Krisztus keresztje alatt lelkesedni

Hétköznapjaink legfontosabb kérdése: merünk-e Péterrel együtt vízre lépni, mert a biztonságot adó hajóban ülve nem tapasztalhatjuk meg a tengeren járás csodáját. Felülemelkedhetünk a gondjainkon, nem kell a csüggedés mocsarában elsüllyednünk – hangsúlyozta a harmadik abaújvári LelkesítŐ családi napon Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke. A szlovák határ menti zsugorodó gyülekezet pontosan így éli mindennapjait. A környék legnagyobb munkáltatója 2014-ben az év vidékfejlesztő közössége díjat is elnyerte. Stábunkkal kilátogattunk a LelkesítŐre, hogy megismerjük a gyülekezet felekezeteken és határokon átívelő munkáját.

A 2000-es évek elején még háromszáz fős abaújvári gyülekezet mára csupán hetven főt számol. Ennek oka a nagyfokú elhalálozás és a fiatalok elvándorlása a munkalehetőség hiánya miatt. A Tóth lelkészházaspár huszonkét évvel ezelőtt vállalta el az abaújvári, pányoki és zsujtai gyülekezeteket. Ma a harminctagú pányoki gyülekezetet Viktória, az abaújvárit István pásztorolja. – 2011-ben szemléletet váltottunk szolgálatunkban a férjemmel. Megértettük, hogy ha nem teremtünk munkahelyeket, a még itt maradt fiatalok is elköltöznek. Kezdetben négy, jelenleg húsz embert alkalmazunk Keresztyén Manufaktúránkban – magyarázza a lelkésznő, miközben bepillantunk a kézműves műhelyekbe.

– Megélhetést szeretnénk nyújtani a még itt maradt fiataloknak, ezt kézzel fogható, eladható termékek készítésével érjük el, amelyek bevételéből fenntartjuk picinyke gyülekezetünket is. Főképpen famegmunkálással foglalkozunk, rétegelt lemezekre, üvegre és tükörre gravírozott igés tárgyakat készítünk – részletezi Tóth Viktória, aki az országos börtönmisszió egyik vezetője is.

A faluban bezárt az iskola, az óvoda, a posta, az orvosi rendelő, megszűnt a szociális konyha is. – Nem csak bolt, kocsma sincs a településen! Azt tartják, hogyha már a kocsma is lehúzta a rolót, valóban halálra van ítélve a település. Mi azért is maradunk! Tavaly három nagy gyülekezettől kaptunk állásajánlatot. Nemet mondtunk. Olyan összetartó közösségnek vagyunk a részesei, motorjai, amelyet nem hagyhatunk itt. Picinyke gyülekezetünk missziói lehetőségei igen gazdagok, szeretnénk élni ezekkel, amíg Isten engedi.

dsc3026-6192bccae8.jpg

Fotó: Zelenka Attila

Többnapos előkészülettel indult az abaújvári gyülekezet harmadik LelkesítŐ családi napja. Közel száz barát, lelki testvér érkezett az ország különböző részeiről, különböző felekezetekből, hogy önkéntes szolgálatukkal segítsék a program lebonyolítását. Bevezetőként könyörgő istentiszteleten vettek részt péntek este a templomban. Az Istent dicsőítő koncertet a KerSong felekezetközi együttes vezette, majd Sohajda Levente göncruszkai református lelkipásztor igei gondolatait imaközösség koronázta meg. Lelkesedéssel vártam a mai napot. Tegnap óta dúdolgatom magamban az esti istentisztelet kezdő dalát: „Uram, tehozzád futok, élő vízre szomjazom”, három évvel ezelőtt ezzel a dallal nyitották meg az első LelkesítŐt. Ahogy a dalban van, vágyom az élő vízre, és futok a többiekkel, mert hajnali öttől töltjük a káposztát a LelkesítŐre, amelyhez kemencében sült kenyeret kínálunk – meséli Menyhért Józsefné Kriszta porcelánfestő, aki előtt hosszú sorban állnak a gyerekek, hogy pillangót vagy éppen Batman-maszkot pingáljon a pofijukra. A Keresztyén Manufaktúra munkatársa szívesendolgozik a gyülekezetnél. – Egy nap százszor is kezembe veszek egy Igét, amikor megfestek egy-egy tárgyat, minden alkalommal elolvasom, Isten szavától megbátorodom, felüdülök. Összeszokott csapattal dolgozunk, egy mozzanatból tudjuk, ki hogyan érzi magát aznap. Támogatjuk egymást. A gyülekezet is összetartó közösség, az asztalokon lévő házi süteményeket idős egyháztagjaink ajánlották fel. Maguktól kérdezték a tiszteletes asszonyt, mit süssenek.

dsc2996-675a85a7e8.jpg

Tóth István abaújvári lelkipásztor

Fotó: Zelenka Attila

Tóth István lelkipásztor ajánlására reggel hétkor találkozunk a Közép-Európa legértékesebb freskóit rejtő abaújvári templomban. A mérműves ablak piros üvegecskéjében egy kismadár izeg-mozog, láthatóan kellemesen érzi magát Isten házának külső oldalába rakott fészkében.

