Az MKP nemzetstratégiai munkacsoportja elkészített egy konzultációs kérdőívet. Elég nagy port vert fel, mert egyesek szerint manipulatív jellegű. Sajnos szakmailag meg kell állapítanom, hogy az, de nem csak manipulatív jellegű (így köze nincs a valódi konzultációhoz), hanem szakmaiatlan is.
Furcsa felmérést készít az MKP – Több kérdés és körülmény sem tisztázott
De vajon mindegy, hogy hogyan fogunk hozzá?
Az MKP Stratégiai Munkacsoportjának elnöke nemrég az egyik portálon egy kérdőív kitöltésére bíztatta a Szlovákiában élő magyarokat. A beharangozott cél már magában is elég homályosnak tűnik, de maga a kezdeményezés nem elvetendő. Valóban már korábban is szükség lett volna arra, hogy a pártok, vagy legalábbis az MKP gyakori és közvetlen kapcsolatot teremtsen tagjaival, szimpatizánsaival, szélesebben fogalmazva a Szlovákiában élő magyarokkal.
Az alább értékelt kérdőív azonban csak az MKP politikai törekvésének „legitimálását” kívánja megteremteni zavaros, homályos kérdésfeltevéseivel, ami nagyon alkalmas a pótcselekvések leplezésére és az emberek megtévesztésére.
Ha a Stratégiai Munkacsoport hosszú, fáradságos munkájának ez a kérdőív lett az eredménye, meg kellene fontolni egy „elbocsátó szép üzenetet” a Munkacsoport tagjainak, de elnökének mindenképpen.
Nézzük:
„Támogatja-e a Szlovákiában élő magyar embereket képviselő pártok egyesülését?
(igen – nem)
A pártok egyesülése nem rossz elképzelés önmagában. Az ördög a részletekben van. Vajon a megszólítottak mindegyik pártot belegondolják az összeborulásba, vagy csak egyeseket? Ha valaki „igen”-el válaszol, automatikusan úgy veszik, hogy azokat, amelyeket ők gondolnak.
A differenciált megoldást kerüli a „Nagy Stratéga”, így maguk az emberek sem kapnak lehetőséget véleményük kifejtésére. Továbbmenve, ha valakinek az a véleménye, hogy szükségesnek tartaná az egyesülést, de csak bizonyos feltételekkel, pl. a régi „Nagy Harcosok”, akik meglehetősen eredménytelenül „harcoltak”, ne mentődjenek át, ne kaphassanak semmilyen pozíciót, az hol tudja véleményét megfogalmazni a kérdőívben? Vagy ezekre a véleményekre nem kíváncsiak?
2. kérdés:
„Akarja-e, hogy a magyar embereket képviselő pártok egyesülésével létrejöjjön egy 3 megyei alelnököt, 43 megyei képviselőt és 273 polgármestert soraiban tudó szövetség, amely e számokat tekintve országosan a második, a déli járásokban pedig a legerősebb párt lenne?”
(igen-nem)
Ez a kérdés több sebből vérzik: az első egy olyan hiba, amit a módszertani oktatásnál példaként szoktak felhozni. Mégpedig az olyan információk közlése, amelyek sugallják az „igen” választ. Azt is odaírhatták volna, hogy „olyan szövetség, amelyik minden rászavazónak ad egy tábla csokit”.
A másik „seb”: Tipikus „átmentést” támogató kérdés. Később lehet rá hivatkozni, hogy az emberek mondták azt, hogy igen rájuk is szükség van. Ha valaki ezt nem akarja, arra azt lehet mondani, hogy nem akarja az egyesülést, tehát destruktív. Hoppá, szép kis csapda! Akkor inkább mondja azt, hogy „igen”, bár arra nem kiváncsiak, lenne-e valamilyen feltétele, amit szeretne, hogy teljesüljön (lást 1. kérdés).
3. kérdés
„Helyesnek tartja-e, hogy a magyar embereket képviselő pártok egyesülésével a parlamenti választásokon egy országos lista legyen, mely a magyar választótábor egyesítésével jelentősen növeli a magyar érdekképviselet esélyét?”
(igen-nem)
Lenne egy olyan alternatíva is, hogy ha a pártok egyesülnek, mégis külön listát indítanak? Ez a kérdés nem egyszerűen rossz, hanem bugyuta. A kérdés másfelől sugalmazó is, mert beígéri a nagyobb érdeképviselet esélyét, ami vagy megvalósul a parlamentbe való bejutással, vagy nem. Nem beszélve, hogy vajon a Felvidéki magyarság érdekeinek képviselete lesz erősebb, vagy a bekerült képviselők érdekeinek képviselete? Emlékszünk még a szocializmus idejéből a következő bon mot-ra? „A whisky a munkásosztály itala, amit választott képviselői útján fogyaszt el.”
4. kérdés
Egyetért-e azzal, hogy az egyesült párt a magyarok pártja legyen, munkanyelve a magyar nyelv legyen, ugyanakkor vállalja fel a többi nemzetiség és a déli régiókban velünk együtt élő polgárainak képviseletét is?
(igen-nem)
A kézikönyvben lévő hibák egyik igen súlyos változata: Egy kérdésben két kérdés! Aki a kérdést „szakértőként” fogalmazta, megbukott.
A második mondatot át kellett volna fogalmazni. Nem a „velünk együtt élő polgárok képviseletéről” van szó, hanem a régió problémáinak képviseletéről, a megoldások szorgalmazásáról. Ha a velünk együtt élő szlovák stb. polgárok képviseletéről lenne szó, akkor a „magyarok pártja” hogyan lesz megvalósítható?
5.kérdés
Egyetért-e azzal, hogy szülőföldünk az országon belül egyenrangú megítélésben, és a többi régióhoz hasonlóan egyenértékű gazdasági fejlesztésekben és támogatásokban részesüljön?
(igen-nem)
Ez a kérdés a hozzá nem értők számára akár jó is lenne, de az „egyenértékű támogatás” azt jelenti, hogy a hátrányosabb helyzet marad, konzerválódik (ejnye, gazdasági szakértők!). Pozitív diszkriminációra lenne szüksége a régiónak.
6.kérdés
Egyetért-e azzal, hogy a járványhelyzet javulása után, a gazdaság újraindításához nagyobb mértékű támogatásokat nyújtson a kormány az állami költségvetésből a társadalom minden területén?
(igen-nem)
Minél nagyobb? Tudjuk már mekkora lesz? Ez egy semmitmondó, tipikus politikusi kérdés.
Összegzés
A kérdőív hozzá nem értő, zavaros politikai elmék szüleménye. A stratégiai munkacsoport „szellemi deficítje” komoly mértékű e vonatkozásban. Mivel be kell jelentkezni a kitöltéshez, nem anoním! Akik válaszolni fognak, azok lesznek a „szlovákiai magyarok”? Másképpen szólva, mire lesz ez reprezentatív?
Végezetül: „suszter maradjon a kaptafánál”. Az ilyen munkát érdemes szakemberre bízni.
Samu István társadalomkutató
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
