Krisztus szeretete gyűjtötte egybe őket – Lektorokat és akolitusokat avattak Vácon

Krisztus szeretete gyűjtötte egybe őket – Lektorokat és akolitusokat avattak Vácon

„Azt ünnepeljük ebben a szentmisében, hogy gyarapodott azok száma, akik arról tanúskodnak, hogy osztatlan szívvel akarnak az Úrnak szolgálni” – Marton Zsolt, a Váci Egyházmegye püspöke szeptember 26-án lektorokat és akolitusokat avatott a váci székesegyházban.

Megszólal az orgona, felcsendül az ének, kezdődik a szentmise, Marton Zsolt püspökkel hosszú sorban vonul be az asszisztencia. Felnőtt férfiak serege, diakónusok, lektorok, akolitusok – a negyven avatásra jelentkező, valamint paptestvérek. A szentmisén csak az avatás előtt állók közvetlen hozzátartozói vehetnek részt, a járvány miatt ezúttal nem indíthattak buszokat a plébániák.

A szentélyben fehér ruhában tizennégy lektor-, huszonhat akolitusjelölt várja avatását. A lektorok képzésük első évét, az akolitusok a másodikat fejezték be. Avatásukkal Isten szolgálattevői lesznek az Egyházban, hogy közvetítsék az örömhírt. A lektorok felolvassák Isten hozzánk szóló üzenetét, az akolitusok az Eucharisztia rendkívüli szolgálóivá váltak.

„Rólatok és szolgálatotokról szólnak a szentmise olvasmányai. Aranyban és fehérben ünneplünk, mert gyarapodott azok száma, akik arról tanúskodnak, hogy osztatlan szívvel akarnak az Úrnak szolgálni” – köszöntötte Marton Zsolt az avatás előtt állókat.

Az evangélium után először a lektori, majd az akolitusi szolgálatra jelentkezőket kérték, lépjenek elő. Miután felsorakoztak az oltár előtt, név szerint szólították őket. „Jelen” – hangzott válaszuk.

A főpásztor homíliája a szolgálattevőkhöz szólt. Arról tanított, mit jelent a Szentírás üzenetét közvetítő lektori, és a legszentebb oltár körüli akolitusi szolgálat. Kifejtette: Isten kezdeményezett, beszélgetni akart az emberrel, az egyes személlyel és a közösséggel is. Szavait a Szentírást közvetíti, mely Istennek ma is megszólító, élő üzenete. Tanít, int, oktat az igazságban, hogy „Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen” – fogalmazott Marton Zsolt a Timóteushoz írt második levél alapján.

Isten nemcsak a Szentírás által szól hozzánk. Krisztus a megtestesülés által egészen közel jött az emberhez, és azt az ígéretet adta neki, vele marad a világ végéig. „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért” – idézte Marton Zsolt.

Krisztus az utolsó vacsorán elővételezte a keresztáldozatát, és azonosította magát a tanítványoknak szétosztott kenyérrel és borral. Jézus Krisztus szent testét és vérét adja oda nekünk minden szentmisében, a kenyér és a bor színe alatt. Egyszerűen, mint nélkülözhetetlen kenyér, és nemes módon, mint a bor – így találkozik velünk a szentáldozásban.

„E cselekménynek, az Eucharisztiának lesztek rendkívüli szolgálói – fogalmazta meg az akolitusi szolgálat jelentőségét a püspök. – Öröm és szent megrendültség legyen bennetek a szent titok iránt, ne feledjétek, a legszentebb helyen, a szentmisén szolgálatok. Isten országának keresőiként és építőiként legyetek jelen közösségeitekben!”

Az avatás szertartása során a jelöltek egyenként a püspök elé térdeltek. A lektorok Bibliát vettek át tőle, e szavak kíséretében: „Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben.” Az akolitusok megérintették a főpásztor által nyújtott kelyhet, miközben ezt hallották: „Vedd ezt az Eucharisztia ünneplésére előkészített kelyhet, és úgy élj, hogy méltóképpen szolgálhass az Úr és az Egyház asztalánál”. Az akolitusok gyertyák vehettek át a püspöktől.

Hírdetés

Az avatottak nevében Nagy István veresegyházi akolitus mondott köszönetet a főpásztornak, a képzés vezetőjének, és házastársaknak, és mindazoknak, akik segítettek abban, hogy ma itt állhatnak. „Egy fejezet lezárult, előttünk van a szolgálat, a feladat. Támogató imáitokat kérjük.”

Az akolitusok feleségeit is szólították, a férjek egy-egy szál piros rózsával mondtak köszönetet támogatásukért.

Végül Csillag Péter olvasta fel azon diakónusok és akolitusok neveit, akik a Plébánia Műhely, a Váci Egyházmegye posztgraduális, a plébániai életet középpontba állító képzését elvégezték. Az ezt igazoló tanúsítványokat Marton Zsolt püspöktől vehették át.

