utáni jelentés. A szovjet vezetésű erők adatai alapján 80 000 ember vesztette életét, míg 240 000 katonájuk megsebesült.
Maga a város romokban volt. A Duna mentén lévő összes hidat a védelmi erők felrobbantották, amikor visszavonultak a város nyugati részén lévő Budára. Az orvlövészhelyként vagy erődítményként használt történelmi épületeket golyólyukak szitává változtatták. Az utcákat elpusztított harckocsik és tüzérségi lövedék kráterek borították..
A nácik és magyar támogatóik budapesti veresége stratégiai katonai győzelem volt a szovjetek számára. Pontosan két hónappal később Bécs követte, és hamarosan vörös zászló lobogott a berlini Német Parlament épületén, írja a dokumentum.
Viszont a magyarországi szovjet parancsnokságokon másfajta probléma merült fel. Saját csapataik nem felejtették el azokat az eseményeket, amelyeket a magyar katonák hazájukban, mint hódítók.
Sok meggyőzésre (és a szigorú büntetés kilátásba helyezésére) volt szükség annak biztosítására, hogy a civilek ne legyenek a bevonulók áldozatai legyenek, és hogy visszatartsák a bosszút keresőket. Ám mint tudjuk ez nem vált be. (szerk.)
A szovjetek továbbra is, mint megszállók maradtak Budapesten, és egyesek szerint hamis volt Moszkva ígérete, hogy felszabadítóként és nem hódítóként jöttek, ami végül az 1956-os lázadáshoz vezetett.
De 1945-ben győzelmük azt jelentette, hogy nem lesz több harc.
A csapatok elfoglaltak voltak a németek által hátrahagyott aknák megsemmisítésével, az éhező városba történő élelmiszer szállítmányok biztosításával és a budapesti gettó falaink lebontásával a 70.000 túlélővel.
Kép és szöveg: © Orosz Honvédelmi Minisztérium
Címlap: Szovjet csapatok 1945-ben Budapesten © Orosz Honvédelmi Minisztérium
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
A Kárpát medencén minden ellenségnek át kell vonulnia akár keleti hódító tör Európára, akár nyugati hatalom indul kelet ellen. Ameddig őseink országa nagyhatalom volt fel bírta tartóztatni a hazánkra törő ellenség jó részét. A megcsonkított összezsugorított ország- mint más kisállam- kénytelen magát alávetni a hozzá legközelebbi nagyhatalomnak. Bár Horthy Miklós és munkatársai az angolszászok hívei voltak, mégis a közelebbi német-olasz nagyhatalom oldalára kényszerített bennünket a történelem. A saját fogyatékosságain összeomló Szovjet birodalom helyére pedig rögvest betolakodott a világot globalizálni szándékozó nemzetek feletti finánchatalom.
Kína, ha lépést akart tartani a világgal át kellett térni a kor, de minden magasabb civilizáció gazdasági rendszerére a szabad szociális piacgazdaságra, viszont megtartotta szigorú paternalista politikai rendszerét, ami a nemzeti rendszerek sajátossága.
A jelcini liberális anarchia éveiben úgy tetszett Oroszország soha nem vetekedhet az Egyesült Államokkal, de Putyin rendet teremtett. Fél liberális, fél nemzeti rendszert etablált Oroszországban.
Egyenlőre még Amerika gazdasági termelése a legjelentősebb a világban, de sem Amerika népének, sem más nagyhatalomnak nem érdeke, hogy a Washingtoni háttérhatalom a mainál nagyobb teret hódítson meg a világból.
Csak remélni lehet, hogy nem kerül sor új háborúra Oroszország és az USA között. A háborút Európában vívnák meg és kiirtanák Európa, de Közép Európa népességét biztosan.
Az első világháború előtt több nagyhatalom létezett, melyek kisebb katonai erővel biztosíthatták szuverenitásukat. A világ globalizálása helyett, nem lenne ésszerűbb visszatérni a régi „békeidők” többpólusú világához? Észak Amerika, dél Amerika, Európa, Oroszország, Kína, India, Arábia, fekete Afrika régiókkal.
Olvasd tovább „Világháborúk és Győztesek. Kapható: librikus.blogspot