Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
A propagandamentes

A propagandamentes

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
A gusztustalanság határtalan!

Ha nem is sokat, de azért elgondolkodtam, hogy érdemes-e írni Molnár Áronról. De ki az a Molnár Áron? Na igen, ezért gondolkodtam el. Mert nagyon-nagyon kevesen tudják, hogy kicsoda, és persze érthető, hogy nem tudják. De van benne valami tipikus, valami önmagán túlmutató. Ő nyilván hihetetlenül egyedinek érzi magát, pedig – fájdalom – messze nem az.

Molnár Áron végzettségét tekintve színész. Ebben a műfajban annyira nem sikeres, és ahogy lenni szokott, innét már csak egy lépés, hogy a világ a hibás, és nem ő, hogy nem lehet Cyrano vagy Hamlet. Sőt, nem a világ, hanem a kormány. Ezt persze sohasem ismerné el, hiszen a sértődött emberek azt ismerik el utoljára, hogy sértődöttek. Sőt, sohasem ismerik el. De visszatérve hősünkre: hopp, jött az ötlet és tréfás anagrammát csinált a nevéből és így hívatja magát. Azóta ellenzékinek szánt zenés klipeket készít mindig az éppen aktuális témákban, és elmaradozó színpadi szerepléseit a YouTube-on pótolja.

Molnár Áron természetesen azóta ennyire aktív közéletileg, amióta a Vígszínház finoman szólva nem marasztalta. Egyszer láttam színpadon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, egy Shakespeare-vígjátékban játszotta az egyik szolgát, ha őszinte akarok lenni, nehéz lenne egyetlen mondatát, egyetlen gesztusát felidézni. Az X című filmben könnyebb, abban észrevehetően rossz volt. Túljátszott mondatok, erőszakos jelenlét, hiteltelenség egyetlenegy őszinte, emberi pillanat nélkül. De hát nem lehet mindenki olyan a színpadon, mint valaha Darvas Iván, vagy most Blaskó Péter, Trill Zsolt; nem játszhat mindenki úgy egy filmben, mint annak idején Páger Antal, Cserhalmi György vagy Andorai Péter. Nem ez a probléma Molnár Áronnal, hanem maga az attitűd. A színi világban nem ment neki, most próbálkozik a politikával.

Hogy ő egy ellenzéki politikusszerűség, ez idén télen tűnt fel nekem. Az egyik ellenzéki televízióban arról beszélt, hogy tüntetést szervez, hogy egész Budapest sztrájkoljon, ő maga persze független, ezt mondta is, civil, nem politikus és a politikusoktól mindössze csak azt várja, hogy támogassák. Egy tipikus független ember. Azzal most ne is foglalkozzunk, hogy tüntetése mennyire volt eredményes – természetesen semennyire –, sokkal inkább egyik történetével. Egy történettel, amit elmesélt.

Azzal dicsekedett a műsorvezetőnek, hogy valóságos molnárizmus kezd kialakulni. (Bocsánat, noárizmus, ez a vicces forradalmi neve, az Áronból készítette. Mindegy, mi maradjunk a molnárizmusnál.) Ugyanis, folytatta történetét, a villamoson egy ember hangosan politizált (nyilvánvalóan kormánypárti volt), erre Molnár Áron egyik barátja megfogta a hangosan politizáló utast, a vállára tette a kezét (ez gondolom, nem olyan vállra tétel, mint amilyen vállra tétellel Demszky Gábor saját elmondása szerint minden nőt el tud csábítani), leszállította a villamosról, ő maga pedig visszaszállt. Magyarul: lezavart a villamosról egy embert, mert politizált. Molnár Áron szerint ez a molnárizmus. Nyilván értelmezése szerint molnárizmus azt jelenti: nyugalmat teremteni. Vajon ez nem inkább lábszagú jakobinus agresszivitás?

Valószínűleg persze az egészből egy szó sem igaz, de pillanatnyilag ez mindegy is. Az attitűd az érdekes. A mérhetetlen ellenzéki agresszivitás. Hogy így oldanák meg a problémáikat. És nem is érezte Molnár Áron, hogy ezt nem lehetne mesélgetni, ez visszataszító és mindenekelőtt törvénytelen? Nyilván így beszélnek egymás között. Le kell szállítani (egymás között: le kell rúgni) a villamosról azt, aki mást gondol.

