Őrzök tőle egy levelet még az ún. rendszerváltozás tájékáról. Volt abban a levélben egy fotó is, egy biztató üzenet, később évekig elég volt csak hivatkozni rá, és simán beengedtek azokra az előadásokra, amelyekben játszott.

Mostanában inkább rendez és filmez, színpadon kevesebbet látni. Az És Rómeó és Júlia című darabbal feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel sokat turnéztak Felvidéken is. Rudolf Péter Kossuth-díjas színművész és rendező ma 60 éves.

Amikor az a bizonyos levélváltás történt, Rudolf Péter már a Vígszínház oszlopos tagja volt. Horvai István osztályában végzett, aki akkoriban a Vígszínház igazgatója volt. Ha jól emlékszem, a Gyurkovics Tibor által írt Fekvőtámasz című „katonajátékban” láttam először, amelyben Tordy Gézával, Margitai Ágival és a már égi társulatot erősítő, Kassán évekig művészeti vezetőként ténykedő Korognai Károllyal sziporkáztak. Évekkel később megnéztem az előadás tévéfelvételét, s akkor derült ki, az előadás ugyancsak időtállóvá nemesedett.

Abban az időben főszerepek egész sorát kapta a Vígben, a Lámpás lehetett A padlásban, az Író Kornis Mihály pikáns Körmagyarjában, címszereplő a többször is felújított Fekete Péterben. S amilyen ügyefogyottnak mutatta magát szerepénél fogva Fekete Péterként, mindig hasonló csetlő-botló, nagyon szeretnivaló figurákat fogalmazott meg szinte minden egyes szerepében. Lámpásként a kezdetek kezdetén (én még láthattam) gyűrűgyakorlatot is végez. Előbb ez a mutatvány maradt el, később teljes szerepcsere következett, de A padlás harminc év után is maradt. Ezekben az években a nagyközönség is láthatta több magyar filmben is, így a Kovács János rendezte Cha-Cha-Chában, Eszenyi Enikővel és Kaszás Attilával, ahogy Gárdos Péter A skorpió megeszi az ikreket reggelire című filmjében is Törőcsik Marival és Garas Dezsővel.

De ekkor már egy ország ismerhette Szerencsés Dánielként Sándor Pál legendás filmjéből, ahogy Zenthe Ferenc és Temessy Hédi partnereként Gyöngyössy Imre Jób lázadása című filmjéből, amelyet Oscar-díjra is jelöltek.

Hosszasan lehetne sorolni színházi és filmes szerepeit, előbbiek közül a teljesség igénye nélkül talán kiemelném a Malamud Segédjét, Örkény István Rózsakiállítását, Shakespeare Ahogy tetszikjét, Csehov Ivanovját, míg a filmjei közül a Villanyvonatot, az Illatszertárt, az általa rendezett, Fehér Béla regényéből készült Kossuthkifli című tévésorozatot, s Gárdos Péter utolsó filmjét, a Vándorszínészeket. Közben színházat váltott, összekötötte az életét Nagy-Kálózy Eszterrel, akivel közösen megcsinálták a Vámos Miklós által színpadra álmodott És Rómeó és Júlia című kétszemélyes játékot, mégpedig abban az időben, amikor tájainkon is népszerű lett az efféle zanzásítás (gondoljunk csak a G.Ö.R.Cs vagy a S.Ö.R című előadásokra).

Még a Pesti Színházban 1992-ben elkövette első rendezését, a Dühöngő ifjúság című Osborne-darab nemzedéki vallomás lett Kaszás Attilával (minden évben eljön személyesen átadni a Selye János Gimnázium által alapított Kaszás Attila-díjat), Eszenyi Enikővel, Pap Verával és Szarvas Józseffel. Nem tudom, hányszor láttam, de sokszor. Később is rendezett olykor-olykor, fontos rendezése Arthur Miller A salemi boszorkányokja, Goldoni A legyezője vagy a Keleti pályaudvar. S elköveti élete legnagyobb sikerét is, az Üvegtigrist, amelynek három része készült el, s nyugodtan leírhatom, kultuszfilm lett, milliók meghatározó élménye. Többször is láttam, de nem tudtam kibékülni vele.

Az utóbbi években ingázik a színjátszás, a rendezés és a film között. A Centrál Színházban Básti Juli partnere a Nem félünk a farkastól című előadásban, Török Ferenc 1945 című, sokszoros díjnyertes filmjében egy polgármestert játszik szinte felismerhetetlenül (több díjat is „bezsebelt” érte), a Pesti Színházban pedig megrendezte az elmúlt évek egyik legjátékosabb előadását, Shakespeare Lóvátett lovagok című keserédes vígjátékát Peter Sparrow álomszép világában. De sokáig sorolhatnám még, legyen elég annyi, hogy 2013-ban megkapta a Kossuth-díjat, ahogy sok-sok más díjjal is elismerték a munkásságát. A 2019/2020-as színházi évadban ismét rendez a Pestiben, Synge A nyugati világ bajnokát. Nagyon várjuk.

S visszatérve ahhoz a 30 évvel ezelőtt írott levélhez, amelyben interjút kértem tőle. Nagyon ideje lenne már megcsinálni.