Halottak Napja, Mindenszentek, Halloween, vagy ahogy Mi tudjuk a „Küszöb Ünnepe” avagy az első szellemidézés története.
„Emlékezz a holtra, legalább évfordulóján.
A holtat temesd el tisztességgel,
tedd mellé kedves tárgyait.
A talált, ösmeretlen halottat ajándékozd meg.
Aki halottnak ád alamizsnát,
ÉG és FÖLD orcáját fordítja maga felé.
Ki még a halottal szemben is irgalmas szívű,
hét vétkét bocsájtja meg az ÉG.
Ne vétkezz – s ó szellemek társaságába kerülsz,
cselekedj jót – ne tégy rosszat,
ezek együtt jelentik: ne vétkezz!
Gyarapítsd tudásodat, növeld bölcsességedet!
Hatalmas leendsz szellemek világában
és emlékeznek rád, emlegetnek.
Az ember teste utódaiban él tovább,
szelleme-szellemének hagyatékában.
Szellemek világa is változó világ.
Nincsen örök kárhozat, csak örök érvényű vétekért,
örök megrökönyödésben, örök megátalkodottságban.
Az ember szelleme újra meg újra testet ölthet.
Erőszakos halált haltak újra születni törekednek,
nagy tettek véghezvivői új tettekért újra születnek.
Nem születik mindenki újra,
nem születik bárki újra embernek,
ha születik, férfi nem okvetlen férfinak,
nő nem okvetlen nőnek.
Nősténység, hímség szellem-eredetű, de odaát más az.
E föld nősténysége, hímsége:
célszerűség a szaporodásért.
A lélek vele járó öröme égi eredetű,
két szellem egyesülése.
Odaát a lélek zengésén múlik, fi-e, nő-e.
Ez is a KÉT ÖRVÉNY FORGATAGÁ -ból ered,
Nősténység-hímség a teremtés örök javulásáért van.
Ennek ára születés meg halál
véget nem érő váltakozása.
Fák, állatok, emberek
tavaszának,nyarának, őszének, telének
szüntelen ismétlődése, régi fonnyadása,
elhullása az újért, jobbért.
A halál nem büntetés vétkekért,
a halál az ÖRÖK ÚT egyik állomása,
ISTEN-létünk álruhás útjáról visszatérés
ISTEN-létünk ragyogó meztelenségébe.
A halálnak értelme van, épp oly értelme,
és értéke, mint a születésnek.
Aki születés és halál értelmét megérti,
megtalálta önmagában ISTEN-t.
EZ a megváltás!”
Máté Imre – Yotengrit II., „Küszöb künve”, huszonegyedik rovat, 92. oldal
Az Eurázsiai népek dualisztikus világképének megfelelően az Ikerörvény
mindenben benne van, mindent áthat, ill. Mi vagyunk Őbenne, Ő mibennünk.
Mindkettő igaz, mindent áthat, nem szétválaszthatóak. Mindenben
egyensúly van, mindennek van „másik oldala”, színe meg visszája.
(Anyagi- és Szellemvilág, Nő-Férfi, ÉG-FÖLD, alvilág-felső világ, páros
szervek, végtagok ketten együtt egy egész, együtt egész-ségesek,
férj-fele-ség, ketten együtt egy egész, születés-halál…) Felfogásuk, a
ránk maradt hagyomány szerint a halál nem az élet ellentétpárja, hanem a
születésé, a halál az élet „visszája”, mint a ruha „színe-visszája”
(külseje-belseje). Két Kapu, az egyiken testet öltve megérkezünk az
anyagi világba, a másikon pedig elhagyjuk azt. A születés színe a piros:
a vér, az életerő színe; A halál színe a fehér: a megtisztulás,
elengedés színe. A halál az új kezdet szükséges része, nélküle nincs
tovább haladás. A halált nem tekintették tragédiának, ha jó életet élt a
távozó, be tudta fejezni életfeladatait, jót cselekedett, nem ártott,
meg tudta tartani ígéreteit nyugalomban távozhatott a Világból. „Párnák
közt ágyban halni meg”, ők ezt ideálisnak tekintették. Teljes élet
leélése, megélése után a test és a lélek -a Természethez igazodva!-
fokozatosan felkészül a távozásra. Testünk, lelkünk fonala egyaránt
elvékonyodik, végül elszakad. A halottnak nem fáj a halál, a gyász is
csak a hátrahagyottaknak. Egész életükben készültek a halálra, tudták mi
fog történni.