Ezután megnéztem egy klipjét is – klip… –, abban a mai ellenzék egy másik, sokkal komikusabb vonása jelenik meg. A zagyva nagyotmondás. A „klip” nagyjából arról szól, ha mindenképpen a mélyére ásunk, hogy egészen hétköznapi gesztusokkal is kvázi ellenzékiek tudunk lenni, például, ha segítünk egy babakocsit leemelni a buszról. A látszólag pozitív üzenet mögött rejlő nagyotmondás, igen. Ugyanaz a gondolat, mint amikor a Fidesz harmadik kétharmada után arról beszéltek ellenzéki politikusok, hogy milyen sokan nem szavaztak a Fideszre, így az ország ellenzéki. Ha hárommillió ember nem megy el szavazni, akkor az ellenzék szerint az a hárommillió ellenzéki. Molnár Áron szerint minden kulturált, udvarias ember, aki egy kisgyerekes anyának segít, tulajdonképpen azért segít, mert Molnár Áronnal van. Hacsak így nem.

Erőszakosság és nagyotmondás.

Nemrégiben a Hír TV Keménymag című műsorának a segítségével találkoztam egy nyár eleji üzenetével. Nem tetszett neki, hogy a Volt Fesztiválon az 1989-es rendszerváltásról szóló kisfilmben nagyjából öt másodpercig megjelent Orbán Viktor 1989-es történelmi beszédéből is egy részlet. És emiatt nem ment el egy panelbeszélgetésre. Panelbeszélgetés. Egy sátorban, gondolom, húszan ülték volna körbe… Persze, az egyik ellenzéki propagandamédium megírta, hogy – megfogalmazásuk szerint – egy fellépő lemondta a részvételt. Fellépő… Nem, nem a Rolling Stones, hanem Molnár Áron színész, és nem egy fellépést, hanem egy beszélgetést. Na, azt mondta le. A hírt tudtam, de aztán láttam a Hír TV-n a bejelentését is. Prrrrropagandamentes fesztivált, ezt követelte, így. Nagyon sok r betűvel. És persze minimális természetesség nélkül.

A hatás – rendkívül meglepő – nem volt éppen frenetikus. Szomorú, de senki sem kezdte kiabálni a fesztiválon azt a mondatot, amire Molnár Áron utasította a világot. Az egyik ellenzéki hetilapban persze már azt állította, hetekkel a performansz után, hogy ez egy eredményes bojkott volt (még egyszer: bojkotton azt érti, hogy nem ment el egy beszélgetésre), sőt, szerinte „elkezdődött egy kommunikációs folyamat”. Hogy ezt eddig nem vettük észre… Meg aztán jön az interjúban ismét a balliberális propagandisták szokásos áriája: ő se jobb, se bal. Független. Mert ők ugye függetlenek. Függetlenek. Ők.

Ilyen forradalmi előzmények után már egyenes út vezetett a kéregetéshez. Valami tervéhez a Facebook-oldalának olvasói adjanak pénzt. Hogy még nagyon sok, hasonlóan színvonalas klipet készíthessen. Ha megátalkodott politikusról beszélünk (elnézést: „politikus”), mint mondjuk Juhász Péter, akkor nyugodtan használhatjuk a tarhálás szót. Molnár Áron azonban csak egy többé-kevésbé perifériára szorult színész, aki így próbál megélni. Joga van ehhez.

Kéregessen, csináljon klipeket, nyugodtan beszéljen világforradalomról, ha lemond egy soproni haknit, amiért feltehetően még pénzt sem kap. Csak a függetlenség, csak ezt nem kellene mondogatni. Csak ezt kellene abbahagyni.

Gábor László - ]]>www.888.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (537) Mozi világ (440) Heti lámpás (310) Gasztronómia (539) Kultúra (6) Vetítő (30) Politika (1582) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (168) Autómánia (61) Mozaik (83) Tereb (146) Titkok és talányok (12) Nézőpont (1) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Életmód (1) Sport (729) Gazdaság (702) Nagyvilág (1309) Mondom a magamét (7501) Történelem (17) Jobbegyenes (2778) Belföld (10) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>