Mindig van lejjebb

A nemzeti oldal számára érzékeny veszteségeket hozó önkormányzati választások megmutatták országnak-világnak, hogy van ma Magyarországon másfél millió ember, aki a többségnek életszínvonal-emelkedést hozó szívós építkezés helyett a győri ex-Jobbikosok által „moslékkoalíciónak” nevezett ellenzéki szövetség káoszát választja.

Azt a társaságot, melynek talpasai tavaly Budapesten szakítva a magyar békés tüntetések hagyományával, randalíroztak, rombolva, gyújtogatva, azt a társaságot, mely megzavarta az Országgyűlés működési rendjét, azt a társaságot, melynek első számú célja a botránykeltés s melynek kommunikációja zömmel rágalmak és hazugságok nagy hangerővel előadott áradatából áll.

S mely társaság, miként egy internetes mém is rámutat, abban is hasonlít a kommunistákra, hogy míg azok sehol nem lettek volna Moszkva nélkül, ezek sehol nem lennének Brüsszel nélkül. Brüsszel alatt értve a globalista nemzetközi erőteret.

Az ellenzék az önkormányzati választás részsikereiből gyorsan levonta a számára adódó következtetést a cselekvési prioritásokra és politizálási stílusra vonatkozóan. Folytatni a botránypolitizálást, zavart kelteni, hiszterizálni a közvéleményt minden eszközzel, minden fórumon.

Ennek jegyében ismét botrányt okoztak a magyar parlamentben. Szónokaik minősíthetetlen stílusban támadták a kormányt, a miniszterelnök felszólalását állandó bekiabálásokkal zavarták meg, Hadházi Ákos útszéli stílusban megfogalmazott táblákat mutatott fel Orbán Viktor beszéde közben, a Jobbikos Jakab Péter a miniszterelnök bebörtönzését helyezte kilátásba beszédében.

Október 23-án a Jobbik ismét a Corvin közben ünnepelt, annak dacára, hogy Pongrátz András,

a Corvin köz egykori parancsnokának, Pongrátz Gergelynek testvére jelezte, hogy a Jobbiknak nincs mit keresni a Corvin közben és hogy a Jobbiknak a lyukas zászlót egykor átadó bátyja forog a sírjában a Jobbik mai politikája miatt.

S nem elég, hogy ismét odapofátlankodtak, ahol a nemzeti ügy elárulóiként semmi keresnivalójuk nincs, egyik szónokuk, Stummer János odáig süllyedt, hogy azt mondta: „forogjanak a csak a sírjukban azok, akik nem értik mi korunkat, akik nem értik a mi korunk kihívásait”.

Az ember mindig azt hiszi, hogy ez a párt nem képes még jobban lealjasodni.

Utána meg kiderül, hogy tévedett.

Mindig van lejjebb.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.