A halál tudatosságának 3 fokozata volt:
1. A nemtudatos halál, ilyenkor azt mondták:”megtért az Úrba.” Tehát szellemcsírája vissza tért a gyökérforráshoz
2. A tudatos halál után a szellem reinkarnálódik, újra születik.
3. Ha az egyén elég nagy Szellemmé növelte magát önálló entitásként, őrzőként, őrszellemként tovább hathat.
Tudták: tapasztalatot, tudást szerezni, fejlődni jöttünk e Világra,
amelyek KIZÁRÓLAGOS TÉNYEZŐKKÉNT befolyásolják Szellemünk fejlődését,
következő életeinket. A Szellem CSAK itt, az anyagi világban tud
fejlődéséhez szükséges tapasztalatokat, tudást szerezni!!!
Gyászolni, halottat siratni 3 napig volt szabad! A „verázsolásnak”
nevezett halotti szertartásnak (a virrasztás szavunk formája, nem a
varázslásé!) nagy jelentősége van: 3 napig figyelték, nem tetszhalott-e
az illető. Jó cselekedetei emlegetésével segítették átkelését a
„Garaton” a Szellem világába, ellensúlyozták a rossz szellemek ártó
sugalmait. A temetést követően azonban testét elégették, elajándékozták
tárgyait és tilos volt sírni-ríni érte, mert ezzel vissza idézték volna,
hátráltatták volna Útjában. A halál után esztendőig terítettek a
halottnak minden lakomán, minden ünnepen.
Ezt követően évente
emlékeztek meg halottaikról, évente áldoztak szellemeiknek, ilyenkor
november („enyészet hava?!”) elején. Az anyagi- és szellemi világok
ilyenkor kerülnek legközelebb egymáshoz, ilyenkor vagyunk legközelebb
őseinkhez, szeretteinkhez.
Tehát az Ünnep a Túlvilági Kapu és az
Ősök tiszteletének ünnepe volt. „Küszöb Ünnepének” hívták. A kórházi
szülés bevezetése előtt leggyakrabban a küszöbön szültek, félig
álló-függeszkedő testhelyzetben (a nők fekve szülése kb. 130 éve
divatból bevezetett buta és természetellenes szokás, nagyban nehezíti a
születés folyamatát, az egyik angol uralkodó alkalmazta először, mert
látni akarta, ahogyan kicsúszik a gyermek az anyjából, hát a nép pedig
az elitet majmolja…) a halottat pedig ugyanezen küszöb feletti eresz
alatt ravatalozták fel a verázsolás, a halott búcsúztatás 3 napos
szertartására. Az évkör ünnepei jelképesen összefüggnek az ember
életciklusaival is, ezért NEM VÉLETLEN, hogy az ünnep elnevezése a
közelgő télre is utalhat, „küszöbön áll a tél.”
„Küszöbtől, küszöbön át –
eresz aljáig hosszú az út, mégis rövid.
Két örvény ölelkezéséből foganunk,
anyánk ágyéka első kapunk,
azon át lépünk e látható-fogható világba:
ez az eleven-párájú életbe vezető kapu.
Életünk másik kapuján ebből kilépünk-
szellemek örök világába lépünk át.
Nem halál az –
halál-é hernyónak bábba szövődése?
Hernyó meg pille: két állapot, mégis egy élet.”
Máté Imre – Yotengrit II., „Küszöb künve”, 21. rovat, 89. oldal
Felfogásukból adódóan ez az ünnep nem volt szomorú, ételt-italt vittek a
temetőbe, a halottak falujába, úgy vélték vendégségbe mennek. Talán
ezért járnak ilyenkor este a temetőbe a magyarok?! Egy bosnyák hölgy
mesélte, hogy Halottak napján ők a mai napig ételt-italt visznek a
temetőbe szeretett halottaik számára. Ő is mondta, hogy ez a szokás nem
muszlim, nem is keresztény, mindkét vallásnál korábbi eredetű!
Vas-megye eldugott zugaiban máig élő szokás szőnyeggel, bútorokkal
berendezni a kriptát, a halott mellé helyezni kedvelt tárgyait. Olyat is
meséltek, hogy az illető életében nagyon szerette a kólát, temetésekor
azt is tettek a sírjába.
A halotti tor, a “TOR” jelentése
“GYŐZELEM”, győzelem a halál felett!! Nem tudom, más népeknél szokás-e a
temetés utáni vendéglátás?!
Ilyentájt tehát elődeinket tiszteljük meg, rájuk emlékezünk jó szívvel.
A kereszténység hosszú időn át sem tudta megszüntetni az Ünnepet, ezért
az addig nem túlzottan kedvelt szentjeiknek adományozták,
„keresztényesítették”, mint egyes ünnepeket a baszkoknál, dél- és
közép-amerikai őslakóknál, és nálunk magyaroknál…
A TELJES
keresztény ünnepkör az eredeti pogány évkör-ünnepekre épül a mai napig
-igaz a naptárban sokszor némi eltolódással. Kara-Csán=Karácsony,
Fényünnep=Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó Boldogasszony=Húsvét,
Ispiláng=Pünkösd, Sarlós Boldogasszony=Sarlós Boldogasszony, Küszöb
ünnepe=Halottak napja, és kezdődik előröl.
Három
Boldogasszonyunknak (Fehér-Zöld-Fekete Vállkendő Boldogasszony), akik a
Túlvilági ösvényt biztosítják a buddhizmusban fennmaradt három Tara -val
van közössége. Keleti rokonnépeink hagyományai többnyire a
buddhizmussal fonódtak össze, azon belül éltek tovább, pl. a tibeti
Bön-Buddhizmus. A tibeti „Halottak Könyve” -ben leírtak nagyobb
részükben azonosak a magyar BÜÜN hagyomány ide vonatkozó részeivel,
amelyeket Máté Imre 4 kötetben kiadott „Yotengrit I.-II.III.IV.” című
könyveiben találunk meg a Hagyomány más részeivel együtt.
A
„Halloween” a sokban rokon kelta hagyomány tovább élése az USA -ban. A
kelták szerint ilyenkor a rossz-ártó szellemek lepik el a világot, ezért
hozzájuk hasonlóra maszkírozták el magukat, hogy maguk közül valónak
higgyék őket, ne essen bántódásuk. Ez a Magyarországon is egyre
népszerűbb hagyomány is távol áll a magyarok őseiket tisztelő vidám,
magasztos ünnepétől. A tökből készített lámpás azonban mégis létezett
elődeinknél, az Őrségben/Őrvidéken napjainkig!! E hagyomány szintén a
keltáktól maradhatott ránk, a kelta is őse, elődje az avaroknak és a
magyaroknak is. A Göcsej Őrséghez közel elhelyezkedő tájegységének gács
népe tisztán kelta eredetű, a töklámpás hagyományát tőlük is
átvehettük?! Vagy inkább is-is… Az Őrségben „Tüzes ember” -ként
említik az ijesztőre faragott töklámpást.
Az első szellemidézés
története és szövege, melynek során MÁ hős-Ősünk, a későbbi Magyarok
Istené -nek Szellemét idézték meg halála után táltos maradékai:
(Magyarázat: a „Gólya, gólya gilice” kezdetű ének bűvös halottidéző
ének, ám ténylegesen más szöveggel, mint a gyermekdalban!; A „körbe
látás” a testből szakadt lélek tehetsége, mely révüléskor és a halál
beállta után lehetséges!)
„Idézték tehát MÁ szellemét síppal, dobbal, nádi hegedűvel, bűvös énekkel. Ez volt az első szellemidézés. EMESÉT rítták révületbe. Fejéből kiszállt lelke üzengetett hasában lakozó lelkének, az pedig tolmácsolá az üzenetet.
„Körbe-látóhatárú pillantással,
látóhatártalan pillantással
körbetekintek. Körbe-körbe látok,
lentre-föntre látok egyszerre.
Íme, férjem holtteteme vérbe fagyva fekszik
bükkök között… Szellemét keresem.
Szelleme bükk koronák magasságában lebeg.
Most megpillant ő is engemet…félek.
Azt mondja, ne féljek…Nem félek…
szólok hozzá: világom, virágom, én szerelmem,
mi lűtt tégedet?
Azt mondja, megfogyatkozott ereje…
Azt mondja elhagyta karja erejének fele,
lába erejének fele,
minden porcikája erejének fele elhagyá.
<<Átmentem a garat szűkületén>>, azt mondja…
<<az élet visszáján vagyok, itt bal a jobb,
itt jobb a bal>>…azt mondja,
<<Meleg hang, meleg fény jött értem>>…azt mondja.
<<Elejtett vadaim, lakomákra levágott állataim
itt legelésznek mind-valahányan,
soha nem fogyó, soha nem aszályosodó füveken>>…azt mondja.
<<Én vagyok az első, a legelső halott ember,
csak égbéli szellemekkel társalgom>>…azt mondja.
<<Meg kutyámmal, a tavaly eldöglöttel
társalgom>>…azt mondja.
<<Itt várt rám>>…azt mondja.
<<Nem haragszom rád, mert itten nincsen harag, –
de ha volna sem haragudnék AZÉRT,
hiszen virágba borultál, én meg nem fordultam feléd -,
hanem csak a gondatlanságért haragudnék>>…azt mondja.
<<Minen gondolatotokat hallom
és mindent látok>>…azt mondja.
<<Vigasztald anyámat, hogy ne fájjon
értem a szíve!>>…azt mondja.
<<Mert én jól vagyok.>>…azt mondja.”
Máté Imre – Yotengrit II., „Ármán künve”, 9. rovat, 33-34. oldal.
Emlékezzünk Őseinkre vidáman, tisztelettel, béke dicső poraikra!! Áldás, békesség!
Balaskó Tibor Kaplony