Az államfő aláírta a nyugdíjkorhatár meghatározásáról szóló törvényt

A maximális nyugdíjkorhatár alkotmánytörvénybe foglalása miatt szükség volt a gyermek nevelésének és a korábbi nyugdíjba vonulás feltételeinek a meghatározására. A Munkaügyi Hivatal már idén júliusban jelezte, hogy meg akarja oldani azt a problémát, amely miatt nagy különbségek vannak az 1958-ban, 1959-ben és 1960-ban született kétgyermekes anyák nyugdíjba vonulásának az ideje között.

Újabban eltörlik azt a rendszert, amely a nyugdíjkorhatár megállapításánál a születéskor várható élettartamból indult ki a Statisztikai Hivatal által évente közölt adatok alapján. Ez az ún. nyugdíjautomata.

Ehelyett egy olyan rendszert vezetnek be, amely a születési év, a nem és a felnevelt gyermekek száma alapján a biztosítottak minden csoportjának egyértelműen meghatározza a nyugdíjba vonulás évét a szociális biztosításról szóló törvény mellékletében.

A mellékelt táblázatban például egy 1958-ban született nő nyugdíjba vonulásának ideje 62 év és 8 hónap. Egy felnevelt gyermek esetében ez a korhatár 62 év és 7 hónapra csökken. Öt vagy több felnevelt gyermek esetében az illető 59 évesen mehet nyugdíjba. Az 1966-ban és ennél később született nők esetében a nyugdíjkorhatár 64 év. Egy felnevelt gyermek esetében a biztosított 63 év és 6 hónap után mehet nyugdíjba, öt vagy több felnevelt gyermek esetében 62 év és hat hónap után.

A törvénymódosítással ezenkívül meghatározzák a gyermek nevelésének a fogalmát is.

Felnevelt gyermek saját, örökbefogadott vagy nevelőszülők gondjaira bízott gyermek is lehet. Az egyik feltétel például, hogy a biztosított személynek legalább tíz évig kell nevelnie a gyermeket, amíg az nem felnőtt korú, vagy pedig legalább öt évig, ha a gyermeket nyolc éves kora után vette gondozásba. Az az időszak is számít, amikor a szülő az esetleges rossz egészségi állapota miatt nem tudta gondozni a gyermekét, vagy ha a gyermeket egészségügyi intézmény gondjaira kellett bízni.

Egyetlen gyermek felnevelésének a feltételeit egyszerre két biztosított is teljesítheti, például a házastársak. Egyazon gyermek esetében ugyanazt az időszakot azonban csak az egyik biztosított számára lehet beszámítani, elsősorban a nőnek. A férfiaknál ugyanakkor figyelembe veszik a különleges élethelyzeteket, mint például az anya elhalálozását.