Olvasom a hírek között, hogy összesen 19 855 fő jutott tartózkodási vagy letelepedési engedélyhez 2013 és 2017 között Magyarországon a letelepedési kötvényprogrammal. Most a Transparency International adatkérésének köszönhetően - amelyről a G7 számolt be - az is megvan, mely országokból és egészen pontosan hányan jöttek a kötvényes bevándorlók.

A kötvényesek 81%-a kínai. Ez nagyjából 15 ezer főnek felel meg, ami a maga nemében nem sok, de ha például azt veszem, hogy Sárvár lakossága ennyi, úgy azért már nem is oly’ kevés. De mindezen túlmenően erről valahogy nem szoktak, vagy talán nem illik beszélni. Úgy veszem észre, teljes a közöny. Jobboldali véleményformálók vagy portálok sem veszik túl sűrűn napirendre, őszintén megvallva nem sok ilyen elemzést olvastam. (Ezen kevesek egyike olvasható itt, amit én is ajánlok.)
A kínai jelenlét talán azért nincs annyira szem előtt, mert a szellemi és kulturális életre nem tartanak igényt. Akkor hát mi a probléma? - kérdezhetnék talán többek. Megvallom, nekem azért nem túl felemelő érzés például a fővárosi Lehel piac mellett, ne adj’ Isten a belsejében tenni egy-egy sétát.
Sokszor magyarul sem tudnak az eladók.
Abban a kontextusban válik ez a kérdés lényegessé, hogy tudjuk, kormányunk elég sok követ megmozgat azért a „keleti nyitás” égisze alatt, hogy Kínával jó kapcsolatokat ápoljon. Ezt még el is tudom fogadni, Kína a világpolitika és gazdaság egyik legmeghatározóbb szereplője, nyilván nem tehetjük meg, hogy nem veszünk róla tudomást. De ez ennyi – kellene, hogy legyen.
Ebbe semmiféleképpen sem férnek bele olyan gesztusok, hogy Orbán Viktor Kínában a Tienanmen téren koszorúzik, mely arról híres, hogy 1989-ben az ott tüntető diákokra támadt a kínai hadsereg. Ennek a kommunista vérengzésnek óvatos becslések szerint is több ezer halálos áldozata volt. Úgy gondolom, Magyarország miniszterelnökétől, mely magát jobboldali, keresztény-konzervatívnak vallja, ez nem vállalható fel.
Zoom
Ezek a szimbolikus tettek, s azokból is egy a sok közül. De menjünk tovább. Nem is olyan régen hallani lehetett, hogy kínai-magyar vegyesvállalatot hoz létre a Magyar Posta két kínai logisztikai társasággal közösen, 3 millió eurós törzstőkével. Az erről szóló megállapodást a felek 2017. november 27-én írták alá a Budapesten megrendezett kínai–közép-európai csúcstalálkozó üzleti fórumán. A közös vállalattal lehetőség nyílik arra, hogy a Kínából érkező küldemények gyorsabban érjenek célba Európában és Magyarországon.
Vegyük már észre, Kínának nem érdeke egy erős Európa. Bár triviális igazság, de újra és újra ki kell mondani, le kell írni, hogy egy erős és egységes Európa, magán Európán kívül senkinek nem érdeke. Sem az Egyesült Államoknak, sem Oroszországnak, sem Kínának. Nyílván az USA számára fontos lehet a stabilitás, és persze a többi nagyhatalom sem azt kívánja elsősorban, hogy itt kő kövön ne maradjon, de a dominanciát - Kína esetében itt egyértelműen gazdasági természetűt - egyértelműen vinni akarja.
Tudjuk azt is, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonal is kínai hitelből épül. Miért rossz ez? Természetesen jó és üdvözlendő a vasútvonal, csak hát Budapest és Belgrád között létezik légi összeköttetés és végig autópálya vezet Budapesttől. Erre a vasútvonalra elsősorban Pekingnek volt szüksége, ha onnan nézzük, hogy Kínában az utóbbi évek belföldi beruházási őrületében elképesztő építőipari kapacitásokat hoztak létre; ám a gazdasági növekedés lassulásával és a beruházási láz lecsengésével ezek kihasználatlanok maradtak. Most Kína szerte a világba próbálja exportálni az építőipari feleslegét, és lázasan épít autópályákat és vasutakat Ázsiától kezdve Afrikán át Latin-Amerikáig. Ebbe a sorba szállnánk most be.
Miért segítünk nekik ebben önként, dalolva? Nem emlékszik már senki arra, mi volt az Európai Unió alapgondolata? Alapvetően egy gazdasági társulás volt, mely a belső piacokat volt hivatott védeni. Hol vagyunk ettől? Még mi, a Magyar Posta által segítsük elő, hogy a kínai „termékek” minél jobban terjedhessenek? Számomra ez elfogadhatatlan. Persze, nyilván nem azt állítom, hogy ne lehessen Kínából csomagokat beküldeni Európába, de jelentősen illene átgondolni a vámszabályozást, mert ennek következtében hol marad a belső piac védelme? Hol marad akkor, amikor a kínai termékek elárasztják az európai piacot?
Brüsszelben ezen kellene elgondolkodni, és nem azon, hogy erőltessék az élettől totálisan elrugaszkodott multikulti ideológiájukat ránk. S milyen érdekes, máris találtam egy közös pontot Brüsszelben és a magyar kormányban! Mert utóbbinak is erősen illene elgondolkodnia azon, mennyiben hitelesek így az Európa megvédéséről szóló toposzok, a migrációellenes szólamokról már nem is beszélve…
Lantos János – Kuruc.info