– A templomhajóban Szent Márton történetének szekkóját látjuk. A római katonák palástjának fele kincstári tulajdonban volt, másik felével a katona rendelkezett. Azt a jelenetet festették meg, amikor Márton római katonaként megsajnálja a kéregető meztelen koldust, kettévágja palástját, és odaadja neki saját felét. A többi ritkaságnak számító középkori freskó mellett Közép-Európában kizárólag ebben a templomban található három szentségtartó fülke, ami azért érdekesség, mert egy, legfeljebb kettő az elterjedt – árulja el a lelkipásztor, hozzátéve, hogy szolgálatba állásakor, 2000-ben a templomot használhatatlan állapotban vették át. – A liturgikus teret ellepte az építési törmelék. Bár mennyezetünk most sincs, lehet benne istentiszteletet tartani, ahogy tegnap este is tettük. De mivel a korábban felújított gyülekezeti teremben méltóképpen tudjuk imádni az Urat, ritkán használjuk a templomot. Kis gyülekezet lévén freskóinkat pályázatok segítségével igyekszünk megőrizni, de fókuszunkban a gyülekezetépítés és a misszió áll. A település Kassa közelsége miatt egyre inkább elszlovákosodik. Munkahelyteremtéssel lassítjuk ezt a folyamatot – magyarázza Tóth István lelkipásztor, aki másodállásban a Máltai Szeretetszolgálat gazdaságfejlesztő koordinátora Észak-Magyarországon.

A LelkesítŐ kezdő akkordjára minden összeáll, egyre több lócát és széket foglalnak el a résztvevők a színpad előtt. A programot az abaújvári játszóházas gyermekek műsorával nyitják meg, ugyanis csütörtökönként igei tanítást, játékos foglalkozásokat tartanak számukra a Bárka játszóházban. Ez után az állítólag Mennyország mellől, Bohóc városból érkezett piros orrú bohóc ágyúból lőtt cukrokkal csalja át a kicsiket a templomban tartott evangéliumi bűvész-műsorra. Van itt valami, amit máshol nem tapasztaltam meg – vallja Korán Péter, aki a Szolgálataink az egészségügyben templomi kanapébeszélgetésnél vállal szolgálatot. – A lelkészeken, a gyülekezet tagjain keresztül megélem Isten szeretetét. Pici gyülekezet ez, vasárnaponként tizenketten-tizenöten jövünk el istentiszteletre, ennek több mint a fele nyugdíjas, idős ember. Mégis mozgásban vagyunk, zajlik az élet, látom, hogy Isten jelen van köztünk.

Péter kedves gyülekezeti alkalma a kéthetente megrendezett fiatal családok bibliaórája, amelyre Göncről és Telkibányáról is érkeznek résztvevők. – Főiskolai éveim alatt úgy olvastam a Bibliát, mintha regény lenne. Nem érintette meg a lelkemet, de ezeken a kötetlen beszélgetéseken mindig kapok új üzenetet az Úrtól, akár jól ismert történeteken keresztül, ezeket a hétköznapokban igyekszem átültetni a gyakorlatba – mondja a gyülekezet felvidéki tagja.

Pásztor Dániel püspök, Zelenka Attila fotója

Pásztor Dániel püspök

Fotó: Zelenka Attila

– Attól függ az életünk, hogy mennyire merjük magunkat rábízni Istenre – hangsúlyozza Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, aki azt is elmondja, hogy létfontosságú elhinnünk Isten mindenhatóságát, ahogy Dániel és társai is tették: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!” – A hétköznapok legfontosabb kérdése: merünk-e Péterrel vízre lépni, a biztonságot adó hajóban ülve nem élhetjük át a tengeren járás csodáját. Felülemelkedhetünk a gondjainkon, nem kell a csüggedés mocsarába süllyednünk – biztat az egyházi vezető.

Az abaújvári gyülekezet minden bizonnyal így tesz, hiszen szolgáló kedvük töretlen. Az ukrán–orosz háború miatt átköltözött három kárpátaljai magyar családnak tavasz óta adnak szállást, munkát. Étkezésüket a göncruszkai Tejjel-mézzel étteremmel oldják meg közösen. Espánné Bene Ágnes, a gyülekezet missziós gondnoka is egész nap jön-megy, tesz-vesz a családi napon. Bevallja, szereti a gyülekezet aktív életét: – Bábelőadásokkal járjuk az országot, ez évente 40-60 kiszállást jelent határon innen és túl. Osztálykirándulásokat szervezünk. Egész napos programot kínálunk a diákoknak: bemutatjuk a ritkaságnak számító templomunkat, begyújtjuk a búbos ke mencénket, és interaktív kenyérlángossütésbe kezdünk a gyerekekkel. Arcfestéssel és népi játékokkal tesszük még érdekesebbé az együttlétet. – A missziós gondnok azt is elárulja, mennyire megviseli a tagokat egy-egy halálhír. – Tudjuk, melyik szék marad üresen. Ismerjük, szeretjük egymást, nehéz szembesülni a halállal.

