Krisztus megállt Szentegyháza határában!

Krisztus megállt Szentegyháza határában!

Aki olvasta Carlo Levi regényét az tudja, hogy Krisztus megállt Ebolinál. Tehát nem ment tovább és ez meg is látszott Ebolin és környékén, mert nagy lett ott a kilátástalanság! Vettem a bátorságot és elplagizáltam Carlotól az ötletet, mert annyira találó Szentegyháza állapotára, hogy ellenállhatatlanul kínálja magát.
Szentegyházának a rendszerváltás előtt volt egy európai hírű üzeme, kétezer ember dolgozott benne, de lehet, hogy több pár százzal! Volt két bányája ahol szintén dolgozott néhány száz. Voltak kifogyhatatlan erdői, tiszta folyóvizei, ezen kívül voltak még se szeri, se száma ingó és ingatlanjai valamint földterületei. És ne feledjük el a fűrészgyárat és a történelmi műemléknek nyilvánított vashámort! Attól a pillanattól kedve, amikor minket is elért a „revolúció” hulláma és rendszert váltottunk, (amit nem sajnálok különösebben) Krisztus nem jött többé közénk, hanem megállott Szentegyháza határában és sajnálkozva nézte állapotunkat, mint reménytelen esetet!

Hogyisne, amikor szemünk láttára és fülünk hallatára zabálták fel városunk javait az idegen vagy köztünk élő vándorsáskák, azzal a különbséggel, hogy nem helyben fogyasztották el, hanem elhurcoltak minden mozdíthatót: gyárat, bányát, erdőt, történelmi műemléket, földterületeket, nem hagyván semmit meztelen testén, úgy hagyván őt, mint egy csóré cigánypurdét!

Furcsa volt megérteni a választónak, miért van az, hogy a hétszer megválasztott önkormányzati vezetők közül senki nem szegényedett le, ellenben a város egyre jobban. Nem arra enged-e következtetni ez az észrevétel, hogy mostohán bántak a város javaival? Erre jó talán az a hasonlat, amikor egy szívtelen lovas gazda elissza, eszi a zab árát, ő terebélyesre hízik, ellenben lovának kiállnak csontjai a sok éhezéstől!


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »