Áder János köztársasági elnök október 13-ra írta ki a magyarországi önkormányzati választásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy az önkormányzati választásokat, mivel a totális káosz és a totális rend között az előbbi térfelén rezgő ellenzék a nem hivatalos választási kampányával és politikai lózungjaival azt a hamis érzetet próbálja kelteni, mintha 12 hét múlva Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya teljesítményéről kellene döntenie a nyolcmillió választópolgárnak. Nemcsak ez hamis, hanem a választási bukást választási bukásra halmozó ellenzéki pártok és civilnek mondott csatlósaik ígéretei is.

Tudatlanságukban, vagy ami nagyobb gond, tudatosan a helyhatósági lehetőségeken túlterjeszkedve, a jogszabályokkal mit sem törődve azzal kecsegtetik híveiket, hogy megoldják az oktatás, az egészségügy meglévő problémáit. Sőt egyik-másik baloldali messiás – szó szerint mellékállásban kerületi polgármester – már az alaptörvény módosítását vizionálja izgalmában. Valami olyat, amitől kevesebb mint egyharmadnyi parlamenti mandátumukkal távolabb vannak, mint az a bizonyos Makó lovag Jeruzsálemtől, és amelyhez 2022-ig esélyük sincs közelebb kerülni. Attól sem riadnak vissza, hogy – minden alkotmányos és pénzügyi megfontolást félretéve – a jól ismert szoclib receptet alkalmazva, politikai ellenfeleik anyagi megszorításának ígéretével elégítsék ki az általuk ösztönlénynek tartott szavazót, a „kisembert”.

Az ellenzék – amely a tavaly áprilisi országgyűlési választáson elszenvedett csúfos veresége óta permanens önkormányzati kampányban van – egyszerre nézi ígéreteivel gyermeknek választók milliót, egyben kerüli, hogy a helyi közösségek problémáira adjon hihető megoldási javaslatokat. Csak azt folytatják, amit a parlamentben: konstruktivitás helyett őrjöngenek, nemzetközi szinten pedig kárt okoznak.

Az elkövetkező 78 napban még lesz néhány választás, amolyan ellenzéki házibajnokság, amelyben az olajként és vízként viselkedő kormányellenes pártok megpróbálják áthidalni a köztük feszülő ellentéteket az előválasztásnak nevezett bohózattal.

Mennyire vehető komolyan az az ellenzék, amely senki által meg nem választott emberek szabályai szerint próbál alternatív választást játszani? Olyan ez, mint a Gazdálkodj okosan!, ahol játékpénzzel, valós felelősség nélkül lehetünk egy pillanatra lakástulajdonosok. A majd egy éve tartó ellenzéki egyeztetés, taktikázás, egymás hátba szúrása után csak az a kérdés, hogy egy héttel a választás előtt egyáltalán hány szavazó fogja tudni elsőre megmondani, hogy a regnáló polgármesternek, helyi képviselőnek ki az ellenzéki kihívója.

Október második vasárnapján elsősorban a falvak, a városok jelenlegi vezetőinek, képviselőinek teljesítményéről hozunk döntést a szavazófülke magányában. Tarlós István, Karácsony Gergely, Tóth József, Szita Károly, Botka László és még több mint 3100 település polgármestere mérettetik meg. Az is elmondható, hogy a regnáló települési vezetők – pártállástól függetlenül – a várvédőkhöz hasonlóan mindig előnyben vannak az ostromlókkal szemben.

Egy biztos: a hivatalosan augusztus 24-én kezdődő ötvennapos bajvívásban az önkormányzatok nagy többségét vezető kormánypárti, illetve valóban független jelölteknek előnyt és erkölcsi tartást ad, hogy nyílt sisakkal küzdhetnek. Személyük nem elvtelen alkukból fakad, amelyekben Gyurcsány Ferenc például a Momentummal együtt keveri a kártyákat.

Október 13-án egyszerű döntés előtt áll a szavazó: azt a személyt támogatja, akinek idején települése fejlődött, a köz- és a létbiztonság erősödött, vagy pedig a sötétbe ugrik, és a parttalanul ígérgető, egymással acsarkodó csőd- és rablólovagok kezébe dobja családja és szűkebb közössége sorsát öt évre.

Baranyai Gábor ]]>(Magyar Nemzet)]]>

]]>https://ballator18ker.blogstar.hu]]>