Krisztus egyházának feladata és küldetése napjaink Európájában

„Isten áldásával – a jövőt formálva”

Az Európai Egyházak Konferenciája (Conference of European Churches, CEC) Isten áldásával – a jövőt formálva címmel tartotta meg nagygyűlését június 15. és 20. között. A tanácskozást az észtországi CEC-tagegyházak, az Észt Evangélikus Egyház és az Észt Ortodox Egyház látta vendégül Tallinnban.

csoportkép_cec_fotó_2023_CEC_General_Assembly_flickr

Csoportkép a konferenciáról

Fotó: 2023 CEC General Assembly / Flickr

A CEC-et 1959-ben alapították az európai protestáns, ortodox, anglikán és ókatolikus egyházak, hogy a második világháborút követően együtt küzdjenek a békéért és a kiengesztelődésért. Mára a szervezet ökumenikus partnereivel együtt több mint 380 millió keresztyént képvisel Európa-szerte. Az ötévente megtartott nagygyűlés meghatározza a CEC következő öt évre irányt adó küldetését és feladatait, valamint megválasztja az új elnökségi tagokat is, akik a következő ciklusban irányítják a CEC munkáját.

A tagegyházak képviselői számot vetettek a szervezet legutóbb Újvidéken megtartott nagygyűlése óta eltelt öt évről és a jövőbeli lehetőségekről. Arra keresték a választ, hogy mi lehet Krisztus egyházának feladata és küldetése napjaink Európájában.

A tallinni nagygyűlésen résztvevő tagegyházi delegáltakat és a meghívottakat Christian Krieger, a CEC leköszönő elnöke üdvözölte. Cikluszáró beszédében kiemelte, hogy a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború alapjaiban változtatta meg az európai társadalmakat és az európai egyházak működési kereteit.

Jørgen Skov Sørensen főtitkár beszámolójában az egyházak által képviselt értékrend társadalmi megjelenésének fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a CEC közgyűlése „lehetőség arra, hogy jobban megismerjük egymást, és átgondoljuk közös hitünk történelmi mélységeit és az ebben rejlő lehetőségeket”. Utalt rá, hogy a 2022 februárjában Ukrajna ellen megindult orosz támadás által felvetett kérdésekre a szervezet az Utak a békéhez elnevezésű programjában lefektetett alapelvek és célkitűzések mentén igyekszik választ adni.

1_bartholomaiosz_fotó_2023_CEC_General_Assembly_flickr

I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka

Fotó: 2023 CEC General Assembly / Flickr

A résztvevők a nagygyűlés keretében négy vezérszónok vitaindító beszédét hallgatták meg az egyházak európai jelenlétének politikai, társadalmi és teológiai aspektusairól. Többek között felszólalt Szvjatlana Cihanouszkaja belorusz ellenzéki vezető is, aki hazája és honfitársai számára a keresztyén egyházak imatámogatását kérve hangsúlyozta a vallásos közösségek és a hívők a társadalmi béke terjesztésében és a remény életben tartásában játszott meghatározó szerepét.

Harmut Rosa, a Jénai Egyetem szociológiaprofesszora, a közgyűlés egyik vezérszónoka Európa szociológiai kontextusáról tartott vitaindító előadásának fókuszában az Európát jellemző „kényszeres növekedés” állt. Ennek következményeként jelölte meg a környezetszennyezés mellett a folytonos túlterheltséget, a kiégést, a magányt, a leegyszerűsítő gondolkodást, az agressziót, a mentális betegségek számának növekedését, a fiatalok körében elkövetett öngyilkosságok számának megugrását. Utóbbi szerinte annak a következménye, hogy nem bírják elviselni az állandó gyorsulás okozta stresszt. – Ezzel a modellel elveszítjük a jövőnket és a múltunkat – hangsúlyozta Harmut Rosa.

Rowan Williams korábbi canterburyi érsek előadásában elmondta, legfontosabb feladatunk, hogy meghalljuk az isteni elhívást és elfogadjuk Isten ajándékait úgy, akkor és ott, ahogy, amikor és ahol azokat ő adja nekünk.

I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka felszólalásában kiemelte, az egyházaknak vissza kell térniük keresztyén elhívásukhoz, és az őket saját céljaikra használó politikai erők érdekeinek kiszolgálása helyett a társadalom peremére szorultak, a szegények, a kiszolgáltatottak és idegenek szolgálatára és befogadására kell törekedniük.

Nikitas_Luilas_fotó_2023_CEC_General_Assembly_flickr

Nikitas Luilas

Fotó: 2023 CEC General Assembly / Flickr

A nagygyűlés keretében a résztvevők megválasztották a CEC új vezetőtestületét. Az elnöki tisztséget a következő öt évben betöltő Nikitas Luilas – Thyateira és Nagy-Britannia görög ortodox érseke – megválasztását követően a keresztyének azon kötelességéről tett bizonyságot, hogy a szeretet és remény evangéliumát hirdessék társadalmukban. Kifejezte szándékát arra nézve, hogy a szervezet Jézus Krisztus valóságára építve munkálkodjon Európában.

A szervezet alelnöki tisztségét a következő ötéves ciklusban Dagmar Winter, az anglikán egyház huntingdoni püspöke és Frank Kopania, a Németországi Protestáns Egyház globális szolgálatokért felelős ügyvezető igazgatója töltik be. Az összesen húszfős vezetőtestület tagjai közé beválasztották Fischl Vilmos evangélikus lelkészt, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárát is.

A tagegyházak képviselői elfogadták a szervezet 2023–2028-as stratégiáját is. A dokumentum megerősíti a tagegyházak elköteleződését amellett, hogy a sokféle társadalmi helyzettel és kihívással leírható európai valóságban a Krisztusba vetett hitre és Isten kegyelmére építve hidakat építsenek, valamint reményre és szeretetre épülő kapcsolatokat teremtsenek, közösen törekedve az igazságosságra, a békére, az egész emberiség méltóságára és a teremtett világ védelmének és jólétének munkálására. A stratégia kimondja továbbá: „A CEC célja, hogy megszilárdítsa a párbeszéd és az együttműködés keretét az európai egyházak számára olyan kritikus kérdések kapcsán, mint az éghajlati igazságosság, a migráció és a béke, és ezzel elősegítse az egyházak felkészültségét, előmozdítsa a nyilvános teológiai vitákat, valamint az egyházak közéleti érdekérvényesítő képességét.”

zán_fábián_sándor_cec_fotó_2023_CEC_General_Assembly_flickr

Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök

Fotó: 2023 CEC General Assembly / Flickr

A tallinni nagygyűlésen központi helyet foglalt el az ukrajnai háború és az egyházak szerepvállalásának kérdése. A témában három különálló tematikus egyeztetésre is sor került, amelyek lehetőséget adtak a résztvevőknek arra, hogy alaposabban megismerjék az ukrajnai helyzetet.

Az első panelbeszélgetés keretében ukrajnai egyházi vezetők osztották meg a gondolataikat arról, hogyan képzelik el egyházaik szerepvállalását a háború utáni társadalomban. Hangsúlyozták, hogy bár a béke építéséről csak a háború végeztével lehetséges beszélni, és a megbékélés előfeltétele az elkövetett bűnök beismerése, az egyházak felelőssége, hogy felkészüljenek a háborút követő időszakra, amikor a megbékélés kérdései valósággá válnak. Rámutattak arra a különösen nehéz küldetésére, hogy egy háború sújtotta országban kell a keresztyéneknek a megbocsátás evangéliumát hirdetniük, valamint választ adniuk arra, hol és hogyan van jelen Isten az embertelenségben.

A panelbeszélgetésen részt vevő Zán Fábián Sándor püspök, a CEC egyetlen ukrajnai tagegyházát jelentő Kárpátaljai Református Egyház vezetője köszönetet mondott a nemzetközi egyházi közösség szolidaritásáért. Ezenfelül beszámolt arról, hogy a több mint száz gyülekezetben működő nyugat-ukrajnai egyházi közösségük hogyan válhatott – kulturális, nyelvi és vallási határokat átlépve – Isten eszközévé a Belső-Ukrajnából érkező ukrán és orosz ajkú belső menekültek befogadásában és szolgálatában. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az ukrajnai emberek lelki és mentális erőforrásai is kimerülőben vannak, a reménység életben tartása egyre nehezebb. Hitet tett továbbá amellett, hogy miközben a háború nyelvezete mintha egyre nagyobb teret nyerne Európában, „béke csak szeretetből fakadhat, a megbékélés útján, az emberi méltóság és emberi jogok kölcsönös tiszteletben tartásával. Egy országot az tehet igazán erőssé, ha tiszteletben tartja a kisebbségek jogait és értékként kezeli hozzájárulásukat a nemzet egésze számára”.

ukrajnai_helyzet_panelbeszélgetés_cec_fotó_2023_CEC_General_Assembly_flickr

Panelbeszélgetés az ukrajnai helyzet kapcsán

Fotó: 2023 CEC General Assembly / Flickr

Az ukrajnai háború kérdéséhez kapcsolódva a CEC szakértői elmondták, hogy az Utak a békéhez elnevezésű program révén három területen szeretnének majd hozzájárulni az egyházak közötti európai párbeszédhez és az ukrajnai háború okozta helyzet megoldásához. Legelőször is szeretnék mielőbb megkezdeni az igazságos béke elméleti kérdéseit kutató teológiai munkát. Az ukrajnai békére való felkészülés jegyében fel szeretnék térképezni a régió vallási és történelmi kérdéseit jól ismerő egyházi vezetőket és tudományos szakembereket. Végül fel kívánnak lépni az elpusztult vagy megsérült vallási helyszínek védelme és újjáépítése érdekében.