Az IMF felmérte Szlovákiát: az összeszerelő-műhelyekre épülő olcsó munkaerő már nem versenyelőny

Nyitókép forrása: webnoviny.sk

Múlt pénteken jelent meg a Nemzetközi Valutaalap átfogó elemzése a szlovák gazdasági helyzetről, gyengeségeiről és a gazdasági növekedését fenntartását segítő lehetőségekről. A tanulmány kertelés nélkül rámutat, hogy Szlovákia összeszerelő-műhely szerepe már nem tartható fenn, és a hazai fogyasztás is veszélybe kerülhet.

A dokumentum a bevezetőben leszögezi, hogy az olcsó szlovákiai munkaerő miatt ide érkező külföldi beruházások, amelyek a globális értékteremtő láncolatok részeit képezik (tipikus példa az autóipar) jóvoltából Szlovákia jelentős GDP-növekedést tudott elérni az elmúlt években, az egy főre jutó bruttó hazai össztermék pedig elérte az uniós átlag 78 százalékát. A tanulmány nem említi meg, de meg kell mondani, hogy az elmúlt években ez a mutató stagnál, nem sikerült érdemben tovább közelítenünk az uniós életszínvonalhoz.

Problémát jelent ugyanakkor, hogy megmaradtak a régiók közti komoly különbségek (Kelet-Szlovákia uniós szinten is leszakadó régiónak számít), amely egyrészt problémát jelent, másrészt azt jelzi, hogy van még potenciál olcsó munkaerő tekintetében.

   

Kiszolgáltatott helyzetben

Az IMF szerint a szlovák gazdaság olyan mértékben függ már a globális értékláncoktól, hogy ezek adják az ország exportjának 90 százalékát, ami a növekvő gazdasági problémák (kereskedelmi háborúk, a német gazdaság lassulása) komoly kockázatot jelent. Megjegyezzük, a Szlovákiában tevékenykedő autógyárak beszállítóinak több mint 90 százaléka külföldi.

Az IMF szerint további probléma, hogy Szlovákia a globális gazdaság számára továbbra is csak amolyan összeszerelő-műhely, a munkások bérhányada pedig rendkívül alacsony – a visegrádi országok közül a legalacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy miközben az itt tevékenykedő, javaikat külföldre exportáló vállalatok nyeresége sokkal gyorsabban növekszik, mint a szlovákiai munkások bére.

Erről nem csak a vállalatok tehetnek, az összeszerelő-munkák jelen viszonyok között nem tudják érdemben tovább növelni a béreket. A Valutalap ennél a résznél ráadásul azt is hangsúlyozza, hogy az automatizált és robotizált gyártás terjedése miatt a szlovák álláshelyek több mint 70 százaléka kerülhet veszélybe közép- vagy hosszútávon.

Hiába tapasztalható Nyugat-Szlovákiában munkaerőhiány, ez csak átmeneti, mert a gyártósorok automatizálása könnyen megoldható, ráadásul nagy termelékenységnövelést tesz lehetővé, ami vonzó a vállalatok számára.

A fogyasztásunk visz előre, de eladósodottak vagyunk

Szlovákiára jellemző, sajátos problémaként jelenik meg a háztartások eladósodottságának növekedése is, miközben a gazdaság egyik hajtómotorja épp a belső fogyasztás. A tanulmány szerint a lakosság eladósodottsága eléri a rendelkezésre álló jövedelmek 80 százalékát. Vagyis majdnem annyi hitelünk van, mint amit elkölthetünk.

A jövedelmek és az ingatlanárak közti szakadék egyre nagyobb, a lakásárak sokkal gyorsabban emelkednek, mint a reáljövedelmek, ez az eladósodottság jelenlegi szintje mellett komoly Achilles-sarka lehet a bankrendszernek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy váratlanul kiderül, egyes bankoknál rengeteg rossz minősítésű hitel (olyan adósság, amire már keresztet lehet vetni) van.

Az IMF arra figyelmeztet, hogy

az összeszerelő-munkára alapuló szlovákiai olcsó munkaerő már nem jelent versenyelőnyt, helyette feljebb kell lépni a globális értékláncok következő fokára, növelni kell az innovációs készséget.

És itt bökkenő. Az IMF szerint ezt csak az emberek képesítésének, tudásszintjének növelésével érhető el, amihez erős lábakon álló oktatási rendszerre és innovációs, kutatás-fejlesztési beruházásokra van szükség. Az IMF elemzői tisztában vannak azzal, hogy Szlovákiában elég sajátosan osztják az állami támogatásokat a kutatás-fejlesztés területén, meg is jegyzik, hogy

„alacsony színvonalú kutatás-fejlesztési projektek eredményeinek piaci hasznosulása”

Ez magyarul annyit tesz, hogy nagyrészt vagy értelmetlen kutatásokba öljük az adófizetők pénzét, vagy olyan kutatásra, amelynek a vége az, hogy a kitűzött kutatási cél nem érhető el.

A tanulmány összességében arra próbál rávilágítani, hogy Szlovákia rendkívül sérülékeny gazdasági helyzetben van, és az előttünk álló problémákat csak akkor tudja megoldani, ha javít a közpénzek felhasználásán, valódi kutatás-fejlesztési programokat indít, javítja az oktatásügyet és összeszerelő-műhely helyett innovációs központként rendezkedik be.

A fenti témában Csath Magdolna, a Nemzeti­ Verseny­képességi Tanács tagja, egyetemi tanár is közölt írást a Villággazdaság internetes kiadásában, több érdekes összehasonlítást is téve Magyarországgal. A cikke ide kattintva olvasható el.

Körkép.sk