A missziós gondnok a kirakodóvásáron a Keresztyén Manufaktúra asztalánál megelégedve nyugtázza a forgalmat. – Gravírozott és kézzel festett ajándék- és használati tárgyakat: szalvétatartót, ceruzatartót, falra felakasztható szíveket, igés táblákat, textilbabákat árulunk. A Keresztyén Manufaktúra húszféle lekvárt készít évente a különféle savanyúságok mellett. Ehhez alapanyagul a parókiakertben megtermett gyümölcsöket, zöldségeket használjuk fel – magyarázza.

dsc2861-1945750c38.jpg

Espánné Bene Ágnes, a gyülekezet missziós gondnoka

Fotó: Zelenka Attila

A nyári melegben az üdítő házi sütemény mellett levendulaszörp is lelkesítette a kitikkadt résztvevőket. Ennek titkos receptjét Nyulásziné Patrik Katalin, a manufaktúra munkatársa, a gyülekezet tagja árulja el stábunknak az imaösvényen sétálva, az azt szegélyező levendulabokrok között. – Kapálás közben meg-megállok, és beleolvasok az imádságokba. Sokan gondozzuk az 1100 levendulabokrot. Nyolckor kezdődik a munkaidőnk, az erős nap miatt nehezen kapálok ilyenkor, kerülget a sírás, de imádkozom, és az Úr ad erőt, hogy befejezzük a munkát a kollégákkal. Mind a virágok illata, mind az imádságok megnyugtatnak. Amikor három évvel ezelőtt alkalmazott a gyülekezet, még nem foglalkoztattak a lelki dolgok, azóta egyre erőteljesebben. Bibliaórára is eljárok. Megváltozott a közérzetem, amióta itt dolgozom, nyugodtabb vagyok.

A LelkesítŐ színpadán bizonyságtételek hangzanak el mondott és zenés formában. Az egyes programokat a KerSong együttes előadása köti össze. Kárpátaljáról érkező református testvérek Isten csodálatos gyógyításai címmel mesélik el megható történeteiket. A LelkesítŐ kulináris finomságairól a főzőmustra gondoskodik, amelyen a környező gyülekezetek mutatják meg, mi fő vagy sül ki abból, ha egyszer alágyújtanak a kondérnak. Az elkészült finomságok egy részét felajánlják a résztvevőknek is. Svantner Gergő, az alsóvadászi református gyülekezet lelkipásztora nem alá, inkább a főzőköcsög mellé gyújt tüzet: – Szenn Péter horvátországi református püspöktől lestem el a sokác bab receptjét. A régi Baranya megyében csekély idő jutott a főzésre. A köcsögbe beletették a hagymát, a húsokat, a zöldségeket, megrakták a tüzet, és elmentek a földekre dolgozni. Az edény parázs melletti oldala felmelegedett, a másik oldala hideg maradt, ezért a létrejövő hőmérséklet- különbség hatására magától kavarodik a leves. A füsttől és a fazéktól pedig különleges ízvilága lesz – részletezi az eljárást Svantner Gergő lelkipásztor, miután feltálalja gyülekezeti tagjainak a menüt.

dsc2841-ee345b7ce6.jpg

Svantner Gergő lelkipásztor és gyülekezetének tagjai

Fotó: Zelenka Attila

A kirakodóvásár utcáján sétálva akadálypálya hívja fel a figyelmet a Magyar Kékkereszt Egyesület és Református Iszákosmentő Misszió asztalára. A debreceni utógondozó csoport vezetője, Pozsonyi László ismerteti stábunkkal a prevenciót segítő szituációs játékot. – Részegszemüveggel próbálhatják ki a fiatalok, milyen lenne egy buliból hazamenni ittasan. Különböző akadályokat helyeztünk el, tiszta tudattal, de az érzékszervek összezavarásával az apróságnak tűnő dolgok, mint egy tócsa kikerülése vagy egy kulcs megkeresése is fejtörést tud okozni. A játékosok többnyire meglepődnek magukon, következmény, megbántódás nélkül nevet mindenki saját magán, azon, hogyan vész el térben, időben a részegszemüveg használatától. Nem tiltani szeretnénk ezzel a játékkal az alkoholt, hanem arról tenni bizonyságot, hogy szabad nekünk nem inni. Nem attól illeszkedünk be a társaságba, ha még egy pohárral megiszunk, hanem ha követjük Jézustól kapott erkölcsi értékeinket.

A résztvevőkkel beszélgetve kitűnik, hogy apró ugyan a gyülekezet, viszont annál több barátja, szolgálótársa jött el nemcsak református, de adventista, katolikus, baptista közösségekből is. Némelyek az imaláncba kapcsolódtak be, mások a kukák ürítését vagy a lángos sütését vállalták, egymás terhét hordozva Krisztus keresztjéért. 2018-ban rendezték meg az első LelkesítŐt. A világjárvány miatt 2020-ban és 2021-ben elmaradt a családi nap. Idén a Tiszáninneni Református Egyházkerület támogatásával rendezték meg július 9-én. Vezérigéje a Zsoltárok könyvéből: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” A LelkesítŐ családi napra idén ötszázhúszan látogattak el a Kárpát-medencéből.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!