„A szlovák politikum által tabuként kezelt szimbolikus ügyekben azonban a sajtóban is csak elvétve lehet eltérő állásfoglalást olvasni. Emlékezetes eset a közelmúltból Zuzana Falathová szlovák muzeológusnak a magyarországi sajtóban megjelent magyarbarát interjúja, amelyre a szlovák média rendkívül kritikusan reagált” – említette az üdítő kivételt a Ma7.sk rovatvezetője. Emlékeztetett arra, hogy a kilencvenes, de még a kétezres években is virulens volt a magyarellenesség Szlovákiában, jó példa erre a 2006-tól évekig húzódó Malina Hedvig-ügy.

– hangsúlyozta a felvidéki újságíró. Mint mondta, a 2020-as trianoni centenárium az anyaországi közvélemény előtt ráirányíthatja a figyelmet a szlovákiai magyar közösség gondjaira, ugyanakkor kevésbé valószínű, hogy a szlovák nyilvánosság és a politika több megértést tanúsítana a kisebbségben élő magyarság irányába.

Vajdaság, „az örök szerb föld”

Varjú Mártát, az újvidéki Magyar Szó című napilap főszerkesztőjét a szerbiai viszonyulásról kérdeztük. „Harminc-negyven évvel ezelőtt, Jugoszlávia fölbomlását megelőzően többen mesélték, hogy a hadseregben a katonatársak arról érdeklődtek – minden negatív felhang nélkül –, hogy miért nem Magyarországon töltik a katonai szolgálatot a magyarok, illetve hogyan kerültek ide. Később rangosnak éppen nem mondható politikusok vagy újságírók a szerb sajtóban azt fejtegették, hogy a magyarok 1956-ban jöttek a Vajdaságba. Nem lehet tudni, hogy műveletlenségből vagy félrevezetés szándékával tették-e ezt. Bármelyik táborba tartozzanak is – és azt hiszem, hogy a szerbek többsége egészében is –, Vajdaságra úgy tekintenek, mintha az örök idők óta szerb föld lenne, igen gyakran szerb Vajdaságként említik a tartományt” – ismertette a többségi „alapállást” a vajdasági újságíró.
A főszerkesztő szerint

Hozzátette azt is: tavaly a képviselőház a szerbiai magyarok nemzeti ünnepeként jelölte meg augusztus 20-át.

„Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség vezetője és a tartomány parlamentjének elnöke több ízben is közölte, hogy a vajdasági magyarság természetesen nem tarthatja ünnepének november 25-ét. Nemrégiben pedig arról nyilatkozott, hogy a magyarság tisztában van a szerbség Koszovóval kapcsolatos érzéseivel, hiszen ez számukra hasonló veszteséget jelent, mint a trianoni döntés a magyarok számára” – idézte a délvidéki magyar politikai álláspontot Varjú Márta. Úgy vélte, feltételezhetően

„A sajtó sem kapta fel – kevés kivétellel – Trianon témáját. A Telegraf lap szentelt neki jelentős teret történészek megkérdezésével. A történelmi tények (jórészt pontos) bemutatása mellett az volt a központi kérdés, hogy vajon a magyar jobboldal és Orbán Viktor vissza akarja-e foglalni a Vajdaságot. A végkövetkeztetés pedig az, hogy ennek a veszélye nem áll fenn” – tájékoztatott a szerb média hozzáállásáról a vajdasági újságíró. A Magyar Szó főszerkesztője szerint biztosra vehető, hogy jövőre a vajdasági magyar szervezetek és médiumok gyakran foglalkoznak majd a békediktátummal, s ezt bizonyára a szerb média sem hagyja szó nélkül, miként az anyaországi rendezvényeket sem. Mint mondta, arra is számítani lehet, hogy a tárgyilagosnak mondható Telegraf-cikknél jóval élesebb reagálások is napvilágot látnak a nacionalista vonalat követő sajtóban.

Semlegesen viszonyuló ukránok

Ami Ukrajnát illeti, Pallagi Marianna, a Kárpátalja.ma hírportál főszerkesztője szerint az ukrán nemzetiségűek többsége semlegesen viszonyul Trianon kérdéséhez, ha egyáltalán mond nekik valamit a diktátum. „A megye határain túl már a kárpátaljai magyarságról is alig rendelkeznek részinformációkkal. Az ukrán médiában Trianon kérdése a magyar–ukrán viszony elmérgesedését – a 2017-es ukrán oktatási törvény elfogadását, majd a magyar útlevelek beregszászi kiadásáról készült videofelvétel kiszivárogtatását – követően került előtérbe.

Az anyaországból érkező egészségügyi, oktatási, gazdasági támogatásokat is Ukrajna belügyeibe történő beavatkozásként titulálták. Azt már kevésbé hangoztatták, hogy az ukrán államnak védőoltásokra, valamint az ivóvíz tisztításához szükséges jódra sem telik, és 2018-ban is Magyarországról érkező humanitárius segélyszállítmányra szorultak” – ecsetelte a helyzetet a kárpátaljai újságíró.

Az ukrajnai hogyan továbbal kapcsolatban Pallagi Marianna elmondta, továbbra sem egyértelmű, hogy Volodimir Zelenszkij új ukrán elnök milyen politikát folytat majd a nemzeti kisebbségek, azon belül is a kárpátaljai magyarság ügyében. Úgy vélte, a július 21-ei előre hozott parlamenti választásokat és az új kormány megalakulását követően derül ki, hogy lesz-e enyhülés a magyar–ukrán kapcsolatokban.

– fogalmazott a Kárpátalja.ma portál főszerkesztője.

Amint arról beszámoltunk, a román külügyminisztérium tudomásul vette, de megalapozatlannak tartja, hogy a magyar Országgyűlés múlt héten a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum (a román fél terminológiája szerint trianoni békeszerződés) 100. évfordulóját. Múlt szombati közleményében a bukaresti külügyi tárca leszögezi: elfogadhatatlannak tart minden olyan próbálkozást, amely „a történelem átírására és revizionista álláspontok hangoztatására irányul”, mivel ezek ellentmondanak a 21. századi európai valóságnak és annak az együttműködésnek, amelyről a stratégiai partnerségi dokumentumban, illetve a Románia és a Magyar Köztársaság között 1996. szeptember 16-án Temesváron megkötött alapszerződésben állapodott meg a két NATO-, illetve európai uniós tagállam. A román külügyminisztérium megalapozatlannak tartja és elutasítja az országgyűlési határozat indoklását, mivel

A román fél szerint a békeszerződés, amely egyebek mellett Románia és Magyarország határát is kijelölte, nem jelent megoldandó problémát, sem tragédiát, miként azt a budapesti parlamenti nyilatkozat „beállítja”.