A Váci Egyházmegyében 2005 óta folyik lektor- és akolitusképzés azzal a céllal, hogy segítsen megtalálni a keresztény férfiaknak, hol a helyük, mi a feladatuk saját közösségükben. Számos feladatban tudnak helyt állni: imacsoportokat, családos csoportokat vezethetnek, betegeket látogatnak és elsőpéntekenként elvihetik hozzájuk az Eucharisztiát.

A két éves, hat hétvégéből álló képzés imaiskolával kezdődött. Ezt a Bibliával való ismerkedés követte, majd négynapos Szent Ignác-i lelkigyakorlatot végeztek. Külön hétvége szólt a közösségépítésről, az Eucharisztiáról, liturgiáról, valamint a szentmiséről. A befejező alkalom, a „küldetés hétvége” arra kérdezett rá, ki-ki hogyan tud jelen lenni az egyházközségi munkában.

A kistarcsai Rózsafüzér Királynője Plébániáról öt férfit avattak akolitussá, közülük Méhes Pál, Dolhai Béla és Goreczky Péter beszélt nekünk elköteleződésük útjáról. Mindannyian nagycsaládosok, és évek óta aktív szerepet vállalnak az egyházközségben. Az előző plébános, Görbe József ajánlotta számukra a képzésen való részvételt, és vonta be őket egyre több feladatba.

A képzés mindhármuknak sokat adott, egyöntetűen dicsérték, milyen jó közösség alakult az egyházmegye különböző településeiről érkezett férfiak között. Pál a Szent Ignác-i lelkigyakorlatot emeli ki, Péter ugyancsak azt mondja, mély istenélményeket adott neki a négy napos elcsendesedés. Béla a Biblia tanulmányozását és az önismereti utat tartja a maga számára különösen fontosnak: „Élő lett számomra a Biblia, nemcsak olvasmány, hanem ige, ami megszólít, beszél hozzám. Megtanultam azzal a füllel hallgatni, hogy keressem, mit üzen nekem. Sokat jelentettek a misék, amikor 60 férfihang zengett a templomban. Felemelő érzés volt, hogy én is ott lehetek közöttük. A képzés előre vitt önismeretben, belső fejlődésben, segített számba venni erősségeimet, gyengeségeimet. Megértettem, amellett, hogy gyengeségeimben fejlődnöm kell, erősségeimmel is élnem kell. Figyelmeztetett, hogy bátran vállalnom kell, hogy megszólaljak. Attól szép az Egyház, hogy mindenki hozzá tudja tenni a magáét.”

Péter feleségével együtt vállal szolgálatot az egyházközségben. Többek között egy családos csoport vezetői. Péter szerint a közös szolgálat a házasságnak is kifejezetten jót tesz. Elmondta, voltak benne kérdések, amikor rálépett erre az útra, hogyan fog tudni adni a családjának. „De az, hogy elkezdtem az oltár körüli szolgálatot, kedvet csinált ehhez a kilencéves fiamnak is. Ketten együtt tanuljuk a »szakmát«. Látja rajtam, milyen fontos nekem az Oltáriszentség szeretete, a körülötte való szolgálat; így tudom neki a legjobb példát mutatni, s ez sokkal fontosabb, mint ha csak szavakkal próbálnám nevelni.”

Pál több mint húsz éve képviselő-testületi tag Kistarcsán. Őt hitoktató felesége biztatta a részvételre. „Féltem tőle, de egyáltalán nem bántam meg. Nagyon jó volt a csapat. Mennyi okos, elkötelezett férfiember gondolkodott együtt! Örülök, hogy a Jóisten közéjük vezetett.”

Béla négy kisgyermekkel kellett hogy otthon hagyja a feleségét a képzési hétvégéken, Azt meséli, mindig nagyon nehezen indult el otthonról. „Magára hagyni a feleségemet a négy gyermekkel? Húztam-halasztottam az indulást. De megérkezve Máriabesnyőre nyitottá tudtam válni. A családnak is adni tudott a képzés. Amikor hazamentem a hétvégéről, hosszan beszámoltam a feleségemnek, és az volt az érzésünk, mintha ő is ott ült volna velem az előadásokon.”

Péter elkötelezett: Az Egyházban való szolgálatot akkor tudja az ember jól csinálni, ha megpróbál távol tartani magától mindenféle magamutogatást, önmegvalósítási hajlamot, és azt a kegyelmet kéri, hogy egyszer csak el tudjon tűnni Krisztusban, és így tudjon szolgálni. Béla szerint ahhoz, hogy Egyházat építsünk, nekünk kell megújulunk. Úgy kell élnünk Jézus tanítványaiként, hogy kérdezzenek az életünk felől, és mi felkészültek legyünk a válaszadásra.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »