A II. világháború utolsó nagy német ellentámadásának célja, hogy a nyugati fronton visszaszorítsák a szövetségeseket és békét kössenek, hogy aztán teljes erejükkel a szovjetek ellen forduljanak. Adolf Hitler merész, szinte lehetetlen tervének véghezvitelének nehezét Joachim "Jochen" Peiper, a Leibstandarte fiatal alezredese vállalta magára.

A támadás végül üzemanyag, illetve idő hiányában meghiúsult, és a III. Birodalom kimerítette utolsó tartalékait, majd pár hónappal később végleg elbukott. A Peiper-harccsoport eredeti, 5000 fős létszámából, kevesebb mint 800-an tértek vissza a német vonalak mögé. A vesztes csata ellenére a Leibstandarte harcosai kiemelkedően teljesítettek, Peiper pedig lovagkeresztjéhez megkapta a kardok ékítményt.

Az események után több mint 20 évvel nagy sikerű film készült A halál 50 órája címmel.

A filmtörténelem egyik leghíresebb háborús alkotása a győztesek szemszögéből, és a valóságtól igencsak eltérően mutatja be a csata kimenetelét. Számomra a legmegdöbbentőbb a Malmedynél történtek ábrázolása, ami valószínűleg az amerikai filmipar egyik legnagyobb ferdítése /leszámítva persze az évente megjelenő holokamus filmeket/...

Michael Reynolds: Az ördög segédtisztje /a kissé hatásvadász cím ellenére az egyik leghitelesebb könyv a csatáról/

(Kuruc.info)

Korábban írtuk: A küzdelemnek még nincs vége: a rasszizmus és a nacionalizmus miatt csuklottak az ardenneki offenzíva megemlékezői

Kapcsolódó: Egy híján száz