Kránitz Mihály: Ne csak adventkor csodálkozzunk rá az életünkre

Az advent a várakozás ünnepe, és bizony mindannyian várunk valamire. Az élet egy nagy várakozás, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi lesz, miután ezt a földi létet elhagytuk, és ha nincsen egy természetfölötti vonatkozása az életnek, akkor minden rövidre záródik a halállal. Akinek viszont van hite, az tudja, nem zuhan a semmibe. A testünket csak ajándékba kaptuk, a karácsony pedig éppen a megtestesülés ünnepe – mondta Kránitz Mihály teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja a hirado.hu-nak adott interjújában.

Mit üzen az adventi időszak a mai embernek?

 

(…) Sajnos sokan ebben az időszakban és az ünnepben már csak a csillogást látják, az ajándékozást. Ez persze benne van, de ennél sokkal több is. Az üdvösség történetében is van egy nagyon nagy várakozás. Karácsonykor többféle beteljesedésről beszélünk, egyrészt a kétezer évvel ezelőtti  eseménynek a megünnepléséről, másrészt Jézusnak a második visszatéréséről. Lesz egy újabb adventus domini, egy újabb úrjövet.  Az adventre az öröm a jellemző. (…)

 

Milyen kérdéseket érdemes magunknak feltenni? Mire kellene a válaszokat megtalálnunk ebben az időszakban?

 

Egy középkori szentéletű költő, Angelus Silesius szavaival felelnék, „szülessék meg bár Krisztus ezerszer Betlehemben, de elvesztél, ha nem születik meg a szívedben.” (…) Nekünk, embereknek jobban kellene figyelni önmagukra, másokra és fel kellene fedezni Isten akaratát. Jó lenne elgondolkodni Krisztus születése kapcsán, milyen jó, hogy van gyermekünk, van unokánk, családunk, szeretteink. A rövid lejáratú örömök, egy könnyűzenei koncert, egy műszaki eszköz, egy tárgy nem adnak igazi boldogságot. Ezeknek csak szolgálniuk kellene az embert, de nem lenne szabad hagyni, hogy ezek uralkodjanak fölöttünk, mert így függőségbe kerülünk.

 

Fotó: catholiccompany.com

 

(…)

 

Mióta ünneplik az adventet a keresztények?

 

A keresztények először a húsvétot ünnepelték, aztán később, amikor Nagy Konstantin rendeletével 313-ban megszűntek a keresztényüldözések, majd a Szentföldön Heléna császárné elkezdte megépíttetni a nagy bazilikákat, és egyre többen zarándokoltak el Betlehembe, így lassan kialakult a várakozás ünnepe, az advent. A négy gyertya a karácsony előtti négy hetet szimbolizálja, és ebben az évben különleges, hogy mind a 28 nap megvan. Három gyertya lila, egy pedig rózsaszín az adventi koszorún. Az előbbi a bűnbánat színe, míg az utóbbi a remény színe, az ujjongásé.

 

Mit mondana a nem hívőknek advent kapcsán?

 

Azt, hogy mindenki csodálkozzon rá a saját életére, arra, hogy mi megy végbe a természetben, ott is állandó átalakulás van. Senki ne álljon meg egy bizonyos szinten, járjon az igazság után az elvei mentén. Hiszen minden ember szabad, saját akaratából dönti el mindenki, hogyan rendezi be az életét. (…)

 

Hiradó.hu, Kránitz Mihály: Ne csak adventkor csodálkozzunk rá az életünkre


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »