Kritikai Pokémon-vadászat

JEGYZET – Elképesztő, mennyire képes mindenfajta haszontalan, új őrület a hatalmába keríteni az emberiség csordaszellemet levetkőzni képtelen részét.

Most éppen egy bugyuta, okostelefonra letölthető játék csinál zombit a világ több tíz, sőt talán százmilliónyi polgárából. A Pokémon Go című förmedvényről van szó, amelyben az embernek ostoba kinézetű, debil kis szörnyecskéket kell összegyűjtenie, virtuálisan edzenie és keltetnie, majd más „Pokémon-tré­ne­rekkel” összecsapva harcba küldenie őket.

A játék lényege mindazonáltal az, hogy mindez nem végezhető el a kanapén vagy a romkocsma asztalánál ülve: a begyűjthető Pokémonokat, illetve az odacsalogatásukhoz, tartásukhoz és edzésükhöz szükséges eszközöket a települések virtuális térképén oly módon helyezték el, hogy az ember csak úgy szedheti össze őket, ha valóban útra kel, és elgyalogol a megjelölt helyszínre. Ennek nyomán az Egyesült Államokban röhejes jelenetek játszódtak le: telefonjuk képernyőjét bámulva emberek százai indultak útnak ugyanazon úti célok felé, begyűjtendő egy-­egy ritka Pokémont. Közben estek­-keltek, de volt olyan elmés rablóbanda, amely a megjelölt helyszínek közelében várakozva csapott le, és vette el a drága okostelefonokat az önmagukról megfeledkezett Pokémon-vadászoktól.

Jómagam minden ilyen manipulatív, tömeghisztériát gerjesztő jelenségtől ódzkodom. Így természetesen kizárólag a kritikai szellem, a szellemileg felsőbbrendű emberben a világ jelenségeivel kapcsolatosan szükséges reflexív attitűd miatt töltöttem le az ostoba kis játékot. És egyértelmű: csupán a játék primitívsége az oka, hogy diszkréten káromkodva nyugtáztam, amikor csak jelentős erőfeszítés révén, többszöri próbálkozás után sikerült befognom a nappalim dohányzóasztalán megjelenő első szörnyecskét.

Bizonyára az is világos mindenki számára, hogy csupán a nyugati civilizációban szocializálódott kultúrember felfedezni vágyása és kísérletező kedve késztetett arra, hogy az elmúlt héten minden nap a lapzártát tűkön ülve várva vágjak neki a városnak, hogy kívülről gyakorló szociopatának tűnve, végig a telefonom képernyőjét bámulva új felszereléseket gyűjtsek a környéken található Pokéstopokban, illetve Pokémonokra vadásszak. Az is evidencia, hogy mindez természetesen csakis az antik görög kalokagathia szellemében történik, amelynek értelmében nem csupán az elmét, hanem a testet is pallérozni kell, márpedig a kiadós esti séták ez utóbbira kimondottan alkalmasak. Mert nehogy már azt higgye valaki, hogy egy ilyen butácska, egyszerű kis játék csak úgy be tud szippantani egy olyan cinikus, egészséges iróniával és kritikai attitűddel megártott, felnőtt embert, mint jómagam.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »