1890-ben nagy ünnepre készültek Aradon, nevezetesen arra, hogy felavassák az Aradi vértanúk szobrát. 41 évvel a szabadságharc bukása és 23 évvel a kiegyezés után a nemzet újabb lépést szeretett volna tenni a megbékélés felé. Legalábbis több hivatalos lap akkoriban a „kibékülés ünnepeként” emlegette a nagy eseményt.

Természetesen az évtizedek óta emigrációban élő Kossuth Lajost is meghívták az ünnepségre, aki viszont elutasította, hogy megjelenjen a ceremónián.

A negyvennyolcas események nagy irányítója soha nem fogadta el a kiegyezést, azt egy hibás konstrukciónak tartotta, amellyel a magyarok elkötelezték magukat egy haldokló birodalommal.

Kossuth a nagy dobbantás után soha többet nem lépett magyar földre, majd csak 1894-ben láthatta őt a nemzet, koporsóban.

1894. április 1-jén a főváros díszpompás temetést tartott a tiszteletére, a megemlékezésen közel félmillió ember kísérte utolsó utjára a magyar függetlenség szimbolikus alakját.

Kossuth azonban abba belement, hogy felvegyék az avatásra szánt beszédét. A szenzációs felvételt végül két pesti vállalkozó rögzítette egy fonográffal, amelyet nem sokkal ezelőtt négyezer forintért vásároltak Amszterdamban. 

A nemzeti kincs megmentését a Széchényi Könyvtár Zeneműtárának egykori vezetője, dr. Kecskeméti István kezdeményezte az 1960-as évek végén.

A munka oroszlánrészét Sztanó Pál, az MTA Zenetudományi Intézetének hangmérnök-munkatársa, az utómunkálatokat pedig Újházy László hangmérnök végezte, akinek további restaurációja a beszéd érthetőségét nagyban javította.

]]>https://promotions.hu